Nyomtatás
Kategória: Zöld sarok
Találat: 1923

Az allergia kialakulásáról megoszlik a tudósok véleménye. Óriási tudásanyag halmozódott fel e témában. A cikkemben nem szeretném a molekuláris szinten zajló folyamatokkal terhelni a tisztelt Olvasót, hanem inkább az allergiáktól szenvedőknek, és a környezetükben élők számára lényeges információk átadása a célom, praktikus, a mindennapi életünkben nélkülözhetetlen tanácsokkal kiegészítve.

Hétköznapi szóhasználattal allergiának nevezett állapotnak több szintje, „árnyalata” van. Cikkemben az angolszász csoportosítás szerint járjuk körül a szinteket.

A „normális körülmények között ártalmatlan anyagokra adott rendellenes válaszreakciót”, érzékenységnek (szenzitivitás) nevezzük. Ennél szűkebb csoportot képvisel az az állapot, melyet a legtöbben allergiaként emlegetnek. Valójában „olyan, egyébként ártalmatlan anyagokra adott válaszreakció eredménye, melynek kialakulásában az immunrendszernek van szerepe”. Ez tulajdonképpen immunválasz közvetítette túlérzékenység (immunszenzitivitás).

Napjainkra azonban szűkült az allergia-állapot értelmezési köre: „az allergia olyan, ártalmatlan anyagokra adott reakciók eredménye, amelyekben IgE típusú ellenanyag játszik fontos szerepet”. Az allergia lehet helyi – bőrben, légutakban, szemben, emésztőrendszerben alakulhat ki. Az általános (szisztémás), vagyis az egész testet érintő allergiát már anaphylaxiás reakciónak nevezzük. Ez életveszélyes állapot, azonnali orvosi segítséget igényel. Az ún. szérum betegség hasonlóan általános tünetekkel jár, de az előzőnél nagyságrendekkel könnyebb lefolyású, spontán gyógyuló kórkép.

Bármely olyan reakciót, melyben az immunrendszernek nincs bizonyítottan központi szerepe, intoleranciának hívunk.
Szakorvos dolga eldönteni, melyik formától szenvedünk. Javaslom, igyekezzen a tüneteit pontosan elmondani. Célszerű egy füzetbe dátummal ellátva följegyezni a tüneteket, évszakot, időjárási viszonyokat, az adott időszakban elfogyasztott ételeket, italokat (lehetőség szerint azok származási helyét is), gyógyszereket, táplálék kiegészítő készítményeket. Így könnyebben áttekinthető az állapota alakulása, hamarabb ki lehet következtetni a súlyosbító, esetleg kedvező tényezőket.

A különböző érzékenységek, allergia kialakulása soktényezős folyamat, melyet a genetikai hátterünk is befolyásolja. Szerencsénkre több gén is meghatározó, így nem mindenkinél alakul ki, aki hajlamos rá. Ebben az esetben a környezeti hatások, úgymint a levegő-, a víz-, a táplálékok szennyezettsége, minőségi összetétele, előző megbetegedések, hiányállapotok alakíthatják ki a különböző szintű érzékenységi reakciót. Azonban a szülőktől örökölt genetikai kockázat összeadódik. Leegyszerűsítve leginkább benyomódott aprósütemény készítő formákhoz hasonlítható a felmenők génállománya. Minden sütemény (utód) „örökli” a kialakult hibát. Előfordul, hogy a lekvár mindkét oldalán hibás tésztát találunk.

A genetikai hátterünkön ugyan nem vagyunk képesek változtatni, de az életmódunkon (dohányzás, vegyszerezett élelmiszerek), rossz szokásainkon (vegyszerek, műanyagok égetése), környezetünkön (gyomnövények kordában tartása, környezet- és természetvédelem, stb.) igen. Akkor is emberi kötelességünk ezt megtenni, ha nem magunk, hanem valamely családtagunk, környékünkön élő szenved allergiától.

Már családtervezéskor minél több veszélyes anyagot ki kell iktatni a leendő szülők étrendjéből, szervezetéből, a születendő gyermekek lakókörnyezetéből. A szenzibilizálódás ugyanis bizonyos esetekben már a magzatkorban, gyakrabban az élet első néhány hónapja során kialakul. Összességében azt mondhatjuk, hogy az allergénekre való gyermekkori, fiatalkori érzékenység kialakulása szempontjából döntő az első két életév.

A légúti allergiák szempontjából a légszennyezettségen kívül veszélyt hordoz egy túlszigetelt, huzatmentes, túlfűtött lakás. Ilyen meleg, páradús környezetben a divatos vastag kárpitok, szőnyegek szövetszálai közt vígan szaporodnak a poratkák, penészgombafajok. (Még naponta történő portalanítás mellett is.) Ezen apró élőlények lehullott bőrsejtekkel táplálkoznak, ürülékük rendkívül allergén, a kárpitok, ágyneműk mozgatásakor hihetetlenül nagy számban kerülnek a levegőbe, egész éven át tartó orrfolyást okozva. Érdemes legalább 60 Co-on hetente mosni az ágynemű huzatot, mely legyen vastag, sűrű szövésű. Aki nem allergiás pollenekre, szőrre, tollra stb. megteheti, hogy száraz, napsütéses időben az udvaron szellőzteti ágyneműjét. Akinél az említett anyagok tüneteket okoznak, ne szárítsa szabad levegőn a mosott ruhákat.

A súlyos légúti- és szemtünetekkel küszködők hajára tapadnak az allergének, melyek az éjszakai forgolódás során a légutakba jutnak. Emiatt a szakorvosok a napi hajmosást javasolják. Ezzel szemben világot látott az ún. „túlzott higiénia hipotézis”, mely egészségtelennek tartja a napi 5-nél több kézmosást, a napi többszöri tusolást. Sőt, német nyelvterületen a napi alapos zuhanyzást is túlzásnak tartják. Bebizonyosodott, hogy a betegséget nem okozó baktériumok érzékenyebbek, így a betegséget okozók hamarabb elszaporodhatnak, ha gyakran lesikáljuk magunkról a bőr által kiválasztott természetes védő réteget. Tiszta, vegyi anyagtól, fekáliától mentes talajon a gyerekek is nyugodtan játszhatnak, hiszen mai tudásunk szerint az ártalmatlan talajbaktériumok segítik az immunsejtek „tanulási” folyamatát. Ezek szerint jelentéktelen, tüneteket nem, vagy alig okozó kis fertőzésekre szükségünk van, melyek immunrendszerünket folyamatosan éberen, ugyanakkor kordában tartják. Hiányukban az immunsejtek keresnek más célpontot, pl. saját sejtjeinket. Ezzel egy időben előfordul, hogy a kórokozókat, daganat sejteket nem ismerik föl.
Májusra ennyi fért a cikkbe az allergiáról, de júniusban folytatom.

Dr. Harangozó Helga

 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.