Nagy érdeklődéssel olvastam Varga Ferencnek, Újszász város díszpolgárának, az Újszászi Híradó októberi számában megjelent írását. Először a tőle megszokott pontossággal felsorolta Újszász város sportegyesületeit a 90 évvel ezelőtt, 1925-ben megalakult Újszászi Testedzők Egyesületétől az UVVSE idejéig, vagyis napjainkig. Írása második részében pedig a szintén 90. életévében járó, 1925-ben született újszászi labdarúgó legendáról, Király Istvánról emlékezett meg.

Szatmárnémeti, 1943. március 15.

Különösen Király István életrajzának örültem, mert férjemet, néhai Fehér Jánost őszinte barátság fűzte Király Istvánhoz, én pedig gyermekkorom óta ismerem őt és egész családját. Ismertem nagyapját, a köztiszteletben álló, helytörténettel és az abonyi kultúrával is foglalkozó Király Ferenc tisztviselőt, nagynénjét Király Gizellát, aki később Temesközy Istvánhoz ment feleségül, nagybátyját Király Dezső országosan megbecsült testnevelő tanárt, aki egészségesen élni, tornázni, mozogni tanította a magyar fiatalokat, és aki elsőként írt Magyarországon könyvet a testnevelésről. Könyvével 1928-ban részt vett az amszterdami olimpia művészeti verseny, epika kategóriáján. És ismertem azt a kedves, szép, gondozott park közepén álló kúriát is a Szelei út végén, amelyikben már generációk óta a Király család tagjai laktak, amelyikben Király István is született 1925-ben.

Király Pista szülei Újszászon laktak, ezért ő Abonyban is, Újszászon is járt iskolába. A tanulás mellett hamar kitűnt kiváló testi adottságaival, gyorsaságával, a testnevelés és főként a futball iránti rajongó szeretetével. Férjem, néhai Fehér János szintén Abonyban született 1925-ben. Jó focista volt ő is, így a két fiú hamar egymásra talált, és kötött barátságot egymással még az iskolában. A véletlen úgy hozta, hogy a polgári iskola elvégzése után új iskolájuknak mind a ketten a szolnoki kereskedelmi iskolát választották, így a jó barátok ismét találkoztak. Harmadikként csatlakozott hozzájuk a szintén abonyi születésű Bartúcz Győző.

A kép jobb szélén Király István, bal szélén Fehér János

Amikor az első évfolyamot elvégezték Szolnokon, a háború katonai és politikai változásainak következményeként változás következett be az ő életükben is.

1940-ben a trianoni békeszerződés alapján elveszített Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz. Az esemény nagy örömet és nagy problémát is jelentett az országnak. Megszűnt a román közigazgatás, helyette meg kellett szervezni a magyar közigazgatást Erdélyben. Férjem édesapja, Fehér Pál okleveles jegyző, akkor katonaként szolgált, és mint szakembert, az Erdély területén fekvő Szamossályi községbe vezényelték főjegyzőnek. Természetesen felesége, Pálfi Ilona és János fia is utána költözött. János elbúcsúzott Szolnoktól, és a Szamossályihoz legközelebb fekvő nagyvárosban, Szatmárnémetiben folytatta tanulmányait.

Király Pista nem hagyta veszni a barátságot. Rövidesen a harmadik jó baráttal, Bartúcz Győzővel együtt megjelent az új városban. Elmentek János után, hogy szatmári diákok lehessenek mind a hárman. Együtt élték át a következő három évet, és együtt érettségiztek 1944-ben mind a hárman Szatmárnémetiben.

A II. Világháború befejezésekor Erdély visszakerült Romániához, és évtizedeken át magyarok nem utazhattak Erdélybe. Amikor végre megnyílt a határ, Király István, Fehér János, Bartúcz Győző rögtön kiváltotta útlevelét, hogy felkereshesse régi iskolavárosát, Szatmárnémetit, és magához ölelhesse régi diáktársait.

A három diák barátságából családi barátság lett. Sokszor rendeztek összejöveteleket Erdélyben és itthon Magyarországon is. A három barát közül már csak Király István él. Fehér János 1994-ben, Bartúcz Győző 2010-ben hunyt el.

Fehér Jánosné Majzik Sarolta