Testvértelepülésünk, Csíkcsicsó falunapi rendezvénysorozatában több olyan esemény is volt, mely bennünk, látogatókban mély nyomokat hagyott, érzelmileg megérintett.

Ilyen volt a hősök tiszteletére létrehozott és a falunapok során avatott emlékmű, a Kultúrotthon pincerészében megrendezett kiállítás, a csíkszeredai művészek által előadott rockopera a Székely Golgota, vagy azon emlékműsor, melyet a csíkcsicsói gyermekek adtak elő, a hősökre emlékezve. Mély nyomot hagyott mindnyájunkban, akik hallottuk, az a megemlékezés, melyet Farkas Béla önkormányzati képviselő mondott el az avató ünnepségen, s mely beszéd életre keltette és tartalommal töltötte meg több nagy költőnk halhatatlan sorait, gondolatait. Vendéglátóink megkértek, hogy a rendezvénysorozat tiszteletére megnyitott emlékkönyvbe írjak pár gondolatot. Ahhoz, hogy az emlékkönyvbe írt sorok érthetőbbek legyenek, felidézek olyan benyomásokat, hatásokat, melyeket szeretnék Önökkel, olvasókkal is megosztani.

Hősi emlékmű avatása:

Az emlékmű nem szokványos, nem találunk rajta neveket, dátumokat, és pont ezért teljes, nem marad ki senki, akire emlékezni kell, és nem szab időhatárokat, hogy meddig emlékezzünk. Egy felirat van rajta csupán, mely a hálás utókor köszönetét fejezi ki a csikcsicsói hősöknek.

És mit szimbolizál a három oszlop és az előtte fájdalmában összegörnyedő női alak? Az oszlopok az elesett hősöket, azokat a csicsóiakat idézik, "akik az elmúlt századok során életüket áldozták a szabadságért és szülőföldjükért, akik a történelem során tanúbizonyságot tettek a Haza és a Szülőföld iránti hűségről és bátorságukról, nem féltek akár életüket is áldozni érte." (Idézet Farkas Béla ünnepi beszédéből). A harcok során elesett hősöket gyászolók között mindig ott volt a nő, a feleség, az anya, akiknek élniük kellett tovább, keservesen siratva szeretteiket. Nekik állít emléket a kompozíció női alakja. Az emlékmű-együttes művészi kifejező eszközrendszere célba talál, szívbemarkoló. Az emlékezést és a bánatot egyaránt kifejező kompozíció jött létre.

A falu apraja-nagyja ott volt az avatóünnepségen, népviseletbe, ünneplőbe öltözve. A résztvevők levett kalapban hallgatták a székely és a magyar Himnuszt, és bizony könny szökött a szemükbe, szemünkbe hallgatván azt. Hasonló hatást ért el Farkas Béla a körülményeket figyelembe véve bátor, emelkedett hangulatú ünnepi beszéde is.

Az I. és II. világháború relikviái kerültek kiállításra a Kultúrotthonban. Eredeti dokumentumok, képek - művészien tárlókban elrendezve - sorakoztak a teremben. A megépített lövészárok, a szögesdrótból épített akadály segített korhűen felidézni a harcolók háborús körülményeit. A fotók, a behívók, az úti okmányok, levelek idézték az embert, ki a sorokban szerepelt, aki a vérzivataros események részese volt, aki vérét idegen földön hullatta. A levelek megindító történeteket, eseményeket idéztek, a papírok beszéltek arról az időről, mikor még az otthon a magyar föld része volt. Elmesélték azt a történetet, mikor egy az első világháborúban deportált személy 48 év után látta újra szülőföldjét, s mikor visszatért deportálása színhelyére, mert ott már családja volt, a honvágytól ágynak esett, többé nem szólalt meg, és pár héten belül meghalt. A kiállítás rendezőjétől megkérdeztem, mennyi időbe tellett összegyűjteni a kiállítás anyagát, illetve azt gondoltam, hogy az már egy létező gyűjtemény volt. A válasza meglepett: 2-3 hét alatt. Igaz és nemes cél érdekében az emberek megmozdulnak és segítenek. Láthattuk, ahogy folyamatosan jönnek a csicsói lakosok, idősek, akiket a fiatalok kísértek, s akik a tablókat nézve idézték fel ismerőseiket, rokonaikat, szeretteiket, akik elpusztultak a háborúban, akik eltűntek.

És a Székely Golgota rockopera, mely a Madéfalvi veszedelem történetét dolgozza fel. A művelődési ház zsúfolásig megtelt. A későn jövőknek csak állóhely maradt. A kosztümös darab modern eszközökkel, a csodálatosan tiszta énekhangok és a hangszeres zene ötvözeteként, megindító módon idézi fel a székelyek elárulásának és legyilkolásának, a gyászoló asszonyok fájdalmának történetét. Olyan művészi előadást láthattunk, mely ott és akkor felfokozottan hatott ránk, szavunkat vette és elérzékenyített.

A faluban töltött két nap hatása, a gyönyörű erdélyi táj, az ott élő emberekkel való találkozás és beszélgetés láthatóan megérintette lelkében a csoport tagjait. Külön öröm, hogy sok fiatal volt a csoportban és nőtt az Erdélybe, az ott lakó, élő emberekbe "szerelmessé váló" emberek száma. Mint ahogy egy ismerősöm mondta első erdélyi útja után:. Aki egyszer kijut Erdélybe, más emberként tér haza. Ezt láttam én is a csoport tagjain, különösen azokon, akik először voltak Erdélyben, azon belül is Székelyországban.

És mi is íródik abba az emlékkönyvbe?

"Újszász város lakói nevében hálásan köszönjük, hogy részesei lehettünk a II. Csikcsicsói falunapok rendezvénysorozatának. Az emlékműavatás emelkedett hangulatú és színvonalas műsorai, az ünnepi beszédek, az avatási ceremónia mélységesen megérintett bennünket. A hősökre emlékező kiállításhoz gratulálunk, tartalmas és sokat mondó, láttató, beszédes gyűjtemény született.

Köszönjük, hogy itt lehettünk, hogy a csikcsicsói kedves emberek ilyen sokat nyújtanak nekünk, emberségben, szeretetben, ismeretben."

Kaló Istvánné
Újszász város alpolgármestere

Emlékműsor a csíkcsiói gyerekek előadásában (Fotó: Fehér Judit)