Jézus földi szolgálata idején nagyon sok emberrel került kapcsolatba. Nemcsak betegek fordultak hozzá bizalommal, hanem olyanok is, akiknek esetleg kérdéseik voltak a jézusi tanítással kapcsolatban. Máté evangéliumában (19, 13-15.) arról olvashatunk, hogy az asszonyok gyermekeiket vitték oda Jézushoz, hogy áldja meg őket. A tanítványok ezt nem nézték jó szemmel, de Jézus örömmel fogadta a köréje gyűlt, kicsinyekből álló csoportot.
Ezen gondolatok jutottak az eszembe, amikor ennek a cikknek az elkészítéséhez fogtam hozzá. Ha nyár, akkor a gyermekek számára ez egyet jelent a táborozással. Nem volt ez másként az idén sem. Ám az idei évben nem elutaztak táborozni a gyerekek, hanem az újszászi református egyház napközis tábort szervezett a számukra.
Július 16-án, kedden, kissé álmosan, de tele kíváncsisággal érkeztek a gyerekek a művelődési ház nagytermébe, ahol a bemutatkozást követően, már–már oldódott hangulatban kezdetét vette a tábori első nap, és mint minden jó eseménynél, nagyon hamar elszaladt a délelőtt.
A második nap, az előző nappal ellentétben, vidáman ébredt gyerekek érkeztek a rendkívülinek számító alkalomra, hiszen koreai vendégek színesítették a szerdai nap programjait. A lendületes délelőttön kicsik és nagyok meg lettek mozgatva, hiszen a tánctanulás mellett kézműveskedés, arcfestés és szabadtéri játék várt mindenkire. Sőt délután egy báb darabot tekinthetett meg minden érdeklődő.
A csütörtöki délelőtti alkalom, hasonlóan az előző napokhoz, szintén sikeresnek bizonyult. A pénteki összejövetelen viszont már érződött, hogy immáron a tábori napok a végéhez közelednek, de a kezdeti félénk csapat egy igazán összetartó csoporttá alakult át a 4 nap alatt. Mind a Biblia tanulmányozása, mind pedig a közös ének tanulás alatt nagyon jó volt látni a csillogó gyermeki szempárokat, amelyek azt árulták el, kimondva, vagy kimondatlanul, hogy nagyon jól érzik magukat. A délutáni sport alkalmakon azok is kedvükre kikapcsolódhattak, akiket inkább a mozgásos feladatok tettek/tesznek örömtelibbekké.
Jézushoz az asszonyok odavitték gyermekeiket, hogy áldja meg őket. Én úgy gondolom, hogy a táborozó gyermekek felett is ott volt Isten áldása. Nagyon jó volt ebben a miliőben naponként összejönni, és a gyermekekkel együtt ily módon kikapcsolódni és élményekkel gazdagodni.
Szabóné Szabó Henrietta