Nyomtatás
Kategória: Kulturális hírek, események
Találat: 2276

Április elején meghívást kaptam Tóth Péter egykori bölcsész középiskolai tanáromtól és mai kollégámtól Szolnokra, a Pszichokuckó rendezvénysorozat keretei között április 12-én a „Lélek és irodalom. A létezés metaforái” címmel tartott előadására. Láttam, hogy milyen izgalommal és óriási alapossággal készült a feladatra, kíváncsian vártam, miről is fog beszélni. A téma rendkívül nehéz, ezért emlékeim felidézéséhez néhány, felsőfokú tanulmányaim során felhasznált szakirodalmat is újra elővettem, azért, hogy Önöknek beszámolhassak az előadásról.

A címben szereplő „metafora” fogalomról biztosan sokan hallottak, szépirodalmi szövegekben – különösen a versekben - gyakorta előfordul, megfejtésük iskolásként, és bevallom, bizonyos versekben néha még magyartanárként is nehéz. Úgy gondolom, pár sorban érdemes tisztázni, hogy mi is ez valójában. Szikszainé Nagy Irma Stilisztika című könyvében a következőt olvashatjuk: „[…] a leggyakrabban használt szókép (nyelvi elemek átvitt értelmű használata), ezért a legfontosabb is. Noha hasonlóságon alapul, de különbözik a hasonlattól implicitásában (kifejtetlen), a hasonlítás meg nem jelölésében.

 

Nagy Bettina és Tóth Péter

 

Tóth Péter megjegyezte, hogy sokan hajlamosak arra, hogy e fogalmat a hasonlattal keverjék össze helytelenül, így rávilágított az ezek közötti különbségekre, melyeket szemléletes példákon keresztül mutatott be. Az egyik eltérés alapvetően az, hogy a hasonlat nem szókép (bizonyos stilisztikák azonban ahhoz tartozónak vélik!), hanem ún. „képszerű beszéd”, mely a következőképp működik: „Mely keservesen kiált fülemile fiát/hogyha elszedi pásztor,/Röpes ide-s-tova, kesereg csattogva/bánattal szegény akkor,/Oly keservesképpen Celia, s oly szépen/sírt öccse halálakor.” – hangzik Balassi Bálint Kiben az kesergő Celiarul ír című versének első strófájában. Kifejtett képről beszélhetünk, melyben alapvetően arról van szó, hogy Célia sírása olyan, mint a fiát elvesztő fülemiléé. Az összehasonlításban három dolognak kell meglennie: a hasonlítottnak (Célia sírása), a hasonlónak (fiát elvesztő fülemile), valamint egy közös jegynek, amiért ezeket párhuzamba állítjuk, esetünkben ez a keserves, szép sírás.  Grammatikai jellemzője a „mint” és az „akár” kötőszó.

Az előadó utalt rá, hogy a metaforikus kép pont ebben, azaz a hasonlítás meg nem jelölésében különbözik. A metafora névátvitel tartalmi hasonlóság vagy hangulati egyezés alapján. Az egyszerű, egytagú metaforában csak a hasonló (azonosító) van megnevezve: „amott ül egy túzok magában” (Arany János: Toldi harmadik éneke). A szövegkörnyezetből kiderül, hogy itt Toldiról (azonosított) van szó, hiszen pár sorral fentebb olvasható: „[…]meglátta a telek lábjában /Ülni öccsét Miklóst nagy-busan magában”. Ahogyan a hasonlat esetén, itt is fontos az ún. közös jegy, mely itt nyilván a bús Toldi képe. Ha az azonosító és az azonosított együtt szerepel, akkor teljes, kibontott metaforáról beszélünk pl. József Attila Eszmélet című versében: „vasvilág a rend”, trópus (szókép) a világ szigorú hierarchizáltságát fejezi ki. Egy metaforikus kép feszültsége épp abból ered, hogy az azonosított inadekvát (nem hozzáillő) módon van megnevezve, így nekünk, befogadóknak végig kell követnünk azt a folyamatot, ami alapján feloldhatjuk, hogy miért is egyenlő egy túzokkal Toldi Miklós képe, azaz eljussunk a metafora jelentéséhez.

Ezeket a gondolatokat le kellett írnom, beleszőve saját példáimat, és már az előadásából vett gondolatokat is, hogy a továbbiakban könnyebben megértsék, miről beszélt Tóth Péter. Rávilágított arra, hogy nemcsak a költők, hanem mi, átlagos emberek is használunk metaforákat, és bele sem gondolunk, mennyire átszövik mindennapjainkat. Az előadó számos, életünk során használatos ún. köznyelvi metaforákkal gondolkodtatta el a közönséget azon, hogy ahogyan ő mondja „mindenki csinálja, gyártja a metaforákat”: pl. rügyfakadás, megfontol, üt az óra, csípős nyelvű, szőlőszem, galamblelkű és még végtelenségig sorolhatnánk.

Milyen érdekes, hogy a szerelem az utazás metaforájaként is értelmezhető, hiszen mindenki szájából elhangzott már az a mondat egy kapcsolat végén vagy egy ehhez köthető krízishelyzetben, hogy „válaszúthoz érkeztünk”, vagy „már megint megrekedt a kapcsolatunk”, „nem haladunk semerre”.  Az előadás címéhez híven Tóth Péter az életet mint metaforát vizsgálta három alkotó: Dante Alighieri, József Attila és Jorge Luis Borges egy-egy művének felhasználásával.

Tóth Péter bemutatta, hogy a metafora léte és kérdései mennyire foglalkoztatják a filozófusokat, nyelvészeket, és nem utolsó sorban az irodalmárokat mind a mai napig. Sokan vélekednek úgy, hogy pl. a metaforák „pusztán díszítő funkciókat láthatnak el, emellett legfeljebb az érzelmek felkorbácsolására alkalmasak, ezért legjobb – főleg a tudományban, mert itt csak félrevezethetnek –, ha kerüljük őket. Minthogy funkciójukról mást nem is mondhatunk, foglalkozni sem érdemes velük.” A kognitív metaforaelmélet azonban azt állítja, hogy nem szabad deviáns jelenségként felfogni a metaforát, igenis az életünk egyik legfontosabb jelensége. Péter ebből a szemszögből közelítette meg a problémát, az említett alkotók művein keresztül tudományosan bemutatva az elmélet jellemzőit.

A választott művek Nagy Bettina, az újszászi Gimnázium, Műszaki Szakközépiskola és Kollégiuma tanulójának tolmácsolásában elevenedtek fel, valamint az előadás anyaga egy rendkívül igényesen szerkesztett PowerPoint prezentáció és egyéb videórészletek megtekintésével vált igazán interaktívvá. A Borostyán Művelődési és Ifjúsági Ház egyik előadóterme teljesen megtelt az irodalomra-pszichológiára fogékony hallgatóközönséggel. Tóth Péter lendületes és élvezetes előadása mindenkit magával ragadott, észre sem vettük, hogy milyen gyorsan elrepült másfél óra. A közérthetőségre törekedett, valamint arra, hogy mindenkit megnyugtasson, „hogy nem is annyira irodalmi, esztétikai, retorikai „ördöngösség” ez a metafora.” Előadása végén többen is hozzászóltak a témához. Ajánlom Önöknek, hogy vegyenek a kezükbe egy József Attila kötetet, egy Jorge Luis Borges-regényt, és Dante Isteni színjátékát, és olvassák érdeklődéssel a fentiek figyelembevételével. A résztvevők nevében mondhatom, élményt nyújtott ez az este, köszönjük!

Turza Róbert

 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.