Minden sportágnak vannak olyan versenyei, amelyek nagy kihívást jelentenek a résztvevőknek, de mégis sokan teljesíteni akarják. A természetjáróknál, a teljesítménytúrázóknál ez a leküzdendő nagy kihívás, a Kinizsi Százas, a 100 km-es túra a Pilisben és a Gerecsében 24 órás szintidővel.

A Kinizsi Százas az első magyar teljesítménytúra, amely a mai napig az egyik legnépszerűbb. Évről évre több mint ezer résztvevőt vonzó erőpróba. Rendezője a Kinizsi Természetbarát Egyesület Encián szakosztálya. Az első Kinizsi Százast 1981-ben rendezték 191 túrázóval, akik közül 80-nak sikerült a távot szintidőn belül teljesítenie. A túra népszerűsége az 1980-as évek során fokozatosan nőtt, az évtized végére már az 500-600-at is elérte az indulók száma. Az ezredfordulótól a túra népszerűsége töretlenül emelkedett. 2013-ban minden eddiginél több, 1470 túrázó rajtolt el, akik közül rekordszámban 1068 embernek sikerült teljesítenie a 100 kilométeres távot. (Az idei túrán természetvédelmi okokból csak 1200-an indulhattak.) A túra nehéz. A teljesítők aránya jellemzően 60–70% körül van. Szélsőséges időjárási körülmények között – sok csapadék, extrém meleg – a túrázók 40-50%-a is a túra feladására kényszerül.

2015. május 31. óta újszászi teljesítője is van a Kinizsi Százasnak. Mihályi Péter, aki sok futással készült a nagy túrára, május 30-án 7 óra 15-kor rajtolt Békásmegyerről, és másnap reggel 6 órakor ért a tatai célba. 22 óra 45 perc alatt a Békásmegyer – Nagy-Kevély – Kevély-nyereg – Hosszúhegy – Pilis-nyereg – Kétágúhegy – Dorog, sorompó – Nagy-Gete – Horgásztó – Hegyes-kõ – Mogyorósbánya – Öreg-kő, pihenő – Péliföldszentkereszt – Pusztamarót – Gerecse, egyházi üdülő – Bányahegy – Koldusszállás – Kis-rét – Szent Péter templomrom – Baj – Tata útvonalon teljesítette a 100 kilométeres távot, amely a Pilis és a Gerecse hegységben a Kék túra útvonalán haladt. A teljesítést a 2930 méter szintkülönbség is nehezítette.

A mi kell a teljesítéshez – kérdésre Mihályi Péter válasza: – A fizikai felkészülésen kívül – ez lehet futás és túrázás –, nagyon fontos a jó felszerelés, azon belül is a jól bejáratott túrabakancs. A sportcipő nem alkalmas ilyen hosszú túrára. A túrázók legnagyobb ellensége a vízhólyag. Néhány kisebbet én is összeszedtem, de nem veszélyeztették a teljesítést. A felszerelésben fontos még a tartalék zokni, a vízálló esőkabát, a 24 órára elegendő élelem és víz. A vízzel volt gondom, keveset vittem, és azok az ellenőrző pontok, ahol vizet adtak, messze voltak egymástól. A hátizsákom is lehetett volna egy könnyebb típusú. Éjszaka fejlámpát használtam. Nagyon figyelni kellett hova lépünk.

– Milyen a túra hangulata?

Segítőkész, jó hangulatban zajlik a túra. Vannak, akik baráti társaságban, vannak, akik egyedül gyalogolnak. Én egyedül, időnként másokhoz csatlakozva teljesítettem a távot. Vannak, akik GPS-szel, mások térképpel túráznak. A kritikus elágazásoknál segítünk egymásnak a helyes útvonal megtalálásában. Az ellenőrzőpontoknál, a frissítő állomásoknál van lehetőség egy kis beszélgetésre. A lazsálásra, a természet szépségeinek nézésére nincs idő, mert minden perc a szintidőből megy el.

– Újabb hosszútáv?

Most rövidebb távokra készülök. Augusztus 1-jén a 14 kilométeres Tatai Minimaratont futom a tervek szerint a fiammal, Ricsivel. Ősszel pedig a félmaratonin és a maratonin indulok.

Fehér János

Mihályi Péter
(Fotó: Mucza Béla)