Meglepődtem, amikor az Új Néplap 2010. 05. 29-i számában a Barta Imréről szóló gyászjelentést olvastam. Munkakapcsolatunk nem volt, de ismertük egymást. Édesapámmal és János testvéremmel munkatársak voltak az Újszászi „Szabadság” Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben, legfiatalabb testvérével, Barta Menyhérttel pedig az 1949-1950-es tanévben együtt végeztünk az újszászi általános iskolában. A közelmúltban tartottuk 60 éves osztálytalálkozónkat, ahová Menyhértet is nagyon vártuk. Sajnos, egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy velünk tartson.

Barta Imre dolgos, türelmes, igazságos, családszerető férj, édesapa, nagyapa, dédnagyapa, népes családba született Újszászon. A naptár ekkor 1930. 04. 11-et mutatott. Éppen, hogy betöltötte a 80 évet, amikor családi otthonában, a Szekszárdi út 19. szám alatt, 2010. 05. 26-án váratlanul elhunyt. Hosszú évek óta többféle betegséggel küzdött, állandó orvosi felügyelet mellett élt, mégis hirtelen érte a halál, mert előtte semmi jele nem mutatkozott a drámai fordulatnak.

Szülei: Barta Menyhért és Soós Margit tősgyökeres újszásziak voltak. Dolgos, jóravaló embereknek ismertük őket. Életközösségük ajándékaként öt gyermekük született: Jolán, János, Sándor, Imre és Menyhért. Gyermekeiket taníttatták, szakmát adtak a kezükbe. A testvérek közül már csak Menyhért él.

 

A tanács dolgozói 1955-ben: 1. sor: Bakó Istvánné Kővári Klára, Lékó Józsefné Csipe Terézia VB titkár, Lajkó László VB elnök, Barta Imre VB elnökhelyettes, Deák Endréné Juhász Franciska VB titkárhelyettes. 2. sor: Földi Imre, Kézér Béla, Kovács József, Vágó József, Kiss István, Battyányi Béla, Czétényi László

 

Újszászon, 1949 tavaszán kezdődött meg a mezőgazdaság „szocialista” átszervezése. Rózsáson 1949. 10. 10-én megalakult az Újszászi „Szabadság” Mezőgazdasági Termelőszövetkezeti Csoport (továbbiakban: MGTSZCS) 412 holdon, 24 taggal. 1950-ben, Orczy báró birtokon létrejött a „Bem” MGTSZCS 309 holdon, 27 fővel. 1952-ben alakult a Kossuth MGTSZCS, amely 1956-ban felbomlott. Az előbbi kettő meggyengült, és 1959-ben egyesült „Szabadság” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet néven. 1959. 12. 31-én az összterülete 5812 hold volt, tagjainak létszáma pedig 912 fő. A termelőszövetkezet meghatározó tevékenységi területének ebben az időben a növénytermesztés számított.

Barta Imre az elsőként megalakult „Szabadság” MTSZCS alapító tagja volt. Azt megelőzően szüleivel földművesként dolgozott.

Újszászon végezte az elemit, illetve általános iskolát. Munka mellett képezte magát, továbbtanult. Mezőgazdasági pártiskolára irányították (Debrecen, 1962); Karcagon elvégezte a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumot; 1989-ben a Mezőgazdasági Szakiskola Növénytermesztési Szak Levelező Tagozatát. Mezőgazdasági technikus végzettséget szerzett.

Termelőszövetkezeti dolgozó volt, amikor bevonult sorkatonai szolgálatra. Három év után alhadnagyi rendfokozattal szerelt le. Azt követően Újszász Községi Tanács Végrehajtó Bizottságánál helyezkedett el, ahol közellátási feladatokkal bízták meg. Rövid ideig VB-elnökhelyettesként is működött, amelyet a tanács dolgozóiról itt látható, 1955-ben készült fénykép is tanúsít.

1955 után köztisztviselői tevékenységéből kilépve, visszatért a mezőgazdaságba, és nyugállományba vonulásáig a termelőszövetkezetben dolgozott. Volt idő, amikor elnökhelyettesként és pártvezetőként tevékenykedett. Egykori termelőszövetkezeti főkönyvelőjének nyilatkozata szerint: „Imre olyan jó szívű ember, ha rajta múlna, szétosztaná a termelőszövetkezet vagyonát. Mindenkin segíteni akar.”

A község lakosai közül sokan kérték tanácsát, segítségét különböző személyes ügyeikben, aminek örült, bizalmat érzett a megkeresésekben. Ügyelt a termelőszövetkezeti tagok munkából való kikapcsolódására, szórakozási, sportolási lehetőségeire. Szervező közreműködésével többször voltak kirándulni, határainkon túl is. Az anyagi, erkölcsi elismerésekben sem volt hiány. Testvérbátyám, János is termelőszövetkezeti dolgozó volt. Kezdetben édesapám mellett „gyalogmunkásként”, később kocsisként, majd állatgondozóként lett a kollektív gazdaság megbecsült tagja. Munkáját kitüntető oklevelekkel, külföldi jutalomúttal ismerték el. Anyagiakban is megtalálta számítását. Szép családi házat épített, 78. évében járva éli népes családja körében békés, jól megérdemelt nyugdíjas éveit, az utóbbi időben egyre több nosztalgiával. Felesége, Szaszkó Mária is termelőszövetkezeti nyugdíjas.

Barta Imre Újszász közéletében aktívan vett részt. Tagja lett az 1957-ben alakult helyi Vadásztársaságnak, az 1972-ben létrejött horgász egyesületnek, az 1946-ban létrejött Földműves Szövetkezetnek, valamint az 1960-ban alakult takarékszövetkezetnek. Volt idő, amikor a honvédségi kiskatona jelölteknek fegyveres kiképzést tartott. Az önkéntes véradók táborát is növelte.

Mint termelőszövetkezeti vezető, erkölcsiekben, anyagiakban támogatta az 1961-ben megalakult „Szabadság” Mg. TSZ. Sportkört, illetve az 1966-tól jogutódként működő „Szabadság” Mg. TSZ. Sportegyesületet. Szívesen, eredményesen dolgozott Bálint Istvánnal, a TSZ. SK első elnökével, majd Óvári Lászlóval és a későbbi sportelnökökkel. Több sportág működése mellett, ebben az időszakban Újszásznak két olyan labdarúgócsapata is volt az Újszászi Törekvés (ma: ÚVVSE) és a TSZ. SK (SE) színeiben, akik egymással ádáz versenyt vívtak, letették névjegyüket a megye labdarúgásában.

Barta Imre szívesen működött közre különböző társadalmi rendezvényeken, eseményeken (névadó, keresztelés, esküvői szertartás, kegyeleti megemlékezés, stb.).

Munkáját elöljárói, munkatársai elismerték. ”Szocialista Mezőgazdaságért”; „Tanácsi Munkáért”, ”Szocialista Brigád Munkáért” és „Véradásért” kitüntetések, és egyéb oklevelek birtokosa.

Imre 1955. 10. 01-jén kötött házasságot egyházi szertartással Újszászon, a budafoki születésű (1938. 08. 16.), de csecsemőkorától Újszászon, Kókai Józsefné által nevelt Antal Rózával. (Antal: Kókainé leánykori vezetékneve!)

Életközösségükből Éva (Udvardi Ferencné) és Imre születtek. Az özvegyen kívül, gyermekei, menye (Lévai Eszter), három unoka (Krisztina, Gábor, Dóra) és egy dédunoka (Claudia) őrzi, vigyázza id. Barta Imre figyelmet érdemlő nehéz, de gazdag, szép emlékét.

Barta Imre és Antal Róza, a szegénységet illetően, szinte egy tőről sarjadtak. Egyikről a másik nélkül nehezen lehet írni. Sokat kellett dolgozniuk, hogy a család létfenntartását, a gyermekek iskoláztatását biztosítani tudják. Kezdetben Róza nevelőszüleinél laktak. Az általuk biztosított házhelyen kezdtek építkezni, amely 1963-ban vált lakhatóvá. A feleségnek is munkát kellett vállalnia. A helyi bölcsődében, tüdőszanatóriumban, időskorúak szociális otthonában dolgozott. Ez utóbbi munkahelyéről ment nyugállományba. Munkavállalásaiban jól hasznosította a Szolnok Megyei Egészségügyi Szakiskolában tanultakat. 1985-ben a Magyar Köztársaság Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült. Férjéhez hasonlóan, igyekezett ő is a köz javát szolgálni. Kitüntetett önkéntes véradó volt (1986); választott szakszervezeti bizalmiként, brigádvezetőként végzett társadalmi megbízatásokat.

Barta Imre életútja elgondolkodtató. Egy kortörténeti lelet. Helytörténeti szempontból is figyelmet érdemlő. Személyén keresztül kirajzolódik, hogyan lehet másokra való kellő odafigyeléssel, egy volt termelőszövetkezeti elnökhelyettesnek, párt funkcionáriusnak egyenes derékkal, harácsolás és erőszakolt vagyonszerzés nélkül becsülettel, tisztességesen élni.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.