Önéletrajzi jellegű cikkek
Kicsi madár, jaj de fenn szállsz...
Kicsi madár, jaj de fenn szállsz...
Mi az oka alább nem jársz
Alább szállnék, de nem merek
Mer' én senkit nem ismerek
Alább szállnék elrabolnak
Kalickába be is fognak
Szabadságom el lesz zárva
Mint szép ruha nagy ládába.
Ez az erdélyi népdal az egyik legkedvesebb népdalom - mondta Almási Klára, amikor nála jártam és énekelte.
- Mint régi tanítványod kerestelek meg, mesélj magadról! Mióta dolgozol a pedagógus szakmában?
- 1969 óta, vagyis 22 éve tanítom énekelni a gyerekeket. A tanítványaim száma meghaladja már a négyezret. Jelenleg a hetedik tanév, hogy a budapesti XIX. kerületi Csokonai úti iskolában tanítok. Nagyon jó tantestületben, kiváló igazgatónő mellett dolgozhatok. A legmagasabb szintű tanári továbbképzéseken van módom részt venni, amely számomra nagyon fontos.
- Ez azt jelenti, hogy nagyon elfoglalt vagy és mostanában nem is énekelsz?
- Valóban nem énekelek 3 éve, mint énekesnő.
- Mi az oka?
- Néha nagyon nehéz az okokat megmagyarázni és az ember lelkének vívódásairól beszélni. Pillanatnyilag határozatlan vagyok, és nem tudom merre induljak az énekesi pályán. De talán a múltról szívesen mesélnék.
Már négy éves koromban imádtam a zenét, szerettem énekelni és táncolni. Amikor édesanyám elküldött a malomba kukoricát daráltatni, amíg ledarálták én énekeltem, el is neveztek "kisdérynének". Ez volt az első sikerélményem. Ötödik osztályos voltam, amikor életem első énekversenyén indultam az újszászi általános iskolában. Első lettem, a járási versenyen pedig masodik. Nyolcadik osztályos koromban pedig megyei versenyen 4. helyezést értem el. Mezőtúron jártam gimnáziumba, és 1963-ban Gyulán kaptam aranyérmet népdaléneklésért, mint gimnazista. Ugyanebben az évben 15 évesen énekeltem zongorakísérettel Lehál: Víg özvegy c. operettjéből a Vilja-dalt.
- Mi akartál lenni: énekesnő, pedagógus vagy egészen más?
- Azt hiszem énekesnő és pedagógus is. Ezt a két szakmát közös nevezőre lehet hozni. Az a jó tanár, aki szórakoztatva tanít, és az a jó művész, aki tanítva szórakoztat.
- Részt vettél-e valamilyen versenyen felnőtt korodban?
- 1972-ben Komlón a Zeneiskolák Országos Műdal versenyén a 32 indulóból a 7. lettem. A Zeneakadámián két országos műdal versenyen hallgattak meg, és az egyik alapján meghívást kaptam Gulyás György Liszt-díjas karnagytól debreceni kórusába. De ezzel a lehetőséggel nem éltem. Több országos versenyen is voltam. Így pl. Nyílik a rózsa, Röpülj páva, az 1968-as és 1972-es Ki mit tud?-okon.
- Hogy-hogy nem láttunk a televízióban?
- Valamennyinél a televízió előtti selejtezőnél estem ki. Pl. az 1968-as Ki mit tud?-on elindultam Jászberényből, majd énekeltem Gyöngyösön, sikeresen szerepeltem azután Debrecenben is, ahonnan meghívtak a tv előtti selejtezőre Budapestre, ahol Kincses Veronika megelőzött az opera kategóriában.
- Mennyire voltak tiszták ezek a versenyek?
- Mire célzol, netán protekcióra?
- Igen, arra.
- Őszinte leszek. Voltak protekciósok is a tv-be jutottak között, becslésem szerint a 40%-uk. Minden látszat ellenére a vidékiek háttérbe voltak szorítva a budapestiekkel szemben.
- Te nem éltél a protekció lehetőségével sohasem?
- Nem. Sőt ha adódott, visszautasítottam. Csak azt a segítséget fogadtam el, ami a tudásom gyarapítását szolgálta. Pl. Weindl Éva gimnáziumi osztályfőnökömtől tanultam zenetörténetből az operákról, nagy énekesekről a legtöbbet. Ő alapozta meg nálam az opera szeretetét. Jászberényben Kopácsy Béláné főiskolai docens volt az, aki műdalokból és oratóriumokból korrepetitorom és zongorakísérőm volt. Mindig hálás szívvel gondolok rá. Három évig tanultam a szolnoki zeneiskolában magánéneket Gaálné Kiss Hajnalka művésztanárnőnél, akitől azt a kincset kaptam, amellyel a mai napig jó technikával, könnyen tudok énekelni.
- Mikor és hogyan lettél énekesnő?
- A versenyek alkalmával megtanultam a lámpalázam egyik felét leküzdeni, a másik fele a mai napig is megvan, és ez így van jól. A szolnoki Szigligeti Színházban három operettben is statisztáltam, amellyel szintén színpadi gyakorlatomat erősítettem. Mindezek kevésnek bizonyultak, hogy felvegyenek a Zeneművészeti Főiskolára. Egy súlyos mélypontra kerültem. A Zeneművészeti Főiskola felől olyan burkolt célzást kaptam, hogy paraszt miért akar tanulni a főiskolán. Lesújtottan, tehetetlenül egy hétig keseregtem a számomra súlyos valóságtól. Feltettem a kérdést magamban: Milyen paraszt vagy te, ha még magyar népdalokat sem tudsz igazán énekelni? És Verdi: Trubadúr Leonóra börtön áriája után, amellyel vizsgáztam, hozzáláttam saját erőből, egyedül a magyar népdalok gyöngyszemeinek tanulásához, válogatásához.
1978-ban az Országos Rendező Irodánál vizsgáztam sikeresen. Senki sem ismert a bizottság tagjai közül. Amikor az általuk kért öt népdalt elénekeltem, megülte a termet a csend, és csak kis idő múlva szólalt meg az egyikük: "Köszönjük, kimehet!" A csend hosszúságából tudtam, hogy énekesnő lettem. Az eredményt két hónap múlva közölték. 1979-ben pedig operett vizsgát tettem szintén az ORI-nál. Azóta e két műfajban van működési engedélyem.
- Sajnos rövidebbre kell fognunk a beszélgetést az újság terjedelmének véges lehetősége miatt. De arra kíváncsi volnék, hol énekeltél Magyarországon kívül?
- Felléptem Franciaországban, Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban, Észtországban, az NDK-ban és Csehszlovákiában is.
- Úgy gondolom, mi újszásziak büszkék lehetünk arra, hogy van énekesnőnk. Úgy tudom, előtted a faluban nem született még énekesnő.
- Én sem hallottam róla, de van már utódom Bálint Erika személyében, aki valamikor a tanítványom volt. Kollégám pedig Csiki Pál magyarnóta énekes az első énekese Újszásznak. Nagyon köszönöm az Újszászi Híradó érdeklődését, amit karácsonyi ajándékként fogadok el. Annyit ígérhetek: fogok még énekelni, mint énekesnő.
- Kívánom, így legyen.
"Szép álom szállj a szívemre
Szent, égi tűz,
Szép álom utánad vágyom
Ó el ne űzz..."
(Lehár: Paganini operettjéből Szép álom...)
B. Cs. I.
Forrás: Újszászi Híradó, 1991. december
Orchideák
1998. február 14-én, Valentin napján csodálatos zenei élménnyel ajándékozta meg Almási Klára művésznő az érdeklődőket. Olyan embereket, hangszeres zenészeket, táncosokat hívott meg városunkba, akik a zenei paletta igen széles skálájával örvendeztettek meg minket.
Az ünneplőbe öltöztetett, virágdíszes színpad Hajdú Sándor kezemunkáját dícsérte.
Az ünnepelt
A műsort a középiskola kamarakórusa kezdte. A születésnapját ünneplő művésznő először kedvelt költőinek verseit szavalta el. A színpadon tanítványait is megcsodálhattuk. Pataki Anikó főiskolai hallgató népdalokat énekelt, Ulviczki Györgyi Chopin: Asz-dúr keringőjét adta elő zongorán. Nagy taps volt a jutalma előadásaiknak. Kedves színfoltja volt a programnak a két standard táncos: Brezovai Ildikó és Krizmanics Ferenc. Angol és bécsi keringő mellett latin-amerikai táncokkal arattak nagy sikert.
Puccini áriákat hallhattunk Almási Klára előadásában. Először Lauretta könyörgését a Gianni Schicchi-ből, majd a Pillangókisasszony nagyáriáját, végül egy játékosabb, kacérabb szerepet: Mutette-t a Bohém-életből. A gyönyörű, néhol felkavaró előadást vastapssal köszönte meg a közönség. Ki kell emelni Simon Erika zongorakíséretét, mely egyedi módon adta vissza Puccini csodálatos zenéjét.
Az est háziasszonya Bálint Erika, mint fellépő művész is részese volt az estnek. Számomra szokatlan szerepben, operaénekesként Mozart: Figaró házasságából Suzanne áriáját énekelte, majd a Csárdáskirálynőből Sylvia belépőjét. A közismert dallamokat Simon Erika zongorajátéka tette még élvezetesebbé. Almási Klára újra egy megrázó erejű áriát énekelt, Leonóra áriáját Verdi: Trubadúr c. operájából. Már máskor is hallhattunk a művésznő előadásában, de mindannyiszor elemi erővel hatott hallgatóságára. A Budapestről érkezett Neumárk Zoltán kísérte zongorán.
A komoly operaáriákat operettek követték. Szakács Katalin, filharmóniai dalénekes a My Fair Lady-ból énekelt.
A szünet előtt hangzottak el a köszöntők. A háziasszony és a közönség virágai mellett átadták a Simon János által erre az alkalomra festett csodálatos orchidea csendéletet. A festmény az előadás alatt a hátteret díszítette. A műsor második része előtt Nagyné dr. Szelmák Erika polgármester a képviselő-testület és a város lakói nevében köszöntötte a művésznőt.
Nótákkal, operettekkel folytatódott a program. Az énekeseket Seres Aladár és népizenekara kísérte. A helyi énekesek: Farkas Attila és Csiki Pál mellett hallhattuk Dallos Gizella, Simon Ferenc és a népszerű Farkas Rozika nótacsokrait. Hangulatos előadásmódjuk nagy tetszést aratott. Fellépett egy ifjú cimbalomművész is: ifj. Buda Sándor a Cirkuszpolkát adta elő.
Almási Klára és vendégei
A műsor komolyabb részében már szereplő énekesek - Almási Klára, Bálint Erika és Szakács Katalin - nótaénekesként is megállták helyüket, nagy sikert arattak. Maradt még energiája az ünnepeltnek egy operett csokorra is, régi kísérője, Paposi Sándor közreműködésével.
A hangulat tetőfokán cigányzenét és cigánydalokat hallhattunk. Mondanom sem kell, hogy Farkas Attila és a prímás mellett itt is Almási Klára vitte a prímet.
A mérhetetlen energiát igénylő programban Almási Klára és az általa összeállított műsor valamennyi résztvevője maradandó élményt nyújtott. A vastaps, a rengeteg virág, a fellépő művésztársak köszöntő szavai emlékezetessé tették a pedagógus-énekes születésnapi gálaműsorát, melynek megszervezésében fia, Rákóczy Gábor volt segítségére.
Barta Imréné
Forrás: Újszászi Híradó, 1998. március
Kell-e nekünk a zene? Gondolatok a Zenei Világnap alkalmából
Újszászi Híradó, 1993. október
Tanítványok
- Almási Auróra - táncdalénekes
- Bálint Erika - operaénekes
- Farkas Attila - nótaénekes
- Pataki Anikó - táncdalénekes
- Ulviczki Györgyi - zongoratanár
Életmű