Nyomtatás
Kategória: Katolikus vallás
Találat: 1072

Nemrégiben egy elektronikus levelet kaptam egyik egykori évfolyamtársamtól. A küldeményben hajmeresztő felvételeket lehet látni egy kínai zarándokútról. A zarándokút szédítő mélységek felett, igen keskeny sávban halad. A hegyoldalához erősítve ugyan ott van a kapaszkodó, illetve a korlát, de a képekről is látható, hogy az úton végigmenni és így célba érni nagy elszántságot igénylő vállalkozás. Az is nyilvánvaló, hogy haladás közben nem célszerű a mélységbe tekinteni, mert a mélység szédítő ereje is elveheti az ember bátorságát ahhoz, hogy az ösvényen végig haladjon és így célba érkezzen.

Egész földi életünk valami hasonló vándorlás. Az út, amelyen célba kell érkeznünk hasonlóan emberpróbáló. Keskeny úton kell végig mennünk, de eközben utunkat végig szegélyezi egy védő korlát. Ez a védő korlát egyrészt a Tíz parancsolat, másrészt az azt átszövő főparancs, a szeretet parancsa, amely így hangzik: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből.

Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Ennek megtartása – minden nehézség, kísértés ellenére is – hallatlan biztonságot jelent az ember számára, mégpedig azért, mert a korlát nem arra való, hogy rabságba kényszerítsen, hanem arra, hogy kifejezze Isten személyes, óvó szeretetét, amellyel meg akar bennünket óvni életünk tönkre tételétől.

Amint a hegyi zarándok, miután célba ért, boldogan szemlélheti a csodálatos panorámát, amely eléje tárul, úgy, aki végig járja élete során a parancsok útját, megéri a boldog találkozást, azzal az élő Istennel, aki – láthatatlanul ugyan – de végig kísérte útját.
A hegyi út zarándoka abban nem hasonlít ránk, hogy amennyiben ő leesik az ösvényről, akkor már menthetetlen, mi viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Isten az ő végtelen irgalmában utánunk nyúl és megment bennünket, ha kinyújtjuk feléje a kezünket.

Ez a felénk hajló, irgalmas szeretet arra kell, hogy késztessen bennünket, hogy belé vetett mélységes bizalommal igyekezzünk a szeretet útját végig járni, és ha mégis elbotlanánk, ne feledjük, hogy Isten az ő végtelen irgalmával vár ránk. Meg akar bocsátani és ezért várja őszinte bűnbánatunkat.

Mit kell tennünk annak érdekében, hogy a „korlátba” való kapaszkodásunk eredményes legyen, és így ne zuhanjunk a mélységbe? Mindenekelőtt meg kell szívlelnünk az Úr Jézus intelmét: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” (Mt. 26,41) Az imádság ugyanis kifejezi Istenbe vetett bizalmunkat, ami nélkül képtelenné tesszük magunkat az isteni segítség elfogadására.
Aki megpróbál bizalommal imádkozni, az előbb-utóbb megtapasztalja, hogy Isten közel van hozzá, sőt vele van. Ahhoz, hogy megtanuljunk helyesen imádkozni, kezünkbe kell venni a Szentírást és a szentek életét. Szűz Mária, a szent apostolok, a vértanúk, hitvallók példájukkal csodálatosan tanítanak minket, hogy azon a „hegyi ösvényen” célba érkezhessünk. Adja Isten, hogy rádöbbenjünk, milyen páratlan kincs ez az élet és használjuk jól.

Miklós János plébános

 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.