Meghívást kaptunk június 1-jére a vajdasági testvérvárosunk, Palics által szervezett „Elindultam szép hazámból…” VIII. Kárpát-medencei Népdalkör Találkozóra. Felejthetetlen élmény volt számunkra az ott eltöltött idő.

A rendezvény egy 500 főt befogadó úgynevezett „Takács lakodalmas ház”-ban lett lebonyolítva. Megérkezésünkkor ismerős rendezők fogadtak bennünket, akik a gyönyörűen megterített asztalhoz vezettek. Rajta a csoportok neve, létszáma, alkalomhoz illő könyvjelző, ami ezt a napot logójával megörökíti, virág, evőeszköz. Nem maradt el a messziről jött emberek számára a vendégváró pogácsa és az ásványvíz sem. Minden rezzenésünket, óhajunkat figyelték és teljesítették.

A rendezvény protokoll része a főcímdal közös eléneklésével 15 órakor kezdődött. A megnyitó beszéd keretében a kultúra és művelődés járási és helyi elnökein kívül Nagy Katalin, a palicsi helyi közösség elnöke is köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében megerősítette, hogy innen, s határon túlról egyek vagyunk. Egyek, akik szeretik az ősi kultúrát, azt a tájegységi hagyományőrzést, ami az összetartozás egységét erősíti, bárhonnan is jött: Kárpátaljáról, Erdélyből, Magyarországról, Horvátországból, vagy éppen a környékbeli Szabadka városából, vagy Ludas községből. őt követte Szabó Réka ízes beszédmódban előadott népi meséje, ami igencsak mosolyt varázsolt minden ember arcára. Majd folytatódott a szám szerint 16 kimagasló teljesítményt nyújtó együttes fergeteges műsora. Váltakozva fiatalok, idősek, akik korukat meghazudtoló módon táncoltak, énekeltek. Mindannyiunkat megnevettetett az egyik verbunkost táncoló csoport idős táncos lábú férj után szaladó felesége. Hangosan és fulladozva kiáltotta. „Papa! Papa! A mágnesszalagot meg elfelejtetted a térdedre feltenni!” A mókás eset jókedvet és önfeledt kacagást váltott ki a teremben lévőkben. Körünkben azóta szállóigévé vált a mágnesszalag. Mi sem vallottunk szégyent. A népdalkörünkből tízen voltunk a 25-30 fős csoportokkal szemben. Minden csoportnak egy bemutatkozó csasztuskát kellett írni, énekelni. A miénk úgy fejeződött be: „Jelszavunk, hogy legyen még 25 év”, ami nagy derültséget váltott ki a közönség körében (a jelenlegi átlagéletkorhoz képest). Az előadott két rövidke népdalcsokor felépítésileg, tartalmilag és előadásmódjában is hatalmas sikert aratott. Meg is lett a jutalma a szorgalmas próbáknak. Vastapsot kaptunk. Szólót énekelt Juhász Lászlóné Anikó.

A Nosza Mami tánccsoport egy múlt évi országos rendezvény jutalmául szervezett kedvezményes erdélyi kiránduláson vett részt május első hetében. A szervező Hontravel Kft. Isten tudja miért, pont a palicsi népdalkörösökkel együtt utaztatta autóbusszal az újszászi csoportot, amelynek több tagja a népdalkörben is tevékenykedik. Nem volt korábban információja az utaztatónak arról, hogy a két város hagyományőrző, mellesleg testvérváros is. Ezen a kiránduláson a polgármester asszony meghívta Palicsra Krassóiné Gyüre Rozikát. Ezen a napon így ő a mi vendégünk is volt. Az elnök asszony, személyes ajándékként Rozikától a Népi Díszítőművészeti Szakkör tagja, Gömöri Ferencné Jutka alkotását: gyönyörű magyar nemzeti színű – piros, fehér, zöld – gyöngyökből fűzött nyakláncot és kitűzőt kapott. Nagy örömére az egész rendezvény ideje alatt büszkén viselte.

A műsor végén az oklevelek kiosztása és az ajándékok átadása következett. Mi egy gyönyörű ajándékkosarat – mindenféle jóval megrakva – vittünk Újszász város üdvözletével és Újszász zászlajával. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy a magam és a népdalkör nevében köszönetet mondjak mindazoknak, akik hozzásegítettek bennünket ehhez a magas színvonalú rendezvényen való részvételhez. Így a polgármester úrnak, a Zagyvaparti Idősek Otthona igazgatónőjének, kiemelten Kézér Béla gépjárművezetőnek, aki gondos figyelemmel vezette a kis buszt, és vigyázott ránk.

19 órakor meghitt hangulatban kezdődött a többfogásos vacsora. A vajdasági szokásoknak megfelelően szívet-lelket melengető, közösen elmondott asztali áldás emelte a vacsora fényét, amely így szól:

„Ki asztalt terítesz az égi madárnak,
Teríts asztalt, teríts szegénynek, árvának.
Nyújtsd ki Atyám, nyújtsd ki jóságos kezedet,
Adj a koldusnak is tápláló kenyeret.
Ételben, italban bőven legyen részünk,
Gondviselő Atyánk, könyörögve kérünk. Ámen.”

Az étkezés után a hálaadás pedig így hangzott:

„Gondviselő atyánk az asztaltól kelve,
Szívből hálát mondunk kezünk összetéve.
Áld meg ezt a házat, s ennek a gazdáját,
Térítsd vissza néki a szíves vendéglátást. Ámen”

A Kárpát-medencei Népdalkör Találkozó résztvevői számára emlékezetes marad ez a nap, amelyre megelégedettséggel gondolunk vissza mindannyian. A palicsi népdalkört pedig idevárjuk Újszászra.

Csikiné Árpád Margit

A Takács lakodalmas ház előtt
(Fotó: Krassóiné Gyüre Rozália)

A terített asztalnál
(Fotó: Krassóiné Gyüre Rozália)

Nagy Katalin elnök asszony is részt vett a közös éneklésen
(Fotó: Krassóiné Gyüre Rozália)