Dióhullás idején indult ez a tanév. Izgatott, boldog szomorú gyerekek kezdték meg az iskolát szeptemberben. Örültek annak, hogy régen látott osztálytársaikkal ismét találkoztak. Vidáman méregették egymást, ki mennyit nőtt a nyáron. Egymás szavába vágva meséltek a nyári élményekről, poénokról, vidám pillanatokról. Ebbe az örömbe azonban némi ürüm is vegyült: ismét elkezdődött az iskola a maga édes teher feladataival, mint a tanulással, a leckeírással, az órákra való készülődéssel.

Majd pedig tanár és diák egyaránt simán véve az akadályokat, a napok szárnyalni kezdtek: téli szünet, karácsony, félévi bizonyítványosztás, tavaszi szünet. Mindezek ma már történelemnek számítanak, hiszen hol van már a lázas készülődés a karácsonyi műsorra, a kíváncsi, izgalmas várakozás, amely a félévi bizonyítványt illette, és a nem oly régen lévő húsvéti szünet is feledésbe merült már.

Akarva akaratlanul elérkezett a vakáció ideje. A pihenés, a kikapcsolódás, a strandolás, az önfeledt baráti találkozások napjai beköszöntöttek minden iskolás életébe.

„Ballag már a vén a diák” szinte visszhangozzák a falak. Akik végzősök lettek ebben az évben, azoknak az elrugaszkodást adják ezek a napok, hiszen a régi jó iskola elköszönt már az öreg diákoktól, de várja őket egy új intézmény, ahol ismét átélhetik a kezdeti félénkséget, amelyet egy-egy új iskolakezdés adhat.

„Most búcsúzunk, és elmegyünk” az idő végességét jól prezentálják az iskolai évek. Mert nem ülhet az ember mindig a padban, menni kell, lépni előre, indulni egy új felé, amerre az élet szólít. A mostani mosoly könnycseppekké válik az osztálytalálkozón, az emlékek tárháza lesz az egykori alma mater. Mert a diák, legyen az már gyermekét ringató szülő, unokáival játszó nagyi, vagy édes dédi, mindig szeretettel gondol egykori iskolájára, miközben letörli arcáról az emlékezés édes savanyú könnyét.

Kedves Diákok! A megérdemelt pihenés elérkezett. A szorgalmas készülődést követheti immár a kikapcsolódás. Tegyétek meg ezt bátran, de vigyázzatok magatokra!

Kedves Tanárok! Engedjétek meg, hogy ezúton gratuláljak ahhoz, hogy milyen nagyszerűen egyengettétek gyermekeink napjait, miközben mi szülők, napról napra rátok bíztuk őket. Türelemmel, szeretettel voltatok akkor is feléjük, amikor azt a helyzet megkívánta: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Példabeszédek 22,6.) Legyen számotokra is Istentől áldott a nyári szünet!

Szabóné Szabó Henrietta

 

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.