Az istentisztelet helyszíneként az embernek automatikusan a templom jut az eszébe. Mert ez az a hely, ahol kizárva a külvilágot, elcsendesedhetünk. Bár Isten mindenütt jelenvaló, mégis kell egy hely, ahol kizárólag Istenre figyelhetünk, az ő szavát hallhatjuk, az ő jelenlétében időzhetünk, oly módon, hogy ezekben az egyedülálló pillanatokban hittestvéreink is jelen vannak. Erre szolgál a templom. De a Bibliát tanulmányozva látnunk kell, hogy nem mindig kőépület volt a Szent Hajlék, és a történelem viharai után megtépázott mementóként maradt ránk a jeruzsálemi templom maradvány, a siratófal.

A templom, mint istentiszteleti helyszín, a mózesi időkre tekint vissza. Mindig is fontos volt az ószövetségi nép életében, hogy Istenét egy erre elkülönített helyen imádhassa. Ennek első lépése a szövetség sátora volt. A kivonulás után a kiválasztott nép megkapta a Törvényt, amiben részletesen be volt mutatva az istentisztelet formája. Az istentisztelet helye a frigysátor, amely hordozható sátorszentély volt (Mózes 2. könyve 36. rész).

A tulajdonképpen fixnek tekinthető szenthely gondolata Dávidnál jelent meg, de ő nem építhette/készíthette el, hanem csak fia, Salamon. Dávid viszont nagyon bölcsen, a templom elkészüléséhez szükséges anyagiakat és anyagokat gyűjtötte össze. Ennek a Salamoni templomnak a dicsősége, ékessége egyedülálló volt (Királyok első könyve 6. rész).

Sajnálatos tény, hogy a királyság kettészakadása a Szentély romlását/rombolását eredményezte. Majd pedig a babiloni hódítás már–már végképp eltörölte a templom létét (Krónikák 2. könyve 36. rész). De ezt követően Zorobbábel vezetésével a Babilonba deportált emberek visszatérhettek Jeruzsálem területére, és elkezdődött a templom renoválása, újjáépítése (Ezsdrás könyve 6. rész).

Ugyanakkor megemlítendő, hogy Nagy Heródes sokat tett azért, hogy a templom díszítettsége, pompája kiemelkedjen. ő azonban mindezt csak azért tette, hogy a zsidók szemében, mint uralkodó szimpatikus legyen.

Jézus prédikált erről a templomról, hogy lerombolásra kerül (Lukács evangéliuma 21,6.), és ez volt az a templom, amelyből Mesterünk kizavarta a zsibárusokat (Lukács evangéliuma 19,45.), hiszen nem engedhette meg, hogy világi események helyszíne legyen. A lerombolása i. u. 70-ben megtörtént. A templom maradványát láthatjuk Jeruzsálemben, mint siratófalat.

Napjainkban az egykori Salamoni – Zorobbábeli templom helyén a Sziklamecset áll, arany kupolájának ragyogása messzire hirdeti a terület feletti vallás hatalmát. De megemlítendő az a tény is, hogy vannak, akik várják a harmadik templom elkészülését.

Isten mindig figyelemmel kíséri az övéinek az útját. Egy új kezdet mindig sok–sok rendkívüli lehetőséget rejt és hordoz magában. Nem volt ez másként a Szent Hajlék kialakulásakor sem. De mindezek kibontakozásához Istenre van szükség, arra az egyedüli Istenre, aki az ószövetségi templom elkészültekor és napjainkban egy–egy gyülekezeti ház átadásakor is jelen volt és jelen van.

Szabóné Szabó Henrietta
Pünkösdi Teológiai Főiskola
lelkész szak