Mese vált valóra, mikor megérkeztünk "Csíkorszába", ebbe a Hargita és a Kárpátok közötti különleges, néhol zord és félelmetes, máskor játékos tájra, fenn, 700 m-rel a tengerszint felett. Lelkünkben magunk is Ábelek lettünk, Tamási Ábelei, Ábelek a rengetegben. Ott álltunk, azon a helyen, ahol annyit vergődött ez a kis nép az otthonáért, a családért, ezért a "Csíkországért".

De ne vágjunk az események elébe. Hogy a középiskola nevelőtestülete pedagógusnapi kirándulásként eljusson Csíkcsicsóra, nem volt előzmények és főleg sok száz kilométer megtétele nélkül.

Kaló Istvánné alpolgármester asszony, aki már több éve ápolja a két település közti testvérvárosi kapcsolatot, felvetette, hogy pedagógusnap környékén ide szervezzünk kirándulást. Rózsa György igazgató, aki különösen szeret kirándulásokat szervezni, nagy lelkesedéssel kezdett az előkészületekbe.

Június 8-án hajnal 4 órakor 48 álmos, de lelkes ember szállt be a buszba, és irány Csíkcsicsó. Akkor még nem tudtuk, hogy a 625 km-es utat 18 óra alatt tesszük meg. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy araszoltunk felhőszakadásban, megálltunk néhány tervezett és nem tervezett helyen (Nagyvárad, Lobogó panzió, stb.), és alig egyórás kerékcsere is lassította utunkat a gyerekek nem kis örömére.

Csíkcsicsói barátaink kürtőskaláccsal, áfonya és szilvapálinkával fogadtak bennünket őszinte szeretettel. Ezután következett a vacsora, a friss disznótoros.

Másnap reggel megnéztük a "kicsengetést" (ahogy ott a ballagást nevezik). A diákok népviseletben jelentek meg az ünnepségeken. Ellátogattunk az általános iskolába és óvodába. A régi, viseltes épületeket a szeretet tette barátságossá. A termekben gyönyörű cserépkályhák, a falakon csodálatos gyermekrajzok, tartalmas faliújságok, gyönyörű képek. Tanúi lehettünk a múlt és jelen találkozásának: számítógép előtt népviseletben ülő gyerekek. A civilizáció még nem tudott annyi kárt okozni, hogy ezt a szeretetet és összetartást kiölje az emberek lelkéből. 80-90 éves bácsik köszöntek az utcán előre.

Amikor beléptünk az épületbe, terített asztal mellett állt az iskola és óvoda összes dolgozója. Így vártak bennünket. Az igazgató úr meleg szavakkal mutatta be tantestületét és köszöntött bennünket. Különösen megkapott az a mondat: "Nekünk ne ajándékokat, hanem könyveket hozzatok." A hivatalos rész után kötetlen beszélgetés következett.

Ezután buszra szálltunk, és lelkes idegenvezetőnk, Pomjánek Béla aki egy élő lexikon Erdély ismeretében két napon keresztül fáradhatatlanul mesélt, mesélt és mesélt. Szent Anna tó, Tusnádfürdő, Hargitafürdő, Csíksomlyói templom, csíksomlyói búcsúhely.

A Szent Anna tó majdnem szabályos kör alakú, 22 hektár kiterjedésű, 1737 méter kerületű és átlagban 4 méter mélységű. Forrása nincs, vizének utánpótlása a környező hegyek tavaszi hóolvadásából származik. A tó mellett található a Szent Anna-kápolna, ahol minden évben Anna-napi búcsút rendeznek, melyre katolikus hívők tömegei zarándokolnak el.

Tusnádfürdő "Erdély gyöngye" gyönyörű fenyvesek között 656 m tengerszint feletti magasságban található. Számtalan borvize és mofettája (széndioxid szárazfürdő, ami az ízületek gyógyítására szolgál) van.

Hargitafürdő 1350 m magasan található ásványvizes mofettás, klimatikus üdülőhely

"...ott tenyésznek a sudár fenyvesek, s annak ég felhői közé felnyúló tetején születik a vihar, s onnan támad a mindent elsodró szélvész és árvíz is, azért a székely félelmetes tisztelettel tekint (...) ezen ős havasra, melynek tetejét hó ezüstözi gyakran még akkor is , midőn alant kalászt lengetnek a szellő fuvalmai..." (Orbán Balázs)

Csíksomlyó zarándokhely, ahová idén (előttünk pont egy héttel) 400 ezer zarándok látogatott el. Ez ma a világ magyarjainak egyik találkozóhelye.

Finom vacsorával és jó hangulatú beszélgetéssel zártuk ezt a tartalmas napot.

A harmadik nap, amíg Béla bácsi előadást tartott a községházán, a polgármester irodájában Kaló Istvánné és Rózsa György hivatalos megbeszélést tartott a helyi vezetőkkel, ahol többek között arról volt szó, hogy a nyár folyamán milyen csoportok utazzanak Magyarországra, valamint átadtuk a 600 darabból álló ajándékkönyv csomagot, amit Dénes Sándorné, Dénes Mária újszászi lakosok, és a középiskola diákjai és pedagógusai adták össze. Ezután megtekintettük a könyvtárt. A helyi lábtoll-labdázók meghívást kaptak a júliusban esedékes nemzetközi versenyre, a népitánc csoport pedig júliusban utazik hozzánk a tánctáborba. Felmerült, hogy ősszel fogadnának hasonló létszámú újszászi kirándulót.

Ezután indult az aznapi kirándulás: Mádéfalvi emlékhely, Gyergyószentmiklós, Békás Szoros, Gyilkos-tó.

Mádéfalva, "Ahol a gonoszság emelt magának oltárt." A császári csapatok 1764. január 7-én véres leszámolást rendeztek Székelyföldön.  Az éppen 240 évvel ezelőtti tragikus eseményre, a SICVLICIDIVM (Siculicidium, azaz a székelyek legyilkolása ahol közel 200 ember veszett oda!) néven emlékezünk - Az idegenvezető szerint a latin szóban a betűk római számként olvasva a gyászos évszámot adják ki.

A Békás-szoros a Keleti Kárpátok legszebb szurdokvölgye. A szorosnak három fő része van, a pokol kapuja, tornáca és torka. A vastag mészkőréteget a víz vájta ki, így keletkezett az 5 km hosszú, helyenként 300 m-es sziklafalakkal körülvett varázslatos szépségű szoros. Nevét a benne kanyargó Békás folyóról kapta.

Gyilkos-tó Erdély legszebb torlasz tava, mely 938 m tengerszint feletti magasságban található. A népi névmagyarázat összefüggésbe hozza a "vörös" és "gyilkos" jelzőket azzal a legendával, ami szerint az összeomló hegy maga alá temette a völgyben legelésző nyájakat pásztorostól, és a felszivárgó vér sokáig vörösre festette a tó színét. A vízből 30-50 cm-es évszázados fenyőcsonkok állnak ki, melyek a század elején még 3-5 m magasak voltak.

Idegenvezetőnk számos mondával tarkította előadását. Többek között Gyergyószentmiklósról is: "Volt itt egy vár, amely Hiripné tulajdona volt, akinek Domokos és Ábrahám nevű fiai a környék rémei voltak, raboltak, anyjuk pedig virágkoszorúval fogadta őket, amikor rabló útjaikról visszatértek. Lányokat is raboltak, de a legények hiába hívták őket viadalra, a párbajban a rablók győztek. Végül a két Mikó hívta ki a küzdőtérre Hiripné fiait mátkáik, a két Lázár lány miatt. Ahogy a várból kilovagoltak, mindkét ló megbotlott. Rossz előjelnek tekintve, anyjuk hívta vissza fiait, de ezek megsarkantyúzták lovaikat, s kiálltak a Mikó fiúk ellen. Vesztükre, mert a Mikó fiúk megölték őket. A győzelmük után a fiúk fellovagoltak a várba a Lázár lányok után. A vár kapujában holtan találták Hiripnét, két elfonnyadt virágkoszorúval a kezébe. Ezen a helyen ma kápolna áll."

Negyedik nap. Ébresztő hajnal 3 óra. Reggeli 4-kor. Búcsúpálinka, majd indulás. Tervezett megállóhelyeink Korond, Kolozsvár és Királyhágó.

Elmesélni nem lehet, látni kell a korondi kézművesek csodálatos alkotásait. Legszívesebben valamennyit megvásároltuk volna.

Kolozsváron egyórás városnézés közben megcsodáltuk a Mátyás templomot, valamint az előtte álló Mátyás lovas szobrot.

Királyhágón sajnos a helyi vállalkozók tönkretették a kilátást vendéglátó-ipari épületeikkel. Itt kóstoltuk meg nemzeti eledelüket, a "mics"-et, amely darált marha, sertés és birkahúsból nyárson készül.

Mit adott nekünk ez a kirándulás? A csodálatos, feledhetetlen tájakon kívül egy más rég elfeledett emberi kultúrába csöppentünk. Ahol még köszönnek az emberek, ahol még létezik faluközösség, ahol együtt él az ember a természettel, ahol azt eszi, amit megtermel, ahol nem a pénzért várják a vendéget, ahol büszkék saját értékeikre, nyelvükre, népviseletükre, hagyományaikra.

Jó szívvel ajánljuk mindenkinek "Csíkországot".

Rózsa Györgyné, Kovács Nándor

{vsig}nemzetkozi_kapcsolatok/hirek/2006_07_09_csikorszagban|sets=1{/vsig} {vsig_c}0|csik_bekasszoros.jpg|A Békás-Szoros (Fotó: Virág László)|Csíkországban{/vsig_c} {vsig_c}0|csik_bucsujaro.jpg|A búcsújáró hely (Fotó: Sipos Béla)|Csíkországban{/vsig_c} {vsig_c}0|csik_fogadtatas.jpg|A fogadtatás (Fotó: Kovács Nándor)|Csíkországban{/vsig_c} {vsig_c}0|csik_gyilkosto.jpg|A Gyilkos tó (Fotó: Kovács Nándor)|Csíkországban{/vsig_c} {vsig_c}0|csik_konyvtarban.jpg|A könyvtárban (Fotó: Kovács Nándor)|Csíkországban{/vsig_c} {vsig_c}0|csik_szamitogep.jpg|Népviseletben a számítógépek előtt (Fotó: Szabó Tímea)|Csíkországban{/vsig_c}

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.