Mózer Rezső ősei erdélyi (Nagyszeben, Csíkszereda) származásúak voltak. Az 1800-as évek elején telepedtek le Újszászon. Szülei: Mózer Rudolf József magánzó, Újszászon született 1846. 03. 22-én, és szülőhelyén hunyt el 1904. 02. 09-én. Felesége Sántha Rozáli, vendéglátó tulajdonos, háztartásbeli volt. ő is Újszászon látta meg a napvilágot 1850. 05. 30-án, és ugyanott hunyt el 1926. 06. 09-én.

 

 

Újszászon, az 1912-ben átadott nagy artézi-kúttal(1) szemben, a Plébániai Hivatal szomszédságában levő, úgynevezett "Nagyvendéglőt" vették bérbe, s ott kezdtek önálló vendéglátással foglalkozni. Az üzlet Mózerné Sántha Rozália nevén működött. (Említést érdemel, hogy az Újszászi Polgári Kör a "Nagyvendéglőben" alakult meg. Újszász egyik legrégebbi épületében napjainkig számos szervezet működött, többek között a helyi Gazdakör is.)

Mózer Rudolf József és Sántha Rozália házasságából 8 gyermek (5 fiú, 3 leány) született. Közöttük volt Mózer Vilma tanítónő Balogh Kálmán kántor-tanító hitvese és Mózer Rezső, a címben szereplő alanyunk is. Mózer Rezső 1880. 08. 21-én Újszászon látta meg a napvilágot, és szülőhelyén hunyt el 1958. 12. 28-án.

Mózer Rezső élete párjául az újszászi születésű (1905. 03. 08.) Volter Erzsébet telepfelügyelőt választotta, akivel 1926-ban kötött házasságot. Volter Erzsébet menhelyi gyermekek elhelyezésével, ellátásával, ügyviteli feladatokkal foglalkozott.

Házasságukból 6 gyermek született: István (1927), Rezső (1928), András (1930), Erzsébet (1933), Magdolna (1934) és Gabriella (1936). István 2004-ben elhunyt, Rezső és Erzsébet Szolnokon, András Jobbágyiban, Magdolna és Gabriella Budapesten telepedtek le. Több unoka, dédunoka őrzi a népes Mózer család emlékét. Ide kívánkozik, hogy Mózer Rezső és Volter Erzsébet gyermekei közül ifjú Mózer Rezső igazolt teniszező volt. Az 1980-as években a Szolnoki MTE színeiben az Országos Bajnokság 2.-3. vonalában szerepelt, az NB III. E csoportban, bajnoki cím mellett, többször dobogós helyezett csapattagként is versenyzett.

Itt köszönöm meg Ágai Emilnének Ezsikének, valamint Vajda Melindának, Újszász Város Polgármesteri Hivatal anyakönyvvezetőjének, hogy kérésemre jelentősen gazdagították Mózer Rezsőről és családjáról szerzett ismereteimet.

 

Újszász legrégebbi, UTE "öregfiúk" labdarúgó csapata. Álló sor: Dely Jenő (MÁV raktáros), id. Bardócz Endre (tanító), Vágó Bálint (cipészmester), Katona Károly (bognármester), Mózer Rezső (vendéglős). Ülő sor: Györe István (MÁV dolgozó), Vágó János (kereskedő), Antal József (lakatosmester), Mucza Béla (kereskedő), ?

 

Idős Mózer Rezső folytatta szüleinek, elsősorban édesanyjának vendéglátási tevékenységét. Vendéglőt nyitott, amely a Jászberénybe vezető, akkori Fő utca 1., később gróf Apponyi Albert(2) út 277, majd Nagy út 1. szám alatt volt. Vendéglő az Újszászi Testedzők Egyesületet (ÚTE) labdarúgópálya térségében volt. A vendéglőben gyakran voltak társas összejövetelek, rendezvények. Itt működött az UTE Klub is. A vendéglő működése 1940-ben megszűnt, azt követően (rövid ideig) vendégszobával is rendelkező úri kaszinóként üzemelt. (1945-ben a helyi Szociáldemokrata Párt kisajátította a vendéglőt és kaszinót!)

Mózer Rezső nemcsak vendéglősként, hanem közéleti személyiségként is serénykedett szülőhelyén. Neve, családja az egész településen ismert volt.

Újszász Közéleti Lapjának, a "Tarsolynak" (1911-1914) alapító, szerkesztő tagja volt, majd a folyóirat második számától megszűnéséig, Balogh Kálmán kántor-tanító, főszerkesztő helyett, aki Lehoczky Gábor főjegyzővel állandó viszályban volt, átvette a folyóirat minden szerepét, teljes gondozását. A "Tarsoly" néhány esztendeje alatt számtalan apró adalékkal szolgált Újszász történetének eseményeiről, máig egyik legjelentősebb helytörténeti forrás. Mózer Rezső képviselő-testületi tagként, községi bíróként is működött.

Az 1911. 02. 12-i jegyzőkönyv szerint, a képviselő-testületi ülésen az alábbiak vettek részt: Volter Joachim bíró, Lehoczky Gábor jegyző, Bakó Ferenc, Bakó Gergely, Bakó József, Balog Márton, Csábi János, Hirling János plébános, Homonnai Pál telkes gazda, Kocsor Gáspár, Kormos József temetkezési egylet elnöke, Kovács Mihály, Mózer Rezső, Tótok Antal, Tótok János, Varga P. János, Varga J. Pál törvénybíró, Vágó Mihály, Vágó M. Gábor, és Zérczi András. A Dessewffy- és Orczy uradalmakat a tiszttartó képviselte.

Mózer Rezső részt vett az első világháborúban. Katonai erényeiért többek között arany és ezüst vitézségi érmékkel tüntették ki, zászlós rendfokozattal szerelt le. A kitüntetéseiről szóló dokumentumok közvetlenül 1945 után elvesztek, de a róla készült fényképen láthatóak az erkölcsi elismerések.

A háborúból való hazatérése után újra bekapcsolódott Újszász község társas közéletébe. A település bírójaként, képviselőjeként, labdarúgójaként, a sport, a Polgári Kör anyagi támogatójaként kiérdemli, hogy a jelen és az utókor emlékezzen és emlékeztessen Mózer Rezsőre és családjára. Béke poraikra!

(1) = Újszász község Elöljárósága 1905-ben döntött artézi kútfúrásról. 1906-ban megbízást adott Orbán Sándor hódmezővásárhelyi kútfúró mesternek a kivitelezésre. Hosszú huzavona után, a község vezetése, a pereskedést, a megbízási szerződés felmondását is kilátásba helyezve, végül is, 1912. 05. 08-án – felépítmény nélkül – a 429 méter mély kútfúrás, váratlanul nagy vízhozammal (12 liter/perc) teljesült.

(2) = Gróf Apponyi Albert (Bécs, 1846. – Genf, 1933), országgyűlési képviselő, kétszer volt vallás és közoktatásügyi miniszter. Az abonyi járás főszolgabíró intézkedésére 1921-ben – 75 éves korában – Újszász község díszpolgárává választják. A megtisztelő, kitüntető cím átvételén nem képviseltette magát. A falu Fő utcáját, a mai Nagy útnak, egykoron névadója volt.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

 

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.