Hazánkban az OCR versenyek egyre erősödő népszerűsége nem csak abban látszódik, hogy egymás hegyén-hátán torlódnak az események, de már ott tartunk, hogy egy hétvége több rendezvénynek is helyet tudjon adni. Augusztus 26-án, idén nem egyedüli módon a sportág szerelmesei választhattak, hol szeretnék próbára tenni erejüket. Domonyvölgyben, a már ismert résztvevő, HUNfoglalás hívta harcba fiait. Mivel májusban már egy ilyen versenyen voltam, ezért inkább a paletta egy új színe felé fordítottam fejem, majd gépjárművem is.

Az újszászi csapat igen érdekeset ígért. 4,5 km-en 24 akadály. Szép arány meg kell hagyni! Bár a pálya az eddigi legrövidebb, amivel (idén) találkoztam, de ha ötletesek az akadályok, akkor élvezetes is lehet. A rajt időpontja, ahogyan közeledett, úgy kaptunk egyre több infót is, amivel tovább csigázhattak a szervezők. Különösen tetszett, hogy buszjáratot indítottak Újszász több pontjáról is a helyszínre. A versenyzőkkel való törődés itt még nem ért véget. A forgalmat a helyi polgárőrség biztosította, gyakorlatilag őrzött parkolót kaptunk és biztonságos áthaladást a 32-es úton. A helyszín a parkolótól átellenes oldalon az erdőben volt. Épített és fedett színpad, valamint katonai sátrak biztosították a fedezéket a nap elöl. Az egyikben például szeparált tusolót alakítottak ki, így kulturált módon lehetett megszabadulni a szennytől. Büfé volt és igen, gulyáságyú is! Aki megvárta a delet, ízletes gulyásleves vagy púpos tányér pörköltet ehetett és nem, nem szupermarketből származó húsból.

 

 

A regisztráció gyorsan ment, a welcome csomag energiaitalt, ásványvizet és müzli szeletet tartalmazott, nem túl feltűnő helyen, de az asztalon „pörgetővel” is tuningolhatta magát, akinek erre szüksége volt. Az időmérő chipet a cipőfűzőre kellett kötni, így az sem zavarhatott az akadályok leküzdésében. Már a bemelegítéskor sem panaszkodhattunk az időjárásra, kellemes kánikulában vártam, hogy végre betereljenek a Zagyvába.

Ahhoz képest, hogy gyakorlatilag a „pusztába” lett kitéve a verseny, a technikára panasz nem lehet. Hangosítás, füstgép az időmérő rendszer jól végezte dolgát. A speaker valamint az egész közönség nagyon ott volt. A start visszaszámlálással és várakozásokkal eltelve indult.

 

 

Be az erdőbe, majd egy kanyar után a dagonyába. Pár akadály itt valamint a kijáratnál egy ásott vízzel felpuhított gödrön át vezetett az út, ki a tarlóra. A klasszikus palánk után jöttek a különböző méretű és formájú bála építmények meg-megszakítva őket egy kis kúszással, gumiabroncs cipeléssel. A tűző nap mindenkiből kifacsart pár deci izzadtságot mire lehűthettük testünket a folyóba. Pár méter úszás után a parton felfelé futás. A végén homokzsákcipelés majd vissza a töltésen. Érdekesség, hogy egyik fizikai akadálynál sem voltak a cipelendő objektumok különböző súlyúak. Ez inkább a fiúknak jelentett könnyebbséget (sajnos). Ráfordultunk újból a folyóra, végre. Az öröm, hirtelen ürömbe fordult, mert egy épített pontonhíd állt, feküdt keresztül a vízen. Cserébe egyből utána jött egy újabb dagonya. Ám a csattanó még csak ezután következett. A végén egy szivattyú lőtte arcba, emberes nyomással a vizet. Különböző gumiakadályok és már hallani lehetett a célban szurkolók hangját. Nemcsak távban, de érzésre is rövidnek tűnt így a pálya. A célegyenesben még azért kellett kerülni egyet egy választott farönkkel. Sajnos nem tudom azt mondani, hogy kisebb-nagyobb szeletek voltak, inkább kisebb és kicsit nagyobbak. Igazán kíméletes szervezőkkel van dolgunk – gondoltam. A cél előtt kisgyerekek kezelték a füstgépet, akik olyan hévvel buzdítottak mindenkit, nagyon cukik voltak. Egyedi érem, frissítő és a kivetítőn azonnal ellenőrizhető időeredmény várta a befutókat.

Általánosan elmondható, hogy a pályarajz alaposan meg volt határozva. Eltévedni az tudott, aki akart, de direkt. Segítőkre nagyon nem volt szükség, de mindenhol voltak. Újabb egyedisége a versenynek, hogy büntető nem volt. Igazából tényleg minden akadály teljesíthető nehézségűre sikeredett, viszont ez az elv ki is húz jó pár feladattípust. Ügyességi, memória, célba dobás és lövés.

Rendkívül szimpatikus rendezvény volt. A szervezők pedig lelkesek. Ilyen hozzáállással és technikai háttérrel komoly fejlődési lehetőségek állnak a versenysorozat ( ;) ) előtt. És talán már le is lőttem a poént, lesz még folytatás. Várjuk!

Beszámoló: Veiger Gábor
Forrás: OCR Magazin
További fotók és videók: Orczyram facebook

 

Újszász 2016©