Nyomtatás
Kategória: Zöld sarok
Találat: 1782

– állatorvosi cikksorozat a felelős állattartásért –

Az ősz az összevezetett veszettség-oltások időszaka térségünkben. A cikksorozat 3. részében a veszettség elleni vakcinázás jelentőségével foglalkozunk, kitérve a nemrégen kötelezővé vált transzponder (chip) beültetés fontosságára.

 

3. A veszettség elleni oltás és a chip-beültetés

Állatokra és állattartókra is veszélyes betegség.

A veszettség egy heveny lefolyású vírusos betegség, amely főként emlősökben, beleértve az embert is, okoz rendszerint halálos kimenetelű agy- és gerincvelő gyulladást. Zoonosis, azaz állatról emberre terjedő megbetegedésről van szó.

Hazánk az első országok egyike volt, amely az 1930-as években mentesült a veszettségtől, majd a betegség ismételt megjelenése után 2004-ben teljesedett ki az egész országra kiterjedő rókavakcinázás. 2011-ben már egyáltalán nem fordult elő vadon élő állatokban sem a betegség.

Háromfajta járványtani előfordulási formája van aszerint, hogy milyen húsevő faj terjeszti a vírust: a vadon élő állatok – Európában a vörös róka – által terjesztett sylvaticus veszettség („erdei előfordulású veszettség”); a kutyák és macskák által terjesztett urbánus („városi”); és a hazánkban elő nem forduló, a vérszívó denevérek által terjesztett veszettség (vérszívó denevérek csak az amerikai kontinens trópusi övezetében fordulnak elő).

A fertőzés elsősorban harapás – húsevők marása – útján terjed, a beteg állat a veszettség vírusát a nyálával üríti. Egyéb váladékok is tartalmazhatnak vírust, ezeknek azonban alárendelt szerepük van a fertőzés terjesztésében. A növényevő állatok – melyek húsevők harapása útján fertőződnek – alig játszanak szerepet a fertőzés továbbvitelében. Szájon át csak kivételesen alakulhat ki fertőzés akkor, ha az emésztőcső nyálkahártyáján sérülések vannak. Fontos, hogy a fertőzés dózisfüggő – ha kis mennyiségű a vírus, akkor akár ki sem alakul a veszettség, vagy csak sokkal később. Szintén fontos hangsúlyozni, mennyire lényeges a harapást követő minél hamarabbi sebkezelés, sebtisztítás.

Zala térségében a vadmacskák közvetítette sylvaticus veszettség még manapság nagy jelentőséggel bír. Szerencsére ilyen veszély Újszász térségében nincsen. Annál nagyobb veszélyt jelentenek azonban a mostanában megállapított róka veszettség esetek (~Törtel, Tószeg térségében), így térségünk is veszélyes övezetbe tartozik e tekintetben.

A kutyák és macskák közvetítette urbánus veszettség a kutyák nyilvántartásával, az eb-rendeletekkel, a kóbor állatok befogásával és legfőképpen az évenkénti rendszeres, kötelező megelőző védőoltások eredményeképpen a fejlett országokban, így nálunk is teljesen visszaszorult – jóllehet még előfordul, elsősorban a lakott területekre bemerészkedő rókák miatt.

 

A betegség tünetei

A tünetek ismerete mindenki számára nagyon fontos (nem csak az állattartóknak!). A lappangási idő nagyon változó, így nagyban függ a fertőzéskor bejutott vírus mennyiségétől, attól, hogy a marás, harapás helye milyen távol van a központi idegrendszertől (a fejhez közelebbi sérüléseknél rövidebb) és az életkortól is (fiatal korban rövidebb). A betegség tüneteinek megjelenése állatfajonként változik. Általános tünetnek mondható a viselkedés megváltozása és a bénulások jelentkezése.

Fontos részletesen foglalkozni a fő veszélyforrást jelentő rókák, illetve az emberhez legközelebb álló társas lények, a kutyák és a macskák tüneteivel.

A veszettség rókában igen heveny módon zajlik le. Szokatlan szelídség, a félelemérzet elvesztése, váratlan agresszivitás a jellemző, nagyon észrevehető tünetek. Az állatok elhagyják lakóhelyüket, erős kóborlási kényszer alakul ki, ilyenkor kerülnek lakott területek közelébe, állattartó telepekre, udvarokba. A veszett rókák természetes félelemérzetüket, óvatosságukat elveszítve, feltűnően szelídnek tűnnek, de pillanatok alatt agresszívvé válhatnak.

Kutyáknál kétféle forma figyelhető meg aszerint, hogy az adott állat mennyire szorosan kötődik a gazdájához, mennyire szocializálódott az adott eb. A lakásban tartott és idomított állatokban, tehát a szoros ember-kutya kapcsolatoknál az ún. csendes veszettség a jellemző, melynél nem figyelhetőek meg dührohamok, hanem a határozatlan bevezető tünetek közvetlenül bénulásba mennek át. A másik forma a dühöngő veszettség. Ilyenkor az állatok elkóborolnak, akár napi 40-50 km-t is megtesznek és közben az útjukba kerülő élőlényeket megharapják, emészthetetlen tárgyakat (kő, kavics, fadarab stb.) nyelnek le, jellemző továbbá a hangtalan támadás (rekedt hangú ugatás) és a fokozott nemi ingerlékenység. Ezt követően itt is kialakul a bénulás, továbbá még jellemző a kancsalság és a víz kerülése.

A macskák veszettsége rendszerint dühöngő formában zajlik le. Az ember arcának támad. Alig lehet eltávolítani a megtámadott személyről, állatról.

A macskák védőoltása nem kötelező (csupán ajánlott), ugyanakkor a macskák mozgáskörzete lényegesen nagyobb és ellenőrizhetetlenebb, mint az ebeké. A macskaesetek aránya évek óta meghaladja az ebekét. A legnagyobb veszélyt az ember környezetében a gazdátlanul élő, és kontroll nélkül szaporodó macskák jelentik. Sajnos, az utóbbi időben „állatvédelmi megfontolásból” ezeket az elvadult állatokat sok helyen rendszeresen etetik. Ezek az állatok lakóházak, intézmények pincéiben, esetenként lépcsőházakban (lakótelepeken) korlátlanul szaporodhatnak. A fertőzött, vírusürítő macska igen nagy veszélyt jelent környezetére, tulajdonoshoz és tartási helyhez legtöbbször nem köthető, nehezen lehet ellene védekezni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy rendszerint fejre támad, így a lappangási idő igen megrövidül a marást szenvedő embernél.

 

A betegség elleni védőoltás

A kutyákat évente egyszer, a kölyökkutyákat először háromhónapos korukban, majd ezt követően egy éves korukig még egyszer kell vakcinázni. Az ebek veszettség elleni védőoltásának beadatása és széles hatású féreghajtó szerrel való kezelése a kutya tartójának kötelessége. A rendelet nem írja elő, de javasolja a kutyán kívül más háziállatok, így pl. a macska veszettség elleni megelőző oltását, melyet a kutyákéhoz hasonló módon végeznek. A vakcinák adta védettség legalább egy évig tart. Saját közegészségügyi érdekünkben fontos, hogy minden tulajdonunkban levő kutyát jelentsünk be, és macskáinkkal együtt rendszeresen, évente oltassuk be őket a fertőző betegségek ellen. Az ember megvédése szempontjából kívánatos lenne minél több macska vakcinázása. A macskák veszélyességét az ember fertőzése szempontjából csak fokozza, hogy megbetegedésükkor kifejezetten támadó magatartást tanúsítanak, s általában az ember fejét támadják. Különösen veszélyes, hogy a veszett macska provokálás nélkül is támad.

Nagyon bízunk benne, hogy a közeljövőben a macskatartók is belátják ezt a tényt, és reméljük, hogy egyre többen fogják kérni a macskájuk esetében is a veszettség elleni védőoltást.

Az az eb, amelyik nem részesült az életkorának megfelelően előírtak szerinti (érvényes) veszettségoltásban és/vagy amely embert mart meg, vagy amelynek nyála sérült bőrfelületre vagy nyálkahártyára jutott, az veszettség szempontjából aggályos állatnak minősül. A veszettség szempontjából aggályos állatot 14 napra hatósági megfigyelés alá kell vonni, és – amennyiben még nincs – az ebeket elektronikus azonosító transzponderrel (mikrochippel) a tulajdonos költségére meg kell jelölni. A 14 napos megfigyelés megszüntetésével egy időben az érvényes veszettségoltással nem rendelkező ebet veszettség ellen be kell oltani. Az oltatási kötelezettség elmulasztásakor az állat tulajdonosával szemben bírságot kell kiszabni.

 

Mikor merül fel embernél a veszettség fertőzés gyanúja?

Minden gerinces-, főként emlősállat okozta sérülés, érintkezés esetén, amikor az állat atípusosan (az adott fajra jellemző viselkedéstől eltérően) viselkedik. Leggyakrabban róka és egyéb húsevő, vadon élő állat, valamint kutya és macska okozta sérüléskor.

 

Kivédhető-e a betegség?

IGEN! – A sérülés után alkalmazott védőoltási sorozattal. A védőoltás jelenleg térítésmentes.

1949 óta Magyarországon senki sem halt meg veszettség fertőzés következtében azok közül, akik teljes oltási sorozatban részesültek.

 

Mi a teendő veszettség fertőzés gyanúja esetén?

Mindenképpen forduljon orvoshoz! Döntő fontosságú az azonnali sebkezelés (szappannal, tiszta vízzel történő alapos sebkimosás, fertőtlenítés), és a védőoltási sorozat alkalmazása. Ha a sérülést okozó állat beazonosítható, nagyon fontos annak megfigyelése (ezt állatorvos végzi), mert ezzel az emberi oltások elkerülhetők. A sérülés körülményeitől függően, szükség lehet tetanusz elleni védőoltásra is.

 

Fontos információk kutyatartóknak a veszettség oltással kapcsolatban

Az ebek veszettség elleni védőoltásának beadatása a kutya tartójának kötelessége. Az állattartó köteles minden három hónapos életkort elért ebet 30 napon belül veszettség ellen saját költségén magán-állatorvossal beoltatni, az oltást az első oltást követően 6 hónapon belül megismételtetni, majd ezt követően a kutyát évenként veszettség ellen beoltatni.

A kutyák veszettség elleni védőoltását valamennyi magán-állatorvos elvégezheti. Az oltást végző magán-állatorvos köteles az oltás beadását a helyszínen az állat oltási könyvében és/vagy az egységes európai állatútlevelében a saját kezű aláírásával és a kamarai bélyegzőjének lenyomatával igazolni.

Ezen felül az oltást végző szolgáltató állatorvos köteles az eb veszettség elleni védőoltásának beadását követő 8 napon belül az oltás időpontját, a felhasznált oltóanyag nevét, gyártási számát, az oltást végző állatorvos nevét, kamarai bélyegzője számát országos elektronikus adatbázisban rögzíteni.

Az ebeket transzponderrel (chippel) kell megjelölni, és a megjelölt ebek adatait országos elektronikus adatbázisban kell nyilvántartani. A kutyák chippel történő megjelölése az állat 4 hónapos koráig legkésőbb meg kell, hogy történjen.

Fontos, hogy veszettség ellen csak elektronikus transzponderrel (chip-pel) megjelölt eb oltható be!

A fentieket összefoglalva szeretnénk még egyszer hangsúlyozni: saját közegészségügyi érdekünkben fontos, hogy minden tulajdonunkban lévő kutyát jelentsünk be, és macskáinkkal együtt rendszeresen, évente oltassuk be őket a fertőző betegségek ellen!

 

A cikkhez felhasznált források:

Veszettség, víziszony, ebdüh (K. L., Újszászi Híradó, 2014/1.)

http://www.oek.hu/

http://hungarovet.com/

http://hungaropet.com/

http://www.agraroldal.hu/

dr. Cseh Gábor állatorvos
dr. Gácsi János állatorvos
Kovács László állatorvostan hallgató

 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.