A középiskola névadó ünnepsége 2012. október 26.

„Nomen est omen: a név végzet, a név jel. Mélyen érezzük a latin közmondás igazságát, főleg akkor, ha nekünk kell nevet adnunk valaminek vagy valakinek. A Teremtés könyvében az embernek adatik ugyan az a hatalom, hogy a környezetében lévő élőlényeket elnevezze, mindegyiknek külön-külön nevet adjon. Mégis súlyos dolognak érezzük azt, hogyan nevezzük majd gyermekünket, sokat ötletelünk, még azon is vitatkozunk, hogyan szólítsuk majd, hogyan becézhetjük. Tudjuk, hogy a név jel, sors, nem lehet csak úgy könnyen odadobni.

Ma azonban örömmel jelenthetem be, hogy egymásra talált egy intézmény, egy iskola és egy név. Talán nem is vált el soha. A jelenlévők közül sokaknak valóban csak egy név: Rózsa Imre. Hogy ki ő, kedves diákok, azt névadó ünnepségünk szónokai szépen elmondják majd. De engedtessen meg nekem is egy meghatározó élményemet felidéznem. 1988 májusában, amikor először jártam Újszászon és az újszászi középiskolában mint harmadéves egyetemista, Imre bácsi az igazgatói irodában fogadott. Miután elmondtuk feleségemmel együtt, hogy állást keresünk, nézelődünk, és hogy magyart tudunk tanítani, ő gyorsan kijelentette, hogy magyar szakos tanárra nincs szüksége. Majd néhány nap múlva telefonon azt közölte, hogy mégis mindkettőnket alkalmaz. Azóta itt dolgozunk, itt élünk. Hogy mit látott meg bennünk akkor, azt nem tudom, pedig mostanában sokszor gondolkodom rajta. Sajnos, már nincs lehetőségem megkérdezni Tőle. De én itt vagyok, itt maradtam.”

Tóth Péter, az iskola tanára ezekkel a szavakkal köszöntötte a névadó ünnepségen megjelent vendégeket, az iskola régi és jelenlegi tanárait, Rózsa Imre egykori igazgató megjelent családtagjait, az újszászi intézmények vezetőit és dolgozóit, a képviselő-testület tagjait és az iskola diákjait.

A középiskola alapítása 50 éves jubileumi rendezvénysorozatának kiemelkedő eseménye volt a pénteki. Régi adósságot törlesztett az intézmény azzal, hogy ezen az október 26-ai napon ünnepélyesen is nevet adott az intézménynek.

A felemelő, bensőséges hangulatú ünnepség keretében elhangzott méltatások arra is választ adtak, miért éppen az egykori alapító igazgató nevét vette fel az iskola.

Elsőként Dömökné Petrik Ágnes, az iskola volt diákja és jelenlegi tanára emlékezett egykori tanárára, és foglalta össze életútjának jelentősebb állomásait. Kitért arra is, hogyan vitte véghez az iskola és a kollégium beindítását.

Rózsa Imre 1925-ben született Hatvanban. Jászberényben a Tanítóképző Főiskolán tanult tovább, majd a Szegedi Tanárképző Főiskolán folytatta tanulmányait. 1949-ben kezdte tanári pályáját Szajolban, majd négy évvel később Szolnokon, a Közgazdasági Technikumban tanított. Közben elvégezte Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen a történelem szakot. 1949-ben kötött házasságot Szentkirályi Tóth Klára tanítónővel. Két gyermekük született, Gábor és György. Gábor doktorált, a győri Széchenyi István Egyetem docense lett, György pedig az újszászi Gimnázium, Műszaki Szakközépiskola és Kollégiuma igazgatója. Négy unoka, Judit, György, Gábor és Péter, valamint négy dédunoka, Panna, Márk, Zétény és Borbála viszik tovább a Rózsa vezetéknevet. Az 1960-as években több helyen is létrehoztak középiskolát az országban az értelmes falusi gyerekek felzárkóztatására. Az újszászi középiskola igazgatásával Rózsa Imrét bízták meg. Az oktatás az általános iskola tantermeiben indult két osztállyal. A középiskola hamar kinőtte ezt az épületet, így Imre bácsi minden erejével azon volt, hogy önálló épületbe kerüljön. Sok küzdelem, harc után 1973-ban, az iskola fennállásának 10. évfordulóján birtokba vehette a tanulóifjúság a Dózsa György út 23. szám alatti épületet. Az 1963-ban alapított gimnáziumok jó részét ekkorra már bezárták. Az, hogy az újszászi középiskolával nem ez történt, Rózsa Imrének köszönhető.

Az első időkben a bejáró tanulók externátusban laktak. Öt megyéből érkeztek, több mint száz diák. A mai fizika és kémia tantermekben emeletes ágyak sorakoztak, a fiúknak ez volt a kollégiumi szobájuk. Mivel a hely kevésnek bizonyult, Imre bácsi a kollégium megépítését vette célba. Kitartó, szívós munkájának eredményeképpen 1989-ben a kollégium is fölépült. Megszervezte a felnőttoktatást is. Szolnok megyében több ezer felnőtt neki köszönheti, hogy ha késve is, de leérettségizett. Rózsa Imre a középiskola létrehozásával és eredményes működtetésével jelentősen hozzájárult Újszász várossá nyilvánításához. A diákok tisztelték mint igazgatót, és szerették mint tanárt. Ma is elevenen élnek bennem a hétfő és szombat reggeli első órák, nekem ugyanis ő volt a történelemtanárom. Tíz perc késéssel megérkezett, kitette a karóráját az asztalra, és mesélt. Napóleonról, a törökökről, s közben feltett egy-egy kérdést, és ha senki sem tudta a választ, a fiúkhoz fordult, mert „a férfiúi agy biztosan tudja”. Mi voltunk a szamárfülű óriások és az óriás fülű szamarak”. Ha valami rossz fát tettünk a tűzre, összehívta a tanulóifjúságot a zárt udvarra, és elmagyarázta, hogyan kellett volna viselkedni. Nagy gonddal készítette elő az autóbuszos kirándulásokat. Minden tavasszal hat-hét autóbusz állt az iskola előtt, s indultunk a vezérbusz után. Boldog volt, hogy a kirándulások gazdagíthatják a diákok tudását. Rózsa Imre igazgató urat mindenki tisztelte, szerette, még azok is, akik nem mindenben értettek vele egyet. Neve egybeforrott a gimnáziummal. Akkor volt boldog, ha jó híreket hallott diákjairól. Rózsa Imre a gyerekek között a gyerekekért dolgozott. Hit, remény, szeretet, lelkiismeretes és következetes munka volt az életeszménye. Hitt a gyerekek nevelhetőségében, és reménye volt abban, hogy a befektetett munka mindig, legalább is az esetek nagyobb részében meghozza gyümölcsét. Bízom benne, hogy iskolánk mai és jövendő diákjai erőt és példát merítenek Rózsa Imre életútjából.”

Az iskola igazgatásának 27 esztendejéből 25 éven keresztül dolgozott együtt Diószegi Sándornéval, akkori helyettesével, aki később az igazgatói poszton követte is elődjét. Az ő visszaemlékezése a munkatárs, a pályatárs szemével láttatta Rózsa Imre életútját, munkásságának, az iskola történetének alakulásában betöltött szerepét.

„Igazi vezető volt, segítő kolléga és önzetlen jó barát. 1962-63-ban idejét nem kímélve járta az egyetemeket, hogy fiatal, jól képzett szakembereket nyerjen meg az újszászi gimnázium számára. Ugyanakkor nem feledkezett meg az általános iskola tapasztalt munkaerőiről sem. Jól ötvözte és kapcsolta össze a két generáció tevékenységét. A pedagógiai munka mellett a közösség kialakítása is fontos volt számára.

Számtalan szabadidős programmal színesítette életünket. Nagy szervező volt: a fehér asztal mellett eltöltött névnapi bulik, kirándulások és hegymászások mind az ő nevéhez fűződnek. Együtt izgultuk végig a szakadék szélén manőverező busz feljutását, fohászkodva az égiekhez, hogy csak egyszer érjünk föl!

Minden területre kiterjedt a figyelme. A szaktárgyi tanulmányi versenyek mellett számon tartotta a sportolói eredményeket is. Szerette, támogatta és jutalmazta a jó sportolókat is. Teendői mellett vállalta a tanár-diák meccseken a bírói posztot, és nem tétovázott a szabálytalankodó tanároknak felmutatni a sárga lapot.

Nagyszerű előrelátását bizonyította a szakközépiskola létrejötte, az akkor legfelkapottabb autóforgalmi ágazat, később a vasútforgalmi ágazat behozatala.

Az iskolai építkezéseken minden reggel szemlét tartott. A munkások már nem is a művezetőnek számoltak be, hanem neki az előrehaladásról. Persze, nem volt egyszerű az újszászi iskola és kollégium felépítése. De Imre bácsi a fehér asztal mellett tett ígéreteket mindig behajtotta a megyei és országos vezetőkön. Egyszer az egyik tréfásan meg is jegyezte: Imre bácsit kiküldjük az ajtón, bejön az ablakon.

Lehetne még számtalan példát felsorolni szakmai tudásáról, emberi magatartásáról. Talán lesz majd valaki, aki mindenre kiterjedően papírra veti gazdag, alkotó életútját.

Ez a mai nap is azt bizonyítja, hogy utódai nem felejtették el, fontosnak látják, hogy az iskola az ő nevét viselje, hiszen életét, munkásságát ennek az intézménynek szentelte.”

Diószegi Sándorné emlékező szavait követően az iskola jelenlegi tanulói művészi produkciókkal tették hangulatossá az ünnepséget. Vincze Melinda verset mondott, Csercsa Enikő pedig fuvolán játszott.

A megemlékezők sorát Újszász város polgármestere, Molnár Péter zárta. Az iskola volt diákja egyszerre emlékezett a régmúltra, saját diák korára, Rózsa Imréhez fűződő kedves, személyes élményeire, és a közelmúltra. Azokra az évekre, amelyek során az 50 éves iskola új arculatot kapott, hiszen jelentős felújításon ment keresztül. Emlékezett az önkormányzat, a város élén álló polgármester, aki irányította, felügyelte a felújítási munkálatokat, és a kisdiák, akinek szüksége volt tanára, igazgatója pártfogására, jóindulatára. Beszédében kiemelte, hogy a város önkormányzata minden körülmények között harcolni fog az iskola meglétéért, fönnmaradásáért. Örömmel értett egyet a névadással, és elismeréssel nyilatkozott Rózsa Imre személyéről, emberi és szakmai képességeiről, az iskola és a város életében betöltött szerepéről.

Az ünnepség koszorúzással zárult. A középiskola folyosóján elhelyezett emléktáblánál a tisztelet és emlékezés virágait, koszorúit helyezték el az iskola valamennyi osztályának diákküldöttségei, a nevelőtestület képviselői, az önkormányzat, az intézmények vezetői és a családtagok.

A hivatalos ünneplést követően a vendégek a díszteremben folytatták a megemlékezést személyes beszélgetések, kötetlen együttlét formájában. A régi és jelenlegi tanárok és diákok együttlétében így ért össze jelen és múlt, figyelmeztetve arra, amire minden jubileum emlékeztet: a változó világban csak változásra képes emberek, eszmék, intézmények képesek megmaradni.

Tóth Péterné

 

Tóth Péter és az ünneplők
(Fotó: Mucza Béla)

 

Rózsa Imre Középiskola
(Fotó: Fehér János)

 

Vincze Melinda szavalata az iskolaalapító Rózsa Imre fényképe előtt
(Fotó: Fehér János)

 

Rózsa György igazgató szalagot kötött az iskola zászlójára
(Fotó: Mucza Béla)

 

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.