Van ilyen? De még mennyire van! Mire lehet gondolni? Sok mindenre. De hogy konkrétabbak legyünk, érdemes néhányat felsorolni. Ilyen például, amikor a munkaadó visszaélve helyzetével kizsákmányolja, megzsarolja beosztottját. Minimálbéren foglalkoztatja és jelenti be, (vagy be sem jelenti). Nem biztosít számára vasárnapi munkaszünetet.

Amennyiben a dolgozó vasárnapra szabadnapot kér, a munkaadó erre azt válaszolja: Rendben, elmehet, de hétfőn már be se jöjjön.

Tragikus az, hogy vasárnapokon az üzletek jelentős része nyitva van. Az ott dolgozók számára nincs (vagy csak ritkán adódik) lehetőség arra, hogy saját családi közösségükben kikapcsolódjanak. De ebben persze a „kedves vevők” (talán mi is köztük vagyunk) is hibásak. Úgy kell szervezni életünket, hogy a bevásárlásainkat ne hagyjuk vasárnapra.

Mese habbal az, hogy így majd kisebb lesz az üzletek bevétele. Nem fog az emberekre penészedni a pénz akkor sem, ha vasárnap zárva lesznek a boltok. Aki kényelemből (hogy ne mondjam lustaságból) vasárnapra halasztja bevásárlásait, az bűnrészes a kereskedelmi dolgozók kizsákmányolásában. Nem mentség az, hogy „más is azt csinálja”.

Egyedül a jó Isten a tudója, hány család élete ment és megy tönkre nap mint nap azért, mert a pihenés hiánya miatt a családtagok feszültek, kimerültek, türelmetlenek egymás iránt. Ilyenkor könnyebben kiszalad a szánkon egy sértő szó, és máris elindul az életet tönkretevő békétlenség.

Természetesen akadnak kivételek: ilyen például a benzinkutak nyitva tartása. De még ebben az esetben is érvényes, hogy aki csak rövidebb távolságokra használja járművét, nem szükséges, hogy vasárnap tankoljon. Ossza be idejét úgy, hogy előbb megy el tankolni.

Tragikus balesetek származtak már abból is, hogy egyes munkáltatók kamionsofőrjeiknek nem biztosítottak kellő pihenést. De olykor az ilyen és hasonló baleseteknek az önkizsákmányolás az oka.

Karácsony közeledtével ellen kell állnunk annak a kísértésnek, hogy mindenkivel szemben 150 %-os teljesítményt akarunk nyújtani és mindeközben elveszítjük a türelmünket és ezzel elrontjuk még azt a jót is, amit nyújtani szeretnénk. E mögött a magatartás mögött az van, hogy azt hisszük, hogy kicsi dolgokkal nem lehet örömet szerezni.

Meg kell tanulnunk azt, hogy az élet apró örömei is páratlan értéket jelenthetnek. Fontos megtanulni azt, hogy mindennek tudjunk örülni, ami jó és szép, akkor is, ha jelentéktelen apróságról van szó. A hála alapvető emberi magatartás. Már kisgyermekeknek is meg kell tanítani azt, hogy „amit kaptál, becsüld meg!” Elszomorító az is, amikor az iskolában a tanulók (szegény éhezők...) teli joghurtos pohárral dobálják egymást, vagy – ami még rosszabb – kenyérrel. Az ilyen magatartás az ajándékozó Isten és az ajándékozó ember megvetése.

A kisded Jézus tanítson meg mindnyájunkat arra, hogy tudjunk jól ajándékozni és ajándékot jól elfogadni.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott és békés karácsonyt minden Kedves Olvasónak.

Miklós János plébános