A legfontosabb kép az életünkben

Az énkép vagy önértékelés a siker kulcsa! A szépség nem elég, ha nem áll mögötte tartalom.

A másik emberre vagyunk kíváncsiak. Azt nézzük, hogy miért ő halad jobban, és mi miért nem? Irigykedünk, és megmagyarázzuk saját sikertelenségünk okát. Ilyenkor minden és mindenki hibás, a szülő, a párunk, aki nem enged kibontakozni, az aktuális társadalmi rendszer a maga lehetetlen törvénykezéseivel. Sajnáltatjuk magunkat, ami jó ürügy arra, hogy áthárítsuk a felelősséget.

Mit teszünk tulajdonképpen?

Azzal foglalkozunk, és arra koncentrálunk, hogy mit tesznek mások, és nem saját magunkra figyelünk, amivel értékes energiát és időt pocsékolunk el.

Feltesszük-e magunknak azt a kérdést, hogy mi magunk megtettünk-e mindent célunk elérése érdekében? Van-e egyáltalán célunk az életben?

Sokszor tudjuk a megoldást, de mégsem teszünk semmit. Inkább másban a szálkát keressük (a gerendáról már ne is beszéljünk). Vajon ez mit árul el rólunk? Nézzünk magunkra, és figyeljük meg, hogy állunk ilyenkor az énképpel, önértékeléssel. Tisztában vagyunk-e erősségeinkkel és gyenge pontjainkkal? A sorozatos kudarcok nem az önismeret hiányából fakadnak-e?

Mi az önértékelés vagy énkép?

Az önmagunkról kialakított vélemény. A gyermekkorunkban hallott tiltások alakítják ki a lelkiismeretünket, a felettes énünket, ami kontroll alatt tart. Amiket gyermekkorban „megkaptunk”, végigvezetheti az életünket. Emlékezzünk vissza, milyen véleménnyel voltak szüleink rólunk, és most hogyan gondolunk arra vissza. Erősítést miben kaptunk és miben gátoltak, amivel úgynevezett „képeket” alakítottak ki bennünk. Ezen képek felülírása nem egyszerű, minél régebbi egy kép, annál nehezebb felülírni (elfogadni), de nem lehetetlen.

A gyermek önértékelése és később a felnőtt személy önértékelése nagyban függ tehát a gyermekkorban kapott szülői mintáktól, megerősítésektől vagy tiltásoktól.

Sok esetben azért érezzük rosszul magunkat a bőrünkben, mert olyan emberek értékrendje él bennünk (szüleink, tanárok, szomszédunk stb.), akik máshogy látják a világot, de kapóra jön a véleményük, amíg nincs saját meglátásunk. Érdemes kialakítani a saját világunkat, elsősorban célunkat meghatározni, és ha kell, a régi berögződéseket fölülírni.

A grafológia, mint a megismerés tudománya segít önmagunk megértésében és elfogadásában.

„A világ utat nyit annak az embernek, aki tudja, merre tart.”

Ralph Waldo Emerson (1803–1882)

Kedves Olvasó!

Amennyiben szeretné elemeztetni a kézírását, az újságon keresztül van rá mód.

Kérem, küldjön el címemre egy 15-20 sorból álló, aláírással ellátott, levél formátumú kézírást. Lássa el jeligével, és én a lap következő megjelenése alkalmával küldöm Önnek az elemzés rövidített változatát.

Postacím: Filó Melinda
Szolnok, Bimbó út 68. 4/14.

E-mail: Ez az email cím védett a spam robotoktól. A megtekintéséhez JavaScript szükséges.

 

Újszász 2016©