A Magyar Kultúra Napja nem tartozik a hivatalos, piros betűs ünnepek közé, de már hosszú évek óta egyre eredményesebben hívja fel a figyelmet azokra a tárgyi és szellemi értékekre, melyeket méltán érezhetünk magunkénak. A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban, január 22-én fejezte be a Himnusz megírását, mely Magyarország nemzeti himnusza egyben. (Eredeti címe: Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból) A Himnusz a költő legnagyobb hatású verse. 1989 óta január 22-én ünnepeljük A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁT. E nap környékén nagyobb hangsúlyt kapnak a kulturális rendezvények. 

 

Google Photos

Fotó: Barta Imréné

 

Egy-egy program, esemény kapcsán sokan, sokféle módon próbálnak megmutatni, átadni valamit kulturális, művészeti életünk értékeiből. Sehol nincs olyan sok felszabadult és jókedvű, egymás felé nyitott ember együtt, mint a kulturális eseményeken. 

A kultúra nem egy elvont, megfoghatatlan fogalom, nem is egy eszmei, filozófiai kategória, sokkal inkább kézzelfogható, és ami talán a legfontosabb, egy közöttünk mozgó, pozitívan ható erő. Kézzelfogható, mert ott van a mindennapjainkban, halljuk, látjuk, érezzük, sőt, szinte vannak olyan pillanatok, amikor el is feledteti velünk a gondjainkat, és olyan élményt ad, amely hosszú időre meghatározó lehet a hétköznapokban. 

Újszászon színházi előadással emlékeztünk a Magyar Kultúra Napjára. Nagy érdeklődés előzte meg az előadást, száz darab jegy már elővételben elfogyott. Telt ház várta az esti produkciót. A Jászapáti Színjátszókör sokak számára ismerős, hiszen már szerepeltek Újszászon. A Hyppolit a lakáj, melyet előadtak, szintén ismerős sokak számára. Két filmes változata is ismert, de színpadi változatban is feldolgozták már. A szombati előadást Kökény Gábor rendezésében láttuk, aki a Zágon István színdarabjából és Nóti Károly film-forgatókönyvéből készült vígjátékot dolgozta fel amatőr színtársulata számára. 

Az 1931-es változathoz visszanyúló előadás ma is aktuális kérdéseket feszegetett, hiszen napjainkig érdekli a drámaírókat, hogy hol is lóg ki a lóláb a hazugságok alól. A jó modor és a kifinomult ízlés temetésén is részt vehetne a főszereplő Schneider család, akik anyagi felkapaszkodásának szemtanúi és elszenvedői lehettünk. A pénztárca megvastagodása azonban nem jelent automatikus szellemi és értékrendbeli gazdagodást, marad a külcsín és a látszat fenntartása, amely számtalan humoros szituációt eredményez a darabban. Az este hangulatát nemcsak a frappáns, már-már szállóigévé vált szövegek adták, hanem Eisemann Mihály dalai, melyeket Balogh József zongoraművész kísért. 

Az amatőr színészekkel előadott darab nagy sikert aratott az újszászi közönség körében, melyet felállva köszönt meg a Jászapáti Színjátszókör tagjainak. Gratulálunk a színjátszókörnek, köszönjük a fergeteges előadást! 

Barta Imréné 

 

Az újszászi Ulviczkiné Herczeg Magdolnát sokan a helyi sorstársi élet aktív alakjaként ismerik – múlt év végéig ő volt a mozgássérültek helyi csoportjának is a vezetője –, de a város lapjában, az Újszászi Híradóban is olvashatók írásai, sőt, a beküldött cikkek begépelését is ő végzi. Ám személyiségének van egy kreatívabb oldala is.

Az utóbbi időben a festészet fogásainak elsajátítására szenteli idejét. Mindig szeretett rajzolni, nyugdíjasként pedig ideje is engedi, hogy elmerüljön a képzőművészet rejtelmeiben. Az ő példája is azt mutatja: sosem késő elkezdeni.

 

Magdika a lányától egyszer festőkészletet kapott. Ez olyan ösztönző volt számára, hogy elkezdett alkotni

 

– Gyerekkoromban sokat rajzolgattam, általános iskolában mindig ötösöm volt rajzból, de a gyerekek és a munka mellett már nem jutott időm ilyesmire.

– 2016-ban anyák napjára kaptam Zsófi lányomtól egy festőkészletet, ez olyan inspiráló volt, hogy komolyan kezdtem foglalkozni a festészettel – avatott be Magdika alkotó törekvéseinek kezdeteibe.

– Kezdetben vízfestékkel dolgoztam papírra, bár a lányomtól kaptam vásznakat is, eleinte azokra rá se mertem nézni. Az interneten festészeti videókat keresgéltem, online festőtanfolyamokra is ráakadtam, és elkezdtem komolyan tanulni.

– A festést virágcsendéletekkel kezdtem, a tanfolyami mintaképek alapján, aztán modern akrilfestéssel folytattam, most pedig a realista tájképfestő tanfolyamot végzem. Közben festek olyan témákat, ami megragadja a figyelmemet.

– A gyerekeknek is készítettem már képeket, legutóbb kérésükre a Titanic filmből egy jelenetet ábrázoltam.

Képeit hamar megismerhette az újszászi közönség. Tavaly januárban a magyar kultúra napja alkalmából hobbifestők műveiből nyílt kiállítás a művelődési házban, ott hárman mutatkoztak be, egyikük Magdika volt.

– Kis csendéleteket kereteztettem be az alkalomra, egy-két tájképpel együtt, de ma már azokat a képeket nem állítanám ki – jegyezte meg nevetve.

– Az eltelt egy év alatt sokat fejlődtem. Nagyon szeretem csinálni. Farostra szeretek leginkább dolgozni, azon jól csúszik az ecset.

Családtagokat, rokonokat, ismerősöket ajándékozott már meg képeivel, sőt, a lengyel testvértelepülésükre, Debicába is eljutott már egy almafás képe, rokoni kapcsolatok révén. Újszászon pedig gyakran kérdezik tőle, mikor lesz kiállítása.

Magdikának két lánya, hat unokája és két dédunokája van.

– Panka unokám is nagyon szépen rajzol. A múltkor Dávid unokám pedig színkört festett. Elmagyaráztam neki, melyek az elsődleges színek és hogyan alakítható ki ezekből a többi.

– Következő rajzórájuk után felhívott, és azt mondta: „Mama, kaptam ma hat ötöst. De te is kaptál egy csillagos ötöst, amit rajzórán a tanár néni adott neked! – mesélte.

Írta: Kovács Berta

Forrás: www.szoljon.hu

 

Ebből az alkalomból 2017. február 25-én nagyszabású gálaestet rendeztünk. 

Történetünk: 2006. 07. 29-én volt Újszász dala bemutatója egy lábtollas bajnokságon. Ezt követően az Együtt Újszászért Egyesület jótékonysági batyubált rendezett, ahol helyi szereplők remekeltek különböző műfajokban. Ekkor határoztuk el Bartáné Mucza Tünde tornacsoportjából néhányan, hogy létrehozunk egy alkalmi "Mamorett" csoportot, s erre a dalra előadunk egy pomponos mazsorett számot. Annyira megtetszett ez a táncműfaj, hogy csoportunk együtt maradt, s más típusú táncokat is megtanultunk. Így nevünk már nem felelt meg a tevékenységünknek, ezért Nosza Mamira változtattuk. Ez a név mindenkit megmosolyogtat, amikor a konferanszié bemondja az előadások alkalmával. 

 

Google Photos

Fotó: Barta Imréné

 

Öt éven keresztül az Együtt Újszászért Egyesület batyubáljain léptünk fel. 

Utána elhatároztuk, hogy mi magunk rendezünk jótékonysági bált, amikor is megvendégeltük a nézőket lángossal, fánkkal, majd pogácsapartira hívtuk meg városunk lakóit. A bevételből készült el a színpadi függöny elektronikája, a színpad burkolata, hozzájárultunk a hangosítás megjavításához, a terem parkettájának felújításához és nem utolsósorban a nézők szórakoztatásához. 

Részt vettünk nyugdíjasok Ki Mit Tud?-jain, ahonnan mindig jó helyezésekkel érkeztünk haza. Az itt kapott díjakból utazott el csoportunk Erdélybe, Lengyelországba. Az egész országot bejártuk már. 24 oklevelet, dísztárgyakat, serleget, érmet gyűjtöttünk be. Öregbítettük Újszász jó hírét. Vendégszerepelni számtalan helyre hívtak meg bennünket. Pályázaton nyert pénzből utaztunk el Palicsra, testvérvárosunkba szerepelni, ahol a "Senora" testvér tánccsoportunk zászlóit hagytuk ott emlékül. 

Vezető, ötletgazda, koreográfus, fellépésszervező, menedzser: Dr. Szóró Magdolna. 

Nagyon szeretem ezt a tevékenységet. Minden nyugdíjba vonuló embernek kell lennie valamilyen hobbijának, szüksége van egy közösségre, ahová szívesen jár, ahol feladatai vannak. Ez a hosszú és értelmes élet titka. A tánccsoport tagjainak a színpadon semmije nem fáj, vidámak, saját és a mások tévesztésein jókat kacagunk, segítünk társaink lelki terheit elviselni. És akkor a rendszeres testmozgás fontosságáról még nem is szóltunk. 

Említettem a "Senora" tánccsoportot. Ők is 10 évesek. Megirigyelték az idősebbeket, s 12 fővel létrehozták a fiatalabb tánccsoportot. Jelenleg 6 fő van a régi gárdából. Kevesen, de annál nagyobb lelkesedéssel készültek, és segítették a szervezést, díszítést, vendégfogadást, stb. Ők nem tudták bemutatni eddigi összes táncukat, mert így is időben maratonira sikerült a gálaest. 

Ennek ellenére úgy gondoljuk, a közönség jól érezte magát, sok tapsot kaptunk. 

Köszönöm a kedves közönségnek, hogy eljöttek, kitartottak, tapsoltak. 

Rengeteg köszönetnyilvánítást kellene felsorolni, de csak annyit írok, minden szereplőnek, segítőnek, támogatónak igen hálásak vagyunk. 

Nem várunk újból 10 évet, csak 5 évet. 

Tehát 5 év múlva ugyanazzal a közönséggel (meg remélhetőleg újakkal is) ugyanitt találkozzunk! 

Dr. Szóró Magdolna 

 

Az évfordulós ünnepi gálaműsorról 

Február 25-e délutánján kíváncsian vártam a műsort a művelődési házban. Igen színvonalas, pergő műsorban volt része azoknak a nézőknek, akik végignézték és végigtapsolták az előadást. 

Mind a vendég művészek, mind a két tánccsoport felkészültségét nézhettük végig. A műsorvezető szórakoztató, időket áthidaló vezetése tette még szórakoztatóbbá a maratoni előadást. 

Csak gratulálni lehet a Nosza Mami szorgalmas felkészüléséhez, mert új tagokat is be kellett tanítani a táncokra. A 10 éves munka meghozta gyümölcsét. Külön köszönet, hogy a régi és elhunyt tagokat is köszöntötték. 

A Senora táncosok is kitettek magukért, hiszen közöttük volt és van még aktív dolgozó, így a próbák idejét nehéz volt összeegyeztetni. 

Köszönjük a szép élményt, amiben részünk lehetett. 

Dr. Szóró Magdolna csoportvezetőnek kívánok még hosszú, sikeres éveket a csoporttagokkal együtt. 

A régi táncosok nevében: 

Szekera Pálné 

 

2017. január 20-án Újszász lakossága a művelődési házban ünnepelte a jeles napot. Az ünnepség a művelődési ház közösségi munkatársai közreműködésével, Barta Imréné intézményvezető beszédével kezdődött. 

 

Google Photos

 

"Január 22-ét - Himnuszunk születése napját - legújabb kori történelmünk avatta a Magyar Kultúra Napjává. Ez az a nap, amikor főhajtással emlékezhetünk meg a legfontosabb kincsünkről, arról, amely jelzőjét és minősítését adhatja a létünknek arról, amely megkülönböztet bennünket más népektől. 

Magyarországon a XVIII. században két néphimnuszként énekelt vallásos dal is elterjedt, sokan ismerték, tartalmát mélyen átérezték, egyetértettek vele. Régi énekeskönyvekben megtalálható volt az "Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga" és a "Boldogasszony anyánk" kezdetű ének; az egyaránt fontos fohászokat együtt tudták énekelni. 

A XIX. század elején hivatalos alkalmakkor Magyarországon is az osztrák császárhimnusz csendült föl, mint az országot jelképező közösségi dal. De ebben az időben már gyakran felhangzott a Rákóczi-nóta vagy a Rákóczi-induló is, mint a magyarság kifejezője. 

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-re keltezve írta meg a "Hymnus"-t. Azt a versét, amely egymagában örökre megőrizte volna a nevét, ha semmi mást nem is írt volna. Irodalomtörténészek kimutatták, hogy a költemény valószínűleg nem egyetlen napon született. Egyes gondolatok, kifejezések föllelhetők Kölcsey korábbi műveiben, más gondolatok pedig a még korábbi magyar irodalomban. A költő kivételes érzékenysége tudta összesűríteni tökéletes tartalmi és formai egységbe mindazt, ami egy nép sok évszázados történelmében fontos. A vers olyan érzelmi telítettségű, hogy egyesek pesszimizmust, mások egyenesen a jövő további eredményes harcaiban való bizakodást olvasnak ki belőle. 

1844. február 29. Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója pályázatot hirdet a Hymnus megzenésítésére. 

A határidő 1844. május 1. "20 arany pályadíjat tűz ki a legjobb népmelódiáért - Kölcsey Ferenc koszorús költőnk’ ,Hymnusára’ ének és zenekarra téve." Megjelent a Honderü 1844. március 9-i számában. 

- Erkel Ferenc megírja a Himnusz zenéjét. Anekdotikus feljegyzés szerint az idős Erkel visszaemlékezése: "Csend van. Ülök és gondolkodok: hát, hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. 

Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz..." 

1844. augusztus 10. - a Himnusz először szólal meg nyilvános népünnepségen: az óbudai hajógyárban, a "Széchenyi" nevű gőzös vízrebocsátásánál. 

1848. augusztus 20. - a Himnusz először szólal meg hivatalos állami ünnepségen, a budai Mátyás-templomban. 

Míg az 1840-es évek végén ünnepi alkalmakkor felváltva vagy együtt énekelték a Himnuszt és a Szózatot, addig az ötvenes években a Himnusz lett a nemzeti érzelmeket jobban kifejező népének. 

A Himnuszt hivatalosan csak az 1949-es alkotmányt alapjaiban módosító 1989. évi törvény iktatta nemzeti jelképeink sorába. A 2012. január 1-jén hatályba lépett alaptörvény alapvetésének I. cikke kimondja: "Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével." 

A magyar kultúra napjáról való megemlékezés gondolatát ifjabb Fasang Árpád zongoraművész vetette föl 1985-ben. "Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is." A Hazafias Népfront szervezte meg először az évfordulós rendezvényeket 1989 januárjában. 

Az ünnep alkalmából azóta a magyarság idehaza, a határokon túl és szerte a világban megemlékezik a magyar kulturális értékekről." 

A műsort vers illusztrációk, Szacskó Levente gyönyörű éneke és az Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola 3. osztályos néptáncosai színesítették. A Himnuszt Gonda Adrienn adta elő. 

A hobbi festők kiállítását Simon Ágnes, az Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola pedagógusa nyitotta meg a következő idézettel: 

"Magasra emeli a művészet az embert, nemessé, csodálatosan széppé varázsolhatja lelkének minden rezdülését." 

Úgy gondolom, Gogol szavai tökéletes módon leírják, hogy a művészet miként is tud részévé válni az életünknek. Mind a művészeknek, mind a csodálóknak. Komoly gondolatok, üzenetek átadására és közvetítésére képes a művészet minden ága. Képes a lelket ápolni, kezelni és fejleszteni egyaránt. 

A művészet felelősséggel is tartozik, hiszen az ember lélektani, kulturális fejlődéséért felel, mert az egyént itt érő behatások az ember személyiségét formálni, finomítani tudja. 

A festészetet talán úgy tudnám értelmezni, amely színvilágában, ecsetvonásaiban, kifejező erejében olyan érzéseket és érzeteket képes közvetíteni a néző felé, amelyet szavakkal nem tudunk elmondani, kifejezni. A szemet gyönyörködtetni, s a szemet elvarázsolni nehéz feladat, hiszen sok inger éri a hétköznapokban is, ellenben egy új világot tárni elé és megmagyarázhatatlanul lekötni a figyelmét óriási kihívás, amelyre a festészet egyedüli módon képes. 

Megtiszteltetés, hogy köszönthetem a mai napon Ulviczki Józsefné Herczeg Magdolnát, Mező Miklósné Vakhal Évát és Kézsmárki Karinát, akik lehetőséget adtak arra, hogy munkáik által egy ilyen színvonalas és színes kiállításnak lehetünk szemtanúi. 

Ulviczki Józsefné: 

Újszászon született, itt él, nyugdíjas. Az Újszászi Híradó munkatársa már 26 éve. 1999-ben megalakította Újszászon a mozgássérültek csoportját, melynek jelenleg is vezetője. 2003-tól 2016-ig volt a Városi Civil Fórum elnöke. 2010-ben önkéntes munkája elismeréseként Újszász Város Önkormányzata Pro Urbe Újszász emlékérem kitüntetésben részesítette. 

Így vall magáról: 

"Soha nem gondoltam volna, hogy ezt megélem. Kiállítás! Mindig mondják, hogy soha nem késő elkezdeni. Jó példa erre számomra Fehér Jánosné Sárika néni, aki 70 évesen kezdett el írni. Azt is tudom, hogy a kreatív elfoglaltság gyógyít. 

Hogyan kezdtem el festeni? Az úgy volt, hogy 68. születésnapomra Zsófi lányoméktól festőkészletet kaptam ajándékba, mondván: "Anya, fessél ki magadból mindent". 

Nagyon megörültem, hiszen már kislány koromban is szerettem rajzolni. Aztán a munka, a család, a háztartás töltötte ki az időmet, nem rajzoltam, nem festettem. Van ugyan két régebbi kép, amiket 2000-ben festettem, de ezen kívül nem festettem. 

A vásznaktól megijedtem, mondtam, rá se merek nézni, nemhogy összemaszatoljam. Aztán rajzoltam. Elővettem a gyerekeim régi vízfestékét, virágokat festettem. Az ajándékba kapott akrilfesték és a vászon csak izgatott, így elővettem a legkisebb vásznat, és elkészült az első "alkotás". A napraforgó. Utána már bátrabban nyúltam az ecsethez, jöttek a következő képek. A naplemente, a sárga csokor, a pillangó és a többi. Az interneten elküldtem a lányaimnak, aztán az első biztatást Gyüre Rozikától kaptam, amiért nagyon hálás vagyok, majd másoktól, a családomtól. 

Aztán érkezett az ajánlat Bartáné Katikától, hogy a magányosok karácsonyára kiállítást szeretnének rendezni. Ez a kiállítás ugyan elmaradt, de a képeket közben bekereteztettem. A vásznakat helyben, a papírképeket Szolnokon. Ebben köszönöm Kovács Nándor segítségét, aki örömmel vitte-hozta a képeket. 

Örömmel készültem erre a kiállításra, és bízom benne, hogy még sok képet tudok majd festeni, és valóban "ki tudok majd festeni magamból mindent". Köszönöm Zsófika, hogy a kezembe adtad az ecsetet!" 

Mező Miklósné: 

Mező Miklósné Vakhal Éva 1957. szeptember 1-jén született. Jelenleg a Zagyvaparti Idősek Otthonában élelmezésvezető. Idén lesz 15 éve, hogy özvegy. Két gyermeke közül Évi, unokájával a szomszédságában él, fia Miklós még otthon van vele. 13 éve kezdett el festeni, ebből 5 év esett ki, amikor minden szabadidejét unokájával töltötte. Hogyan is kezdődött: 

"Először verseket írtam, később, ahogy vásárolni jártam, láttam, hogy lehet kész festőkereteket venni, amin már ki van feszítve a vászon. Először előrajzoltam, ami az eszembe jutott, később már csak spontán festettem. A szívem csücske mindig is a tájak ábrázolása volt, de inkább a fantáziámban, képzeletemben élő tájakat, virágokat festettem. Akrilfestéket használok, ami gyorsan szárad, ezért aztán volt olyan alkalom, hogy egy nap alatt három kép is elkészült. Számomra a festés jelenti a kikapcsolódást, a feltöltődést. Amíg egy kép elkészül, teljesen csak az van előttem, megszűnik a külvilág, a gondok, a problémák eltűnnek. Úgy tűnik, lesz utódom is a családban, Luca nevű unokám nagyon ügyesen rajzol, érdeklődve nézi, amikor festek, szerintem már most nagyon jó érzéke van hozzá." 

Kézsmárki Karina így vall magáról: 

"25 éves vagyok, Újszászra 12 éves koromban költöztem. Mindig is szerettem rajzolni, már kiskoromtól kezdve érdekelt a képzőművészet. Óvodás koromtól kezdve együtt hímeztem dédi mamámmal, együtt kötöttem nagymamámmal. Gimnáziumban rajz fakultációra jártam. Sok kreatív technikát kipróbáltam: pirográfia, dekupázs, ékszerkészítés. 

Gimnázium után a rajzolás háttérbe szorult. 2 évvel ezelőtt ragadtam újra ceruzát, és beiratkoztam egy budapesti művészeti szakközépiskolába, ahol grafikusnak tanulok. Itt tervezőgrafikát, szabad kezes, illetve számítógépes rajzot oktatnak. Emellett pedig a vasútnál dolgozom. 

Kedvenc technikám az akvarellel festés, szeretem kombinálni ezt pasztellkrétával vagy filctollal, és ebben szeretnék még sokat fejlődni. Nincsenek konkrét terveim a jövőre nézve, de egy biztos, az alkotás része marad az életemnek." 

Azt gondolom, az ember életében sok dolgot tapasztal, évről évre bölcsebb és tisztánlátóbb lesz. Ezek a jelek egy átlagos ember életében is könnyen észrevehetők, de egy művész munkásságában látni igazán, ahogy az évek telnek felemelő, elképesztő és lenyűgözően éretté válik. 

Képeiknek, alkotásaiknak bemutatása mindenkinek örömöt, felüdülést, megnyugvást, kikapcsolódást fog jelenteni. Mindhármuknak köszönjük! 

Barta Imréné 

 

Nagyszabású rendezvényre, népdalkörök és népzenei együttesek fellépésére került sor 2016. október 8-án a művelődési ház és a Százszorszép Népdalkör rendezésében. 18 csoport fogadta el a meghívást kb. 230 fővel. Délelőtt 10 órától délután fél 5-ig szinte folyamatosan ment a műsor a színpadon. Igen nívós hangszeres együttesek, népdalkörök, szólisták és tánccsoportok követték egymást annyi megszakítással, hogy délben a Szász étteremben fogyasztotta el mindenki a finom ebédet. 

 

Google Photos

Fotó: Kovács Györgyi

 

Külön köszönet a Zagyvaparti Idősek Otthona konyhai dolgozóinak, hogy mire megérkeztek a vendégek, már frissen sütött pogácsával tudtuk őket kínálni.  

A műsor után tombolahúzás következett, nagyon sok értékes tombolatárgy került kisorsolásra. A fődíjat a városnapon szakmai díjjal kitüntetett COOP Fenyő Áruház ajánlotta fel. Köszönjük a művelődési ház dolgozóinak a sok-sok munkát, hiszen ilyen tömeget ellátni nem volt kis feladat. És végül, de nem utolsósorban köszönjük Molnár Péter polgármester úrnak a pozitív hozzáállását, mert a segítsége nélkül nem lehetett volna ilyen színvonalas találkozót létrehozni, mindenki megelégedésére. 

Támogatóink: 

Újszász Város Önkormányzata, 

városi művelődési ház, 

Zagyvaparti Idősek Otthona, 

COOP Áruház, 

Dr. Szóró Magdolna, 

Dr. Ágotai Ede, 

Mérész Zoltán, 

Nagy Gáborné, 

Krassóiné Gyüre Rozália, 

a Százszorszép Népdalkör tagjai, 

és mindazok, akik tombolatárgyakat ajánlottak fel. 

Csikiné Árpád Margit
népdalkör vezető 

 

 

2016.04.22.: A Jász-Nagykun Szolnok Megyei Népművészeti Egyesület kiállításán vettek részt a Népi Díszítőművészeti Szakkör tagjai: Szabó Pál Antalné, Veres Józsefné, Gara Istvánné, Szacskó Józsefné, Feke Istvánné hímzései is láthatók az abádszalóki Csipkeverők Házában.

Picasaweb | Google Photos

 

2016.04.23.: Térségi minősítésen "Dicséretes" minősítést szerzet a Százszorszép Népdalkör. Cél az országos minősítés.

Picasaweb | Google Photos

Fotó: Barta Imréné

 

Újszász 2016©