Örök mementó, jubileum, ünnep. Mindezek a szavak, kifejezések jól tükrözik azt a fogalmat, hogy valamire emlékezni kell. Megemlékezünk a történelemben történt események évfordulóin. Egyes vallási ünnepeken felekezeti hovatartozástól függően vagy függetlenül az egyházi ünnepléseket tartjuk fontosnak egy – egy évben.

Ugyanakkor vannak életünkben is nevezetes alkalmak, mint a név- és születésnap, a házassági évforduló napja, de említhetem sikeres pályafutásunk jeles eseményeinek dátumait is.

A Bibliában is nagyon sok helyen olvashatunk arról, hogy Isten felszólítja népét: „Emlékezzél meg...”, és ekkor egy olyan eseményre hívja fel a figyelmét az embereknek, amelyben

1. meg kell látniuk, hogy ott és akkor Isten cselekedett számukra valami nagyon fontosat a történelemben,

2. vagy az általa kiemelt napra valami különleges áldást tartogatva saját tettének fontosságára akar fókuszálni.

Például a szombat megtartása megfelel mindkét vonatkozásnak:

  • a szombat a megemlékezés napja az egyiptomi szabadulásról,
  • valamint arra akarja inteni az emberiséget, hogy a teremtés után Isten maga is megpihent, ezért nekünk, embereknek is be kell iktatnunk egy napot a héten, amikor megpihenünk, feltöltődünk, tehát az isteni munka egyik momentuma van kiemelve.

Emlékezzél meg! Lehettek volna ezek a szavak is a nyitómondat részei a nemrégiben megtartott jubileumi ünnepségen, amelynek a Rózsa Imre Középiskola épülete adott otthont. 50 év igen nagy idő. Ha úgy tetszik, fél évszázad. Ennyi idő telt el azóta, hogy valaki egy merészet gondolt, és ezt a gondolatot tett követte.

Milyen sok diák tanulhatott, érettségizhetett ezen idő alatt az iskola épültén belül? Mennyi élményt rejthettek a kirándulások, közös kikapcsolódások? Vajon hányan voltak a tanácstalan továbbtanulni szándékozók közül, akik tanáraik biztatására, bátorítására lettek pályájuk sikeres és elismert szakemberei a későbbiek folyamán? Mindezek olyan kérdések, amelyekre a népes tanár – diák mementók alapján lehetne választ adni.

Emlékezzél meg, és megemlékeztek mindazok a résztvevők, velem együtt, akik ott voltak/voltunk az ünnepi alkalmon. Az iskola falain belül eltöltött évek felidézéséről – úgy gondolom – mindenkinek a szebbnél szebb élmények jutottak az eszébe. Mert jó volt felidézni azt a korszakot, amikor még diákok voltunk. Azokra az évekre visszagondolni, amikor lázasan készülődtünk az érettségire, mint első vizsgánkra, megmérettetésünkre. Az iskolapadban ülve terveztük a jövőt, és szebbnél szebb álmokat szőttünk az előttünk álló nagybetûs éltre. Persze az már az évek múltával derült ki, hogy ezekből mennyi valósult meg, és milyen módon.

Megemlékeztünk életünk azon részéről, amely felejthetetlen marad, és hiszem azt, hogy nem véletlenül lettünk mi újszászi gimnazisták és középiskolások akár régen volt ez, akár a közelmúltban.

Szabóné Szabó Henrietta
Pünkösdi Teológiai Főiskola
lelkész szakos hallgatója

 

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.