Ha én valami literátor (író, irodalmár) lennék, azzal kezdeném, hogy 1936. 02. 21-én ragyogó üstökös jelent meg Újszász fölött. De hát én csak egy nyugalmazott köztisztviselő vagyok, éppen ezért egyszerűen közreadom, hogy az említett időpontban nagy volt az öröm Újszászon a Kossuth út 20. szám alatti családi házban (most Kossuth út 17.), mert Szegedi Kálmán kisiparos cipészmesternek a felesége, Dalmadi Mária egészséges fiúgyermeket szült, akit Gyula István névre kereszteltek.
Az üstökös szülei régen az újszászi temetőben alusszák örök álmukat.
A szülők házasságából két gyermek született: Kálmán és Gyula. Kálmán Újszászon, 1927-ben látta meg a napvilágot, és Jászjákóhalmán, 1987-ben hunyt el. Az elemi iskolát Újszászon, a polgárit és felsőkereskedelmit Szolnokon végezte. A szolnoki Cukorgyár megbecsült dolgozója, labdarúgója volt. Labdarúgó pályafutását Újszászon kezdte. A Szolnoki MTE NB II-es csapatában is futballozott. 1954-ben, a világbajnokságra készülő magyar válogatott elleni előkészületi mérkőzésen Szolnok város labdarúgó-válogatottjában is játszott. A jók között szerepelt. Aktív labdarúgó pályafutását befejezve, Újszászon rövid ideig edzői feladatokat vállalt. Lékó Olga tanítónőt vette feleségül. Mindketten elhunytak, a jászjákóhalmai temetőben nyugszanak. Életközösségükből két gyermekük (Erika és Ervin) született. Ervin elhunyt.
Dr. prof. Szegedi Gyula, szülővárosában végezte az általános iskolát (1950). A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett (1954). Egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte az Orvostudományi Egyetemen (1954-1960) "Sub auspiciis reipublicae" kitüntetéssel. Az elemi iskola első osztályától az orvosi diploma megszerzéséig mindig kitűnő tanuló volt, 1962-ben avatták "Sub auspiciis publicae rei popularis"(1) kitüntetéssel orvosdoktorrá. Ez alkalommal, a "Kiváló tanuló - kiváló sporotló"-t és háromszor is népköztársasági ösztöndíjas Szegedi Gyula doktort, Barcs Sándor, a Magyar Labdarúgók Szövetségének egykori elnöke, a sajtón keresztül nyílt levélben köszöntötte, mint az egész magyar labdarúgás büszkeségét, az egész sportoló magyar fiatalság példaképét.
Szülőhelyéhez ezer szál köti. Újszász olyan örökség, emlék számára, amelynek elfelejtésére rövid egy emberélet. Így hát megbocsátható, hogy méltatását újszászi kötődésével indítom.
Tehát: 1942-ben Újszászon kezdte az elemi iskolát. A településen 1948. 07. 10-ével történt az iskolák államosítása, így 1950-ben már általános iskola elvégzéséről szól a végbizonyítványa. Az iskola legkitűnőbb tanulója; az iskola labdarúgó-válogatottjának meghatározó játékosa; az 1946-ban alakult "Magvető" cserkészcsapat kiscserkésze, majd a cserkészség megszűnésével az általános iskola úttörőcsapatának tagja, egyik vezetője volt. Kivételes tehetsége, szorgalma, a közösség iránti érzékenysége jól párosult intelligenciájával, kitűnő személyes jegyeivel.
Az általános iskolai rendezvényeken szívesen, példamutatóan vett részt. Tagja volt a Kakuk József(2) és Kaszab Sándor(3) vezette egyházi, illetve általános iskolai énekkarnak.
Részese volt a Hatvanban rendezett Eucharisztikus Napokon (1947) dicséretesen szereplő egyházi ifjúsági énekkarnak; a Radnóti Mária tanítónő által az újszászi templom leégéséről írt 3 felvonásos színdarab bemutatójának. A Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játéknak, a betlehemezésnek aktív közreműködőjeként vett rész (1948). Házilag készített betlehemi kistemplommal, jászollal, benne a kisdeddel jártuk Újszász utcáit házról-házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítettük fel Jézus születésének eseményeit. A betlehemezésből befolyt pénzből futball-labdát vettünk. A vásárlást Gonzales Béla(4), tanár úr és Szegedi Gyula bonyolították le Szolnokon. A labdát az általános iskolának ajándékoztuk.
1949-ben a Budapesten megrendezett Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DIVSZ) II. találkozójának Rákóczifalva térségében volt az egyik főpróbája. Kaszab Sándor, sokoldalú, szakmailag jól felkészült tanárunk vezetésével iskolánk énekkara többszólamú kórusművel szerepelt. Osztatlan sikerünknek Szegedi Gyula is részese volt.
Szegedi Gyula szívéhez mindig nagyon közel állt a sport. Kitűnő testi felépítéssel, ragyogó kombinatív játékkészséggel rendelkezett. Jól asztaliteniszezett, sakkozott, futballozott. Ez utóbbi állt hozzá a legközelebb. Családi házuk előtt, az "Epresben", a mai piactér, a Szász-étterem és az új általános iskola hossztengelyében levő területen, szűnni nem akaró labdarúgó meccseket játszottunk. Gátszegi Zsuzsanna(5) tanítónő nem egy esetben állt ki az Illés tanítóról elnevezett iskola kapujába, és Fiúk! - kérlelő szóval, ütemes tapssal jelezte: fejezzük be a focit, menjünk az órájára. A válaszunk mindig ugyanaz volt: tanító néni! Még csak egy gólig! Már 2-3 gól is esett, de az az egy gól sosem akart megszületni. Ma is hálás szívvel gondolunk a szép és jóságos, német nyelvet tanító pedagógusnőre.
Szegedi Gyula kiemelkedő jobb összekötő játékosa volt a Mihályi István által fémjelzett újszászi "arany" ifjúsági labdarúgócsapatnak, amely hosszú ideig verhetetlen volt. Már l6 éves korában az első (felnőtt) csapatban szerepelt nem akármilyen játékosok (Kelemen, Tóth, Hőgye, Kovács, Mihályi, Nagy J., Király F., Kővári, stb.) között. Volt idő, amikor a megyei ifjúsági válogatottnak Újszászról többen is kerettagjai voltunk! Szegedi Gyula volt közöttünk a legjobb.
Az újszászi Lokomotív ifjúsági csapata (1952. június 24.)
Balról jobbra első sor:
Szegedi Gyula, Varga Ferenc, Nagy András. Második sor: Kozák Antal, Forgó László,
Kovács Kálmán, Takács Lajos. Harmadik sor: Mucza András, Bakó László (Pofa),
Juhász Jenő, Kis Károly
Újszászról naponta vonattal járt be a gimnáziumba. A középiskolában is folytatta töretlen "menetelését". Kitűnő tanuló, sportoló, közéleti diák volt. Tanulmányi versenyeket nyert, iskolájának futball-válogatottjaként rúgta a gólokat, rendre a jók között szerepelt.
Érettségi után, egy hirtelen ötlettől vezérelve, vegyészmérnöknek jelentkezett Budapestre, de végül eredeti tervéhez tért vissza. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen tárt karokkal fogadták a mindig kitűnő tanulót, a kiváló labdarúgót. Azonnal igazolták a Debreceni Egyetem Atlétikai Club (DEAC) NB II-es csapatához, ahol csapatkapitány volt éveken át. 1965-ben hagyta abba az aktív labdarúgást. Szülei nemigen tudták anyagiakban támogatni. Mondhatni, az egyetem és a sportklub tartotta el, hetente két esetben kondicionáló vacsorát kapott, illetve, kitüntetett ösztöndíjban részesült. Kollégistaként ruhavásárlással segítették, majd a kollégium orvosa lehetett. Tizenhatszor szerepelt Hajdú-Bihar megye válogatottjában. 1960-ban, amikor a DEAC alacsonyabb osztályban futballozott, az NB II. gólkirálya volt. Többször beválogatták az NB II legjobbjai közé. NB II-es válogatott volt, s a címeres magyar mezt is magára ölthette, mint főiskolai válogatott. (Újszász sporttörténetében az első válogatott játékos volt!)
A Debreceni Vasutas Sport Club (DVSC) NB I-es labdarúgócsapatának szakemberei is többször megkörnyékezték átigazolási ajánlattal, eredménytelenül. Így volt ezzel a szakmai munkáját illetően is. A gyógyításban, kutatómunkában elért eredményei (a tudományágában nemzetközi szaktekintély) után több helyre hívták - Budapestre is -, de mivel alapvetően hűséges típus, Debrecenben maradt.
1962-ben házasságot kötött Szabolcsi Mária bőrgyógyász szakorvossal. Házasságuk gyümölcse Andrea, aki 1964-ben született. Ma már bőrgyógyász, tanszékvezető egyetemi docens. Dr. Gaál Jánosné dr. Szegedi Andrea gyermekei Szabolcs (15 éves) és Botond (10 éves).
Dr. prof. Szegedi Gyula szakmai önéletrajza külön tanulmányt érdemelne. Személyét méltató írásomban nem törekedhettem a teljesség igényére, így munkásságának bemutatásában csak annyira vállalkoztam, hogy legalább érzékeltessem kivételes képességeit.
Tudományos diákköri munkát a DOTE Kórbonctani Intézetében folytatott. 1959-től a DOTE II. sz. Belklinikáján dolgozott. 1965-ben belgyógyászatból szakvizsgázott, ezt követően 1965-1968. között ösztöndíjas aspiráns volt Petrányi Gyula akadémikus mellett. 1971-ben védte meg orvostudomány kandidátusi disszertációját. 1968-tól az I. sz. Belklinikán dolgozott, ahol 1974-ben docensi, 1975-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. Ugyanebben az évben az akkori Tüdőgyógyászati Klinika Általános Belgyógyászati Részlegének vezetésére kapott megbízást, amelyet 1982-ben önálló szervezeti egységnek, III. sz. Belklinikának minősítettek Szegedi Gyula tanszékvezető egyetemi tanár, igazgató vezetésével. 1990-ben az orvostudományok doktora fokozatot szerezte meg. Disszertációjának címe: "A Systemas Lupus Erythematosusos betegek klinikai megfigyelésével és immunológiai vizsgálatával szerzett tapasztalatok."
Fontosabb tanulmányútjai: Ausztria, Németország, Lengyelország, Svédország, Szovjetunió, USA - NIH (Nemzeti Egészségügyi Szervezet), Kentucky, Lexington.
Számos nemzetközi kongresszuson vett részt, így Németországban, Franciaországban, Olaszországban, az USA-ban, Svájcban, stb.
Tudományos kutatási témáját a klinikai immunológia és ezen belül elsősorban a poliszisztémás autoimmun megbetegedések (a szisztémás lupus erythematosusszal kapcsolatos kérdések) jelentették. Kezdetben az SLE-t provokáló exogén tényezőket kutatta, a későbbiek során az SLE-vel kapcsolatos patogenetikai kérdéseket tanulmányozta. 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagjává, majd 2001-ben az Akadémia rendes tagjává választották.
A III. sz. Belklinikán a klinikai immunológia területén alakította ki speciális érdeklődését. Ezen a területen és ebben a témakörben országos feladatkört látott el a klinika. A gyógyítómunkában profil témaként ellátják a poliszisztémás autoimmun betegségben szenvedő betegeket. Egy munkacsoport a nyirokcsomók rosszindulatú daganataival foglalkozik. 1997-ben egy új, modern klinikát építettek fel, amelyik a klinikai immunológia országos központjává nőtte ki magát. Az Immunológiai Laboratóriumot Regionális Laboratóriummá fejlesztették.
Munkatársai közül 30-nál többen szereztek tudományos minősítést, köztük tízen az MTA doktori fokozatát. A klinikán intenzív tudományos diákköri és klinikai diákköri munka folyik, utánpótlás gondjaik nem voltak.
A medikusképzés mellett szakvizsga-felkészítést is végzett, továbbá a PhD-képzés felelőse, a DOTE Doktori Tanácsának tagja. 1979-1985. között hat éven át a DOTE oktatási-, 1995-től 1999-ig pedig klinikai rektorhelyettese volt.
Tudományos munkája során intenzív kollaborációs tevékenységet alakított ki az egyetemen belül és kívül egyaránt. Tudományos munkája eredményeit jelzi 34 könyv, könyvrészlet, közleményeinek száma 668, citációs indexe 686. Nemzetközi konferenciákon tartott előadásai több százra tehetők.
Jelentős tudománypolitikai, társadalmi tevékenységei közül kiemelhető a Magyar Immunológiai Társaságban (amelynek főtitkára is volt 1986-tól 1990-ig), a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaságban, a Magyar Kemoterápia Társaságban, a Magyar Belgyógyász Társaságban, a Magyar Rheumatologiai Társasában, a DOTE Nevelési, valamint Klinikai Bizottságában és újabban a DOTE Doktori Tanácsában végzett aktív munkája. Tagja volt a TMB-nek. Tagja az MTA II. sz. Doktori Bizottságának és a Klinika I. Tudományos Bizottságának.
Külön említést érdemel, hogy 1999-ben nevezték ki az új, 400 ágyas Belgyógyászati Klinika igazgatójának, melynek létrehozása az ő nevéhez fűződik. Az esztétikus, minden igénynek, szakmai elvárásnak megfelelő intézményben folytatja nyugdíjasként is eredményes kutatómunkáját mint professzor emirátus, azaz kiérdemesült orvosprofesszor. A hozzá forduló újszásziakat szívélyesen, segítőkészen fogadja.
Szűkebb tudományterülete, a klinikai immunológia és az autoimmun betegségek mellett tevékenysége kiterjed az immunmoduláció, az immunterápia és a haematologia tudományágakra is.
Az immunológiai kórképek kutatásában, vizsgálatában világhírű tudós. Az immunológia integratív jelentőségének nemzetközi viszonylatban is egyik legjobb ismerője. Tevékenységével nemcsak Magyarországon, de a nagyvilágban is hírnevet szerzett a hazai orvoslásnak, és személye által Újszász város valamennyi lakójának. A Magyar Immunológia új folyóiratban, internetes honlapján rendszeresen közzé teszi friss, tudományos, szervezési és szakpolitikai kérdésekkel foglalkozó töprengéseit. Tudományos munkássága, mellyel messzire juttatta városunk hírnevét is, gyógyítómunkája, melyben több városlakó is részesült, bizonyította jogosultságát az Újszász Díszpolgára címre, amelyet elsőként kapott meg.
Újszász első tudós orvosprofesszora számos kitüntetés birtokosa. Így: Akadémiai-díj (1972); Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1974); Kiváló Orvos (1983); Ifjúsági Érdemérem (1983); Pro Universitate emlékérem (1985, 1999); Munka Érdemrend arany fokozata (1986); Markusovszky-díj (1995, 2003); Szent-Györgyi Albert-díj (1995); Hajós Károly-érem (1996); Markhot Ferenc-díj (1997); Tankó Béla-díj (1997); Kesztyűs Lóránd-díj (1999); Újszász Díszpolgára (2000); Petrányi-díj (2001); Pro Facultate (2002); Fornet Béla-emlékérem (2002); Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti-keresztje - Polgári Tagozat (2004); Széchenyi-díj (2006); Belák Sándor-díj (2007); "80 éves a Debreceni Orvosképzés" ezüst emlékplakett (2008).
Dr. prof. Szegedi Gyula mögött hosszú, eredményes, példa értékű út áll. 1960-tól napjainkig terjedő pályafutásának tárháza rendkívül gazdag. Szakmai önéletrajzának idő- és eseményszerű bemutatása, iskolateremtő munkája, orvos szakmai tevékenységével összefüggő, különböző orvosi szervezetekben betöltött tisztségei kiapadhatatlanok. Annyi bizonyos, viszonylag korán olyan feladatokkal bízták meg, amelyek évtizedekre meghatározták további munkáját, életét.
Jó tudni, hogy tudós orvosprofesszorunk érzelmileg soha sem szakadt el attól az újszászi gyökértől és talajtól, amely táplálta és máig táplálja.
Tisztelt Professzor Úr! Kedves Gyula!
Büszkék vagyunk Rád! Reménykedünk, ha korábban nem is, de a legközelebbi általános iskolai osztálytalálkozón, a Mihályi István dirigálta labdarúgó öregfiúk baráti találkozóján csakúgy, mint korábban, most is közöttünk leszel!
Akkor ismételten elmondhatjuk: mi már általános iskolás korunkban tudtuk, mondtuk, hogy orvosprofesszor leszel. Ezen Te csak mosolyogtál, bár sosem ellenkeztél.
Sikereidnek szívből örülünk, gratulálunk! Úgy érezzük, sikered egy kicsit a miénk, újszásziaké is, mert az ember jellemi gazdagságának egyik legfontosabb meghatározója az a nevelő közeg - család, utca, lakóhelyi közösség, például a sport -, amelyben felnő. Te Újszászon nőttél fel, kitűnő közegben!
Szavaidból ítélve úgy vélem, nemrég még azt gondoltad, teljes lényeddel a jelenben élsz, s a jelenen kívül csak a jövő érdekel. Nem csodálkozom, ha ma már úgy érzed a 72. éven túl, életednek nemcsak jelene, jövője, hanem múltja is van. Sőt éppen a múlt az, ami a jelenedet és jövődet nagy részben meghatározza. Így van ez rendjén. Hiába is tiltakoznál ellene, hiszen, mint Kassák Lajos írta: "Életünknek a múlt az egyetlen pozitív tartalma: azt tudjuk, amit a múltban megtanultunk, olyan erősek vagyunk, amennyire a múltban megerősödtünk, és egyáltalán annyira vagyunk itt a jelenben, amennyire vissza nem maradtunk a múltban."
Amikor méltatásodról szóló írásom az Újszászi Híradóban megjelenik, 73. születésnapodat ünnepeled. Ez alkalomból is kívánunk az emberi kor végső határáig békés, boldog életet, a tudományos, gyógyító és oktatói munkádhoz további sikereket, nagyon jó egészséget!
(1) Magyar Népköztársaság kitüntetésével, arany emlékgyűrűvel doktorált, illetve avatták doktorrá. A kitüntetést Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának egykori elnöke adta át.
(2) Zaránk, 1914. 02. 05. - Szolnoki MÁV Kórház, 1980. 05. 08.
(3) Jászberény, 1924. - Jászberény, 1979. A katolikus iskolaszék 1946-ban választotta Újszász tanítójává.
(4) Jászjákóhalma, 1925. 11. 12. A katolikus iskolaszék 1946-ban választotta Újszász tanítójává. 1952-ig tanított a településen.
(5) 1946-ban nevezték ki katolikus állami tanítónak, német nyelvet tanított. 1947-ben, a tanulmányi év befejezésével elkerült Újszászról.
Varga Ferenc
Újszász díszpolgára