Aki részt vett valaha is római katolikus szentmisén, az jól tudja, hogy nem sokkal a szentáldozás előtt a pap felszólítja a jelenlevőket: „Köszöntsétek egymást a béke jelével.” Erre a felszólításra adja a hívő közösség a címben szereplő mondatot.

Vitathatatlan, hogy ez egy nagyon szép gesztus. De az is igaz, hogy ha ez megmaradna csak a templom falai közti akció szintjén, akkor nem sokat érne, sőt képmutatásnak bizonyulna.

Nem kell külön hangsúlyozni, hogy ez a béke-köszöntés nem csupán katolikus hívőknek szóló üzenet, hanem minden emberhez szól.

Nagy szükség van arra, hogy ezt kihangsúlyozzuk. Jelen világunk megosztottságtól, háborúktól, gyűlölködéstől szenved. Hogy mennyire így van, ahhoz csak meg kell hallgatni, vagy nézni a híreket, és máris túl sok erőszakról, pusztításról, háborúról értesülhetünk. A hívő ember nem mondja azt, hogy Irak, Palesztina, Ukrajna, Nigéria stb. messze van, oldják meg a maguk problémáját. Mi meggyőződéssel valljuk, hogy igen nagy szükség van a békéért felajánlott imára, sőt olykor a böjtre. Így segíthetjük távolban élő embertestvéreinket abban, hogy legyőzve a szembenállást, eljussanak a kiengesztelődésre.

No de – sajnos – békétlenségért nem kell a szomszédba menni. Hazánk határain belül, sőt, egy-egy településen belül is meg lehet tapasztalni a gyűlölködést cigányok és nem cigányok, vagy ilyen, meg olyan pártok között, sőt, mi több: egy-egy családon belül is.

Az önkormányzati választások közeledtével különösen érdemes arra is gondolni, hogy egyik párt se engedjen a csőlátás, az elfogultság, a gyűlölködés kísértésének.

Amikor Nagykőrösön voltam lelkipásztor, egy olyan városban éltem, ahol a megkeresztelteknek több mint fele református volt. Köztudott, hogy a katolikus hit és a református hit tanításában sok és lényeges közös tanítás van, de ugyanakkor jó néhány eltérés is található. Ott és akkor – hála Istennek – sikerült jól együttműködni. Egyik református lelkész jelentette ki: „Nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy egymással szemben állunk.”

Úgy gondolom, soha sem feledkezhetünk meg arról, hogy minden ember Isten képmása, akármilyen párthoz tartozik (vagy nem tartozik).

Aki polgármesterként, vagy képviselőként tisztséget akar vállalni, annak legfőbb célkitűzése kell legyen: szolgálni az egész közösséget. Benne van ebben az is, hogy maximálisan tartózkodni kell a politikai ellenfelek megrágalmazásától, lejáratásától. A közjóért össze kell fogni.

A hatalom szolgálatra való. Erre a legragyogóbb példa az Úr Jézus, aki azt mondta önmagáról: „az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Márk evangéliuma 10. fejezet 45. vers). ő egészen élete teljes odaadásáig szolgált.

Hála Istennek, nemzetünk történetében jó néhány olyan kiváló személyt megnevezhetünk, akik másokért éltek. Ezek sorában mindenekelőtt meg kell említenünk Szent István királyt, aki szívvel-lélekkel népének javát akarta. Ez késztette őt arra, hogy minden erejével azon fáradozott, hogy népét betestesítse az európai keresztény népek közösségébe, meghonosítsa a keresztény kultúrát, művészetet és egyáltalán a szolgáló szeretet kultúráját.

Azért imádkozom, hogy ez az evangéliumi magatartás jellemezze minden kedves Olvasó életét.

Miklós János plébános

 

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.