A vitaminokról napjainkban is látnak napvilágot új felfedezések, melyek között akad olyan is, ami sokáig megosztja a tudósokat és az orvos társadalmat. Az egyik ilyen téma a B17-vitamin kérdése, mely manapság heves vita tárgyát képezi. Szeretnék némi információval szolgálni a B17-vitaminról, a nitrilozidokról. Előre kérem a Kedves Olvasó elnézését a gyakoribb idegen kifejezés használat miatt, de mentségemre szolgáljon, hogy nincs minden tudományos kifejezésnek közérthető magyar fordítása. A téma viszont szerény véleményem szerint megér egy cikket az Újszászi Híradó hasábjain is. Kezdjük az elején!

1970-ben, egy táplálkozástannal foglalkozó újságban megjelent ifj. dr. Ernst Krebs írása, melyben úgy jellemezte a nitrilozidok csoportját, hogy fontos szerepük van az emberi anyagcserében, természetük, élettani hatásuk alapján vitaminnak tekintendők. A vegyület lényegében nem mérgező, édeskés, több mint 800-féle, nagyrészt ehető növény tartalmazza e vízoldékony molekulákat. Az ún. „béta-glükozidáz enzim” elbonthatja, ilyenkor cukor, szabad „hidrogén-cianid” és benzaldehid, vagy aceton szabadul fel. Sok szakember a felszabaduló cián vegyület miatt tartja károsnak, sőt kifejezetten mérgezőnek a nitrilozidokat, így a B17-vitamint. Más tudósok azzal igyekeznek cáfolni ezt az állítást, hogy az élővilágban általánosan jelen lévő vegyületről van szó. Nézzük meg tehát a nitrilozidok mellett felsorakoztatott érveket!

Az egyik leggyakoribb nitrilozid az amigdalin. Majdnem az összes gyümölcs magjában megtalálható. Viszonylag sokat tartalmaznak a különböző barackfélék, mandula, alma, körte, szilva, cseresznye, citrusfélék magvai. Előfordul igen magas, akár 2-3 %-os koncentrációban is. (Ne feledjük, hogy fordult már elő az emberiség történetében cianid mérgezés mértéktelen, vagy több éve raktározott mandula, barackmag elfogyasztása miatt!) Az ipari feldolgozás során, vegyi úton igyekeznek eltávolítani a természetben keletkező és a mesterségesen ételbe kerülő cianidokat egyaránt. Így a B17- vitamint is eltávolítják.

A növényevő állatok általában magvastól fogyasztják a gyümölcsöket, legalább is a kisméretű magvakat. Az emésztés során fölszabadult hidrogén-cianidot (HCN) a „rodanáz” nevű enzim detoxikálja (vagyis a mérgező vegyületet semlegesíti). Így egy viszonylag nem mérgező vegyület, a tiocianát keletkezik. (Német és amerikai kutatók egyaránt próbálkoznak e vegyület közreműködésével vérnyomáscsökkentő gyógyszereket kifejleszteni.) A tiocianát egyébként emberi szervezetben is előfordul fontos élettani folyamatok nélkülözhetetlen résztvevőjeként, pl. a vérben, vizeletben, nyálban, verejtékben, könnyben is kimutatható. A hidrogén-cianid szerepel a B12-vitamin elővitaminjából való kialakulásában is. A másik bomlástermék a benzoesav, mely megfelelő adagban antireumatikus, fertőtlenítő hatású, az árpa és a köles jelentős forrása.

Dr. Dean Burk a washingtoni Nemzeti Rákkutató Intézet sejtkémiai osztályán vizsgálta a B17-vitamin feltételezett specifikus daganat elleni hatását. Egereken végezte kísérleteit, és úgy találta, hogy egereken (!) a B-17 vitamin, vagyis a nitrilozidok halálos dózisa szájon adva csupán 20-ad része az aszpirin halálos dózisának. Vagyis a kutatócsoport nem találta mérgezőbbnek ezt a vegyületet az aszpirinnél. További kutatások során megállapították, hogy a hidrogén-cianid valóban sejtméreg, de a gyorsan szaporodó sejtcsoportokra, így a daganatsejtekre is toxikus. (Az emberi szervezetben több gyorsan szaporodó kategóriába eső fontos sejtcsoport van. A magzatok sejtjei is hasonló érzékenységűek.) Tudomásom szerint napjainkban is folynak kutatások, kísérletek a nitrilozid vegyületek daganatellenes felhasználásának érdekében.

Tény, hogy a növényevő állatok csoportjai természetes, természetközeli körülmények között nagy mennyiségű nitrilozid típusú vegyületet fogyasztanak nap mint nap. Kitűnően érzik magukat. Tény, hogy a fűfélékben, így a takarmányokban, főleg a lucernában nagyon sok nitrilozid, B17-vitamin található.

Tény, hogy az embereket a fogazatuk alapján inkább a gyümölcsevő lények közé sorolják az antropológusok.

Tény, hogy régebben az emberiség is viszonylag nagy mennyiségű nitrilozid vegyületet fogyasztott naponta a világ minden táján. Sok tápláléknövény jelentős mértékben nitrilozid típusú B17-vitamint tartalmaz: almamag, málna, bodzabogyó, köles, cirok, hajdina, lenmag, limabab, csicseriborsó, bambuszrügy, makadámiadió, zöldborsó, birsmag, őszibarack és cseresznyék magja, leve, manióka gyökér, füge, és a többi apró magvú gyümölcs, melyeket magvastól fogyasztunk, dolgozunk fel, stb.

A mai kor embere egyre kevesebb gyümölcsöt, magvat fogyaszt, pedig elődeink még csemege gyanánt is friss, vagy aszalt gyümölcsöt fogyasztottak és adtak csemetéiknek a ma könnyen elérhető cukorkák és csokoládészerű szeletek helyett.

Vajon régen éltek egészségesebben, vagy a korunk embere?

Dr. Harangozó Helga

 

Újszász 2016©