A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazó szerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek. 

Menkó Gáspárné Matildka néni lakónk szabadidejében készült munkái (krepp papírból készült rózsák) adták az ötletet, hogy most a hagyományoktól eltérően mi egy bállal örvendeztessük meg lakóinkat, a korábbiakban említett Rózsabállal, ahová nem kifejezetten beöltözött vendégeket vártunk. A mulatságon csak úgy lehetett részt venni, ha mindenki viselt magán ezekből a virágokból, hölgyek esetében csuklódíszt, koszorút, fejdíszt, az urak az ingzsebbe vagy éppen kalapjukra tűzték a jelképeket. Varga János lakodalmas zenészt kértük meg, hogy húzza el számunkra a talpalávalót. Ezúton is köszönjük a közreműködését. Lakóink még napokkal később is vidáman, mosollyal gondoltak vissza erre a délelőttre. 

A hónap elején egyik kedves kolléganőnk, a III. osztály osztályvezető ápolója, Ádám Zsuzsanna nyugdíjba vonulását ünnepeltük. 

Nyitrainé Kiss Katalin igazgatónő a következő gondolatokkal köszöntötte és búcsúztatta a kedves munkatársat: „Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben - kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be... Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való.” - Wass Albert 

Zsuzsi az intézményi fogaskerék szerves része volt, és ezt követően is megtalálja majd a feladatát. 

Számos, hasonló ünnepségen vett részt az évek folyamán, énekkel, verssel köszöntötte a nyugdíjba vonulókat. Pontosan tudta, milyen nehéz a búcsú az idősektől, kollégáktól, barátoktól. Az arcokon egyszerre láttunk szomorúságot, amiért el kell válnunk, az elmúlt évek számtalan élménye, sikere, olykor bakija összeköt, és várakozást, izgalmat, hiszen új, nagyszerű dolgok előtt áll. 

Az igazgatónő felolvasta életútját, melyben örömek, olykor bánatok sorakoztak. 

Zsuzsi 1961. május 31-én született, szülei egyetlen gyermekeként. Újszászon járt általános iskolába, majd Szolnokon tanult női szabó szakmát. A Május 1. Ruhagyárban szerzett tapasztalatai alapján rájött, hogy az egyhelyben ülős munka nem neki való. 1978 szeptemberétől az újszászi ÁFÉSZ dolgozója lett. 1979-ben házasságot kötött, majd 1980-ban megszületett egyetlen fia, Roland. A gyes alatt és munka mellett újra tanult a Szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátó ipari szakiskolában. 10 évig dolgozott a kereskedelemben. 1988. május 19-én helyezkedett el az Időskorúak Szociális Otthonában. A „B” épületbe, vagyis az akkori III-as osztályra került. Osztályvezetője akkor Veres Józsefné Erzsike volt, aki így emlékszik erre az időre: „Amikor Zsuzsi odakerült, a legrövidebb időn belül igyekezett megtanulni, hogyan kell az idős embereket szakszerűen ápolni, gondozni. Az építő kritikát mindenkor elfogadta, nem szégyellt kérdezni, mindig arra törekedett, hogy eredményesebb legyen a munkája.” A hatékonyság érdekében hamar jelezte, hogy tanulni szeretne. 2000-ben munka mellett szociális gondozó és ápoló szakmát szerzett. A „B” épület két osztályra való bontása után a IV-es osztályra került, ahol Juhász Jánosné osztályvezető helyettese és jobb keze lett. Rózsa emléke: „Zsuzsi az az ember volt, akivel kölcsönösen számíthattunk egymásra. Mindenkor, mindenhol, mindenben.” 2015-ben a III-as osztály vezetői feladatokkal megbízott ápolója lett. 

Olyan embernek ismertük meg Ádám Zsuzsannát, aki mindig mosolyog, akire lehet számítani, aki mindig a békés megoldást keresi a konfliktushelyzetekben. Sokat segített megfontolt tanácsaival, tapasztalataival és a lényéből sugárzó szépségével, nyugalmával. 

Élete egy új állomáshoz érkezett, négy évtizednyi munka után nyugdíjba vonul. Összegyűltünk elköszönni tőle, és megköszönni azt a munkát, amit itt, az intézmény falai között végzett. 

Tudjuk, hogy várta. Fiatal és egészséges, tele tervekkel. Ahogyan közeledett az időpont, közeledett az utolsó munkanap, úgy lett egyre furább a helyzet. Tagja a helyi közösségeknek, szeret kirándulni, segíti gyermekét. 

Egy idézettel kívántunk minden szépet és jót:

Minden ellátott és dolgozó nevében kívánunk sok boldogságot, jó egészséget az elkövetkezendő hosszú, hosszú évekre! 

Február hónapban lakógyűlést is tartottunk, ahol tájékoztatást kaptak ellátottaink a térítési díj változásáról és egyéb jövőbeli történésekről. 

Nyitrainé Kiss Katalin igazgató
és a mentálhigiénés csoport 

Igazgatói búcsúztatás: Ádám Zsuzsanna és Nyitrainé Kiss Katalin

Ádám Zsuzsanna