Pénteken délelőtt iskolánk tanulói, és pedagógusai megkapták idei első, közös karácsonyi ajándékukat. A meglepetést egy moldovai iskolás csoport nyújtotta át, akik Trunkról érkeztek. A csoport szombaton Budapesten egy csángó találkozón vesz részt, és Dobozi Róbert kérésére megálltak nálunk, hogy megmutassák tanulóinknak, ők hogy őrzik betlehemes hagyományainkat.
Délelőtti műsorukat a Művelődési Házban mintegy 300 tanuló várta. A csoport vezetője üdvözölte a jelenlévőket, és elmondta, hogy náluk bizony nehézségekbe ütközik a magyar nyelv, és a hagyományok ápolása. A gyereke délutánonként saját szorgalomból, nem kötelező jelleggel járnak vissza az iskolába magyar órákra. Itt nem csak a nyelvet gyakorolják, és őrzik, hanem dalaikat, táncaikat, és hagyományaikat is. Ebből mutattak be nekünk egy betlehemes játékot, és két fiatal ízelítőt adott a csángó népzenéből is.
Figyelve gyerekeinket, és a szereplőket elgondolkodtam azon, hogy vajon ki volt jobban megilletődve. A színpadon lévőket a teremben lévő tömeg, a nézőket a csángó nyelv különös csengése, kifejezésmódja lepte meg.
A szereplők a kezdeti megilletődöttséget gyorsan leküzdötték, és nagyon pergő betlehemest mutattak be. A nézők feszülten figyelték az elhangzó szöveget, hiszen a moldvai csángó nyelvjárás egyrészt a magyar nyelv több száz évvel ezelőtti változatát őrzi, másrészt a román nyelv hatásai is nagyon erősen érződnek, ezért nem könnyű követni. Gyerekeink dicséretére legyen mondva, legtöbben fegyelmezetten nézték végig a műsort.
A nap folyamán az iskolánkkal ismerkedtek a csángó fiatalok, Az informatika teremben olyan lelkesen vetették bele magukat az internet világába, hogy még a kabátjukat is elfelejtették levenni, pedig ez a terem iskolánk legmelegebb helye.
Délután 4 órára Mikulás-discora vártuk őket. Mikulás sapkás, rénszarvas fejdíszes bulizók lepték el az aulát. Nemsokára már csak a disco-gömbök, és a világítós karkötők fénye világította be a teret, és mindenki bőszen ropta este 8-ig.
Közben egy kis időre táncházzá alakult a buli. A Liliom néptáncegyüttes adott ízelítőt a mi vidékünk tánckultúrájából, bevonva a közös táncba minden jelenlévőt. Vendégeinken látszott, hogy nekik mindennapi életük része a néptánc, és a népzene. Ezt megerősítette az a beszélgetés is melyet a csoportvezető tanárral folytattunk. Elmondta, hogy a délelőtt énekelni hallott fiú, és lány – az előbbi egy csángó népballadát, az utóbbi a csángó himnuszt énekelte – a népdaléneklő verseny győztesei. Hogy mekkora tömegeket mozgat meg egy-egy verseny, azt jól érzékelteti, hogy gyermek, és ifjúsági versenyeken 3 korcsoportban, korcsoportonként 200 fő körüli versenyző vesz részt. Mi is szeretnénk – ha nem is élővé tenni – megőrizni, továbbadni néptánc hagyományainkat. Ebben vállal nagy szerepet a Liliom néptáncegyüttes. Hétfőn délután az iskola aulájában közös táncos délutánt szervez a tanulóinkkal.
Ezúton szeretném megköszönni Dobozi Róbertnek, hogy lelkes szervező, és vendéglátó munkájával elhozta gyermekeinknek ezt az ajándékot. Remélem, hogy sikerül olyan kapcsolatrendszert kialakítani ezekkel az 1000 éves határon túl élő magyar fiatalokkal, amelyből mindannyian töltődhetünk, gazdagodhatunk.
Bakó Jánosné
Fotó: Fehér Judit