Közelmúltban volt a Föld Napja. Az elnevezés új, de a Föld Napjának célkitűzése örökké aktualitás. A hívő ember úgy tekint a világra, mint a teremtő Isten nagy ajándékára.

Ilyenkor, tavasszal, amikor minden virágba borul, és amikor minden az életről szól, az ember nem feledkezhet meg minden élet és minden szépség forrásáról, az élő és éltető Istenről.

Olyan jó minden nap megköszönni életünket. Megköszönni fiatalságunkat, gyermekségünket, vagy épp azt, hogy megérhettük az idős kort. Megköszönni azt, hogy látunk, hallunk, működik az értelmünk, van fizikai erőnk, de az igazán hívő ember meg tudja köszönni azt is, ami fáj, mert nem felejti el Szent Pál szavát: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik...” (Róm 8,28)

Ha fellapozzuk a Szentírást (miért ne tennénk?), akkor számtalan helyre akadunk, amely arra tanít, hogy megbecsüljük ezt a szép világot. Manapság – joggal – sok szó esik a környezetvédelemről. Ha valakinek, akkor a hívő embernek különösen is elkötelezetten védeni kell a teremtett világot. Nem szabad tönkretennünk ezt az istenadta földi otthont, amelyet nemcsak a mi nemzedékünk, hanem a jövő nemzedék is ajándékba kap.

Korunk emberét megkísérti a bírvágy. És mind eközben tönkreteszi, beszennyezi, elrontja a világot. Nem szabad megengednünk saját magunknak, hogy a környezetünket szeméttel borítsuk el.

Oly csodálatos az emberi élet a fogantatás pillanatától. A mai tudomány fantasztikus felvételekkel szemlélteti azt, amit a 138. zsoltár így fejez ki: „áldalak téged, Istenem, hogy oly csodásan lettem, anyám méhében te szőtted a testem...” – ezek a szavak, így anyák napja közeledtével különösen szépen csengenek, és – egyebek mellett – az anyai méltóság szépségére is rávilágítanak.

Hadd álljon itt az Ószövetségi Szentírásnak még egy gyöngyszeme, a 8. zsoltár:

Uram, mi Urunk, a te neved széles e világon mily csodálatos!
Az egeknél fenségesebb a te dicsőséged!
Kisdedek és csecsemők ajkán zendítesz dicséretet ellenségeiddel szemben,
hogy elnémíts ellenséget és lázadót.
Szemlélem az eget: ujjaid műve az; a holdat és a csillagokat: te alkottad őket.
Ugyan mi az ember, hogy törődsz vele, az ember fia, hogy gondod van rá?
Kevéssé tetted kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és fénnyel koronáztad,
fölébe emelted kezed műveinek.
Mindent az ő lábai alá vetettél: minden juhot, barmot, a mező vadjait,
az ég madarait s a tenger halait, amelyek a tenger ösvényeit járják.
Uram, mi Urunk, a te neved széles e világon mily csodálatos!

Idézhetném persze Assisi Szent Ferenc csodálatos Nap himnuszát is. A lényeg az, hogy Isten iránti hálával tekintsünk Isten minden teremtményére, amelyek között az első helyen az ember áll. Az ember, akiért az Isten megtestesült, és Szűz Máriától – Isten legkiválóbb teremtményétől – emberré lett. Ha mindezt megszívleljük és életté váltjuk, akkor eléri célját életünkben a Föld Napja. Adja Isten, hogy ez sikerüljön!

Miklós János plébános

 

Ha teheti, támogassa egyházunkat adója 1 %-ával. A Magyar Katolikus Egyház technikai száma: 0011.

Az adó 1 %-ával is támogatható alapítványaink:

1. Újszászi Szent István Alapítvány. Adószáma: 18842982-1-16 Célja: az újszászi templom és temető működésének támogatása, segítése, a katolikus hitélet, hitoktatás, kultúra terjesztése, szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak gondozása.

Számlaszáma: 70300053-11031631

2. Szászbereki Kisboldogasszony Alapítvány. Adószáma: 18842975-1-16 Célja: a szászbereki templom működésének támogatása, segítése, a katolikus hitélet, hitoktatás, kultúra terjesztése, szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak gondozása; a Kolping Iskola támogatása.

Számlaszáma: 70300053-11031648.

 

Néhány hete a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelét olvastuk fel országszerte templomainkban. A rövid körlevélből arról az állami rendelkezésről szerezhettünk tudomást, amely hazánkban idén szeptember 1-jétől kötelezően választandóvá teszi az állami általános iskolák 1. és 5. osztályában az egyház(ak)hoz kötődő hit- és erkölcstan oktatást, illetve a valláshoz nem kötődő erkölcstan oktatást. Tehát vagy az egyiket, vagy a másikat választani kell a szülőknek gyermekük számára. Az említett levél lelkére köti a lelkipásztoroknak, hogy az ügy érdekében vegyék fel a kapcsolatot az iskolák igazgatóival. Ez mind Újszászon, mind Zagyvarékason megtörtént. Örömmel mondhatom, hogy mindkét helyen jóindulatú fogadtatásban volt részem.

A hit- és erkölcstan oktatását – iskolai keretek között – az egyházak (Újszászon és környékén többnyire a római katolikus és a református egyház) biztosítják. Az erkölcstan oktatása nem kötődik egyetlen vallási közösséghez sem. Hazánk oktatási rendszerében gyakorlatilag teljesen új.

Meggyőződésem, hogy a vallási alapon nyugvó hit- és erkölcstan hatékonyabban segíti azt, hogy gyermekeink az életben megtalálják a helyes döntések útját, és az élet nehézségei között is kitartsanak a helyes úton, és még a kudarcok idején se csüggedjenek el.

A Biblia több ezer éves tanítását számtalan ember hősies életével igazolta és igazolja napjainkban is. Hazánk életében Szent István király korától egészen az 1940-es évek végéig az oktató-nevelő munka minden szintjének szerves része volt a hit- és erkölcstan oktatása. Ennek hiánya a társadalom mai morális állapotán egyértelműen látható.

Ezért magam és hitoktató társaim nevében szeretettel és felelősséggel minden kedves szülőt a hit- és erkölcstan választására buzdítunk. Szándékukat a nyilatkozat aláírásával fejezhetik ki.

Kiket várunk? Mindenkit. Kikre számítunk?

Római vagy görögkatolikus hittanra várjuk azon megkeresztelt, vagy meg nem keresztelt gyermekeket, akiknek szülei, nagyszülei ehhez az egyházhoz tartozónak vallják magukat, vagy ez iránt érdeklődnek. Kérjük ezért, hogy nyilatkozatukkal a római- vagy görögkatolikus hit és erkölcstant válasszák.

Természetesen rendkívül dicséretes és fontos, hogy a református, vagy más vallású szülők gondoskodnak gyermekeik saját hitük szerinti hit- és erkölcstanra történő beíratásáról. Komolyan remélem, hogy ezt ők is megteszik.

Meg kell jegyeznem, hogy a hit- és erkölcstan tanulása bármennyire fontos, nem elegendő, mert a kereszténység nem pusztán tan, hanem élet, méghozzá örvendező élet. A hívő embert eltölti az Istenhez tartozás páratlan öröme, és az az öröm, hogy tudom: életem Isten kezében van, és földi életem végén találkozom az Istennel, aki maga a végtelen Jóság és Szeretet. Szívből kívánom, hogy minden kedves szülő felismerje a keresztény hit páratlan szépségét és bátran gondoskodjon arról, hogy gyermeke hit- és erkölcstant tanuljon. A gondviselő Isten segítségét kérem a helyes döntés meghozatalához.

***

Ha teheti, támogassa egyházunkat adója 1 %-ával. A Magyar Katolikus Egyház technikai száma: 0011.

Az adó 1 %-ával is támogatható alapítványaink:

1. Újszászi Szent István Alapítvány. Adószáma: 18842982-1-16 Célja: az újszászi templom és temető működésének támogatása, segítése, a katolikus hitélet, hitoktatás, kultúra terjesztése, szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak gondozása.

Számlaszáma: 70300053-11031631

2. Szászbereki Kisboldogasszony Alapítvány. Adószáma: 18842975-1-16 Célja: a szászbereki templom működésének támogatása, segítése, a katolikus hitélet, hitoktatás, kultúra terjesztése, szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak gondozása; a Kolping Iskola támogatása.

Számlaszáma: 70300053-11031648.

***

Húsvétvasárnaptól ismét tartunk esti szentmisét 18 órai kezdettel.

Miklós János plébános

 

Szent Péter apostol mondja ki ezt a mondatot, Máté evangéliumának 16. fejezetében a 16. versben. Hogy Péter mondata messze felülmúlja az ő tehetségét, adottságait, arról az Úr Jézus nem hagy kétséget, épp azzal, hogy Péter mondatára így válaszol: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van.” – Majd így folytatja: „Én pedig mondom neked: Te Péter (a Péter, görögül „Petrosz” szó kősziklát jelent) vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.”

Ezeknek a mondatoknak ezekben a napokban különleges aktualitása van, hiszen katolikus egyházunknak az első századig visszamenő meggyőződése az, hogy Jézus szavai garanciát jelentenek arra, hogy a Péterre épített egyházon nem vesznek erőt a sátáni erők, abban az értelemben, hogy az az egyház, amelyben Péter jelen van, és hirdeti Krisztus evangéliumát, a hit és erkölcs tanításában nem tévedhet, nem azért, mert annyira okos, vagy szent, hanem, mert Krisztus az ő Szentlelke által megőrzi a tévedésektől.

Mint tudjuk, Péter apostol Jézus feltámadása és mennybemenetele után néhány évtized múlva Rómában – a Néró császár által elrendelt keresztényüldözés idején – vértanúságot szenvedett, úgy, hogy a vatikáni dombon – fejjel lefelé – keresztre feszítették. (Ezen a helyen áll ma a csodálatos Szent Péter bazilika). Ugyancsak az egyház, – első századig visszamenő meggyőződése – hogy Péter hivatását az egyházban a mindenkori római püspök tölti be, akit a nép az „atyácska” (=pápa) címmel tüntetett ki. A pápa tehát Szent Péter hívatását tölti be az egyházban, napjainkban is. Nagy-nagy öröm ez számunkra, hiszen rajta keresztül a mi Urunk Jézus ma is garanciát vállal arra, hogy az az egyház, amelyben ott van Péter utóda, csorbítatlan épségben őrzi és adja át korunk emberének is Krisztus örök érvényű tanításait.

Ma is megrendülve gondolok vissza – a teljesség igénye nélkül – a XX. század pápáira: Szent X. Piusz pápára, aki minden erejével meg akarta menteni a világot az I. világháború csapásától és ebbeli törekvésének kudarca vitte a halálba, XII. Piusz pápa határozottan elítélte a nemzeti szocialista eszméket és a háború áldozatainak sokaságát – köztük több százezer zsidónak az életét – mentette meg. XXIII. János pápa dicséretre méltó bátorsággal elkezdte a kommunista ateizmussal való párbeszédet, és meghirdette, sőt el is kezdte a II. Vatikáni Zsinatot. Utóda, VI. Pál végig vitte a zsinatot és megkezdte a nagy, pápai apostoli utakat, amelyek során a földkerekség sok országába eljutott, hogy hirdesse az evangéliumot, vigaszt és támasz vigyen a szenvedőknek, szegényeknek. Boldog II. János Pál pápára úgy is emlékezhetünk, mint aki több mint 100 Itálián kívüli lelkipásztori útjával Krisztus örömhírét elvitte a föld végső határáig, de úgy is emlékezhetünk rá, mint aki a megbocsátás ragyogó példáját nyújtotta épp azáltal, hogy az ellene merényletet elkövető török férfinak szívből megbocsátott.

XVI. Benedek a tudós pápa nem szobatudósként áll(t) az egyház élén, hanem mint nagylelkű szolga, aki lemondásával is szolgálni akart. Amikor ezek a sorok eljutnak a kedves Olvasóhoz, már a várakozás különleges helyzetét éljük meg: vajon ki lesz Péter utóda 2013 márciusától? Imánk kísérje a 117 választó bíborost, hogy a Szentlélek segítségével mielőbb találják meg a megfelelő személyt, aki szeretettel és odaadással szolgálja Isten népét és az egész emberiséget.

***

Húsvét közeledtével – szeretettel kérem az idős, járni nehezen tudó testvéreket, hogy hívjanak ki, hogy otthonaikban elvégezhessék a húsvéti szentgyónásukat és szentáldozásukat. Elérhetőségem: 06-20/469-98-44.

***

Ha teheti, támogassa egyházunkat adója 1 %-ával. A Magyar Katolikus Egyház technikai száma: 0011.

Az adó 1 %-ával is támogatható alapítványaink:

1. Újszászi Szent István Alapítvány. Adószáma: 18842982-1-16 Célja: az újszászi templom és temető működésének támogatása, segítése, a katolikus hitélet, hitoktatás, kultúra terjesztése, szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak gondozása. Számlaszáma: 70300053-11031631

2. Szászbereki Kisboldogasszony Alapítvány. Adószáma: 18842975-1-16 Célja: a szászbereki templom működésének támogatása, segítése, a katolikus hitélet, hitoktatás, kultúra terjesztése, szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak gondozása; a Kolping Iskola támogatása.

Számlaszáma: 70300053-11031648.

Miklós János plébános

 

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek; ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig én velem.” (Jelenések könyve 3,20.)

Mindezt a Biblia utolsó lapjainak egyikén olvassuk. Tekinthetnénk amolyan lezárásnak is, hiszen míg a Teremtés könyve azt mutatja meg, hogy honnan jöttünk, a Jelenések könyve pedig azt, hogy hová megyünk. S mintegy utolsó kijelentés – felszólítás az általam idézett sor: ha meghallja Jézus hangját – kopogtatását – a szíve ajtaján, annak ma még van lehetősége arra, hogy behívja őt az életébe, a mindennapjaiba.

A lakásajtón van az úgynevezett kémlelőnyílás és a biztonsági lánc. A kémlelőnyílás egy nagyon praktikus megoldás, hiszen mielőtt kinyitnánk az ajtót, azelőtt egy pillantást vethetünk az illetőre, aki hozzánk csöngetett be, felkészülhetünk az illetővel való beszélgetésre, találkozásra. A másik ilyen ajtón lévő praktikusság a biztonsági lánc, amely a kémlelőnyílást követően lehetőséget ad arra, hogy résnyire kinyissuk az ajtót, és tudjunk vele kommunikálni. Ily módon azonban kettős út áll előttünk: ha úgy gondoljuk, akkor könnyedén be tudjuk csukni az ajtót a kellemetlen látogató előtt. Vagy van arra lehetőségünk, hogy kitárjuk a bejárati ajtót, és beengedhetjük a kedves vendéget, a rég nem látott ismerőst.

Életünkben, a szívünkben is ugyanez zajlik le. Hiszen az, hogy megnyitjuk–e szívünket és mennyire, az csak rajtunk múlik. A kívánatos persze az lenne, ahogyan a fentebbi idézet írja, hogy teljesen kitárjuk a szívünk ajtaját, mert meghallottuk a zörgetést – a jézusi hívó szót, amely arra ad lehetőséget, hogy ne bűnben veszve el, hanem Jézusnak átadott életet tudjunk élni, – majd pedig behívjuk Jézust az életünkbe, és immár vele élünk, vele járunk életünk útján, a földi életünk befejezéséig.

De van, aki csak a biztonsági lánc nyújtotta védelmi határon belül marad. Hallják ők is Jézusnak a hívó szavát, ki is nyitják az ajtójukat, de csak annyira, amennyire az ajtón lévő lánc engedi. Ha vigasztalás kell a fájdalmak közepén, ha bátorítás a veszély esetén, akkor odafigyelnek ők, hogy Jézus mit mond nekik. A szívük feletti uralmat viszont nem engedik át Jézusnak, mert az ajtót is és a fülüket becsukják a hívó szó hallatán. Mert engedelmeskedni már nem akarnak annak, aki őket már a kezdet kezdete előtt szerette, azaz Jézusnak. ők azok, akik jól érzik magukat ebben a mazsola állapotukban. Panaszkodnak, jajgatnak, ha gond van. Vidáman örülnek, és Istenről elfelejtkeznek, és neki hálát nem adnak, ha jól megy soruk. Reménykednek, ha szükségletük van.

A mazsola szem annak idején egy élettel teli szőlőszem volt, amelyből a víz elpárolgása után már csak a héj maradt, képviselve ezzel az egykori élet jelenlétét. Hiába próbálnánk emberileg életet vinni bele, soha nem lenne már ugyanaz a lédús szőlőszem.

Ami embernél lehetetlen, az Istennél lehetséges. ő képes az élettelent élettel feltölteni, a régi helyett újat létrehozni, a mazsola állapotból kihozni. A bánatos arcot megvidámítani, az elgyengült testet felfrissíteni. Mindehhez nem kell mást tenni, csak meghallani Jézusnak a hívó szavát, kinyitni az ajtót, de nemcsak a biztonsági láncig, hanem teljesen ki kell tárni szíved ajtaját, amelyen ő belépve, veled vacsorál, veled bensőséges kapcsolatot fog ápolni, és életed útjának végén, részesülhetsz a mennyei boldogságban, amelyet Isten az őt szeretőknek készített el. Te a mazsola állapotban vagy? Én már nem.

Szabóné Szabó Henrietta
Pünkösdi Teológiai Főiskola
végzős lelkész szakos hallgató

 

Köztudott, hogy a húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe. De mi a kinyilatkoztatás? Ünnepélyes, feltétlen igazságként elhangzott kijelentés. Mindaz, amit az isteni kinyilatkoztatás tartalmaz. És kinek van joga arra, hogy kinyilatkoztatást tegyen? Csak annak, akinek erre hatalma is van. Jézus Krisztus életére és isteni küldetésére jellemző, hogy csak olyan kijelentéseket, kinyilatkoztatásokat tett, amelyeket ő maga megélt, és saját életpéldájával bemutatott; továbbá olyanokat, amilyeneket az emberiség törtélelmében soha senki más nem tehetett meg.

„Én vagyok a feltámadás és az élet”. (János 11,25) Jézus az Atyától kapott teljhatalmat, amellyel a folyamatos jó cselekedetek mellett halottakat is támasztott. Így pl. a szegény naini özvegy egyetlen fiát (Lukács 7, 11-17), vagy a negyednapos, már szagló Lázárt. (János 11, 1-12 és 19) őt magát a Bibliában sok helyen megírt jövendölések szerint az Atya támasztotta fel a kegyetlen keresztre feszítése után a harmadik napon. A feltámadása után először csak pár közeli tanítványnak, majd a 11-nek jelent meg, még enni is kért, és evett előttük; majd további 500 tanítványnak is megjelent. Ahogyan a földi szolgáló életében, úgy a feltámadása után is parancsolatokat adott tanítványainak a szabadító, gyógyító, másokat is tanítvánnyá tevő munkájának a folytatására.

Más egyedülálló kinyilatkoztatásai is voltak. Például: „Én vagyok a jó pásztor; a jó pásztor életét adja a juhokért”. (János 10,11) Valóban az életét adta! – „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanem csak én általam”. (János 14,6) Jézus az egyetlen közbenjáró az Atyához, és ezt más kijelentésével is megerősíti: „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtarttatik...” (János 10,9)

Jézusnak a tanítványai saját szeme láttára történt mennybe menetele után a követői folytatták a szolgálatát, és hirdették a máig és örökké érvényes üzenetét: „E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek”. (Apostolok csel. 17,30)

Pánczél János

 

Szent Máté evangélista írásának 25. fejezetében a 36. versben található a fenti részlet, amely – az Úr Jézus ígérete szerint – akkor hangzik el, amikor Jézus a világ végén visszatér a világba, hogy ítéljen élőket és holtakat. Akkor majd – feltámadás után – eléje járulnak az összes népek és az Isten angyalai szétválasztják a jókat és a gonoszokat. A jók Jézus jobbjára, a gonoszok pedig baljára kerülnek. Akkor majd hívja a jókat: „’Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba azt az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.’ Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? Mikor láttunk, mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged? Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?’ A király – (vagyis Jézus) – így válaszol majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek’.”

Ezen evangéliumi mondatok mindenekelőtt a gondolatot hangsúlyozzák, hogy amit a másik emberrel, – különösen a kicsikkel, gyengékkel, elesettekkel teszünk, – azt Jézusnak tesszük. Nyilván különösen érvényes ez a betegekkel való törődésre.

Egyházunk minden év februárjában fokozott mértékben irányítja figyelmünket a betegekre. Február 3-ához kapcsolódik a Balázs-áldás régi hagyománya, amely különösen közkedvelt, olykor még a templomot ritkán látogatók körében is. A másik nem régi keletű – de nagyobb horderejű – esemény a Betegek Világnapja, amely február 11-hez kapcsolódik, ahhoz a naphoz, amikor 1858-ban Szűz Mária a dél-franciaországi Lourdes városában megjelent egy nagyon egyszerű 11 év körüli leánynak, a később szentté avatott Bernadettnek.

A mai világban, amikor a figyelem a sztárokra, tehetségekre, a „nagyokra” irányul, fontos üzenete ennek a napnak, hogy törődnünk kell a betegeinkkel, különösen a családban, de azon kívül is. A hit fényében a betegség nem valami isteni büntetés, hanem osztozás a szenvedő Jézus sorsában, részvétel Krisztus megváltó művében, ahogyan Szent Pál apostol ír erről a Kolosszeiekhez írt levelében: „...örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára...” Ezek a szavak arra tanítanak, hogy az emberi szenvedéseknek páratlan értéke lehet, ha türelmes lélekkel és szeretettel igyekszünk azokat elviselni.

Mindez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem kell keresni a gyógyulást, vagy nem kell fáradozni a szenvedések elhárításán, sőt mindannyiunk számára nagyszerű – bár sokszor igen nehéz – kihívást jelent: segíteni a betegeken, szenvedőkön.

Istennek legyen hála, ma is vannak nagyon lelkiismeretes orvosok, ápolók, egészségügyi dolgozók, akik fáradhatatlan hivatásszeretettel dolgoznak. Nagyon fontos, hogy munkájukat, szolgálatukat őszintén megbecsüljük, ami nem a vastag boríték által történik. Meggyőződésem, hogy – különösen az előre adott – vastag borítéknak elszomorító üzenete van: „Doktor úr! Én nem bízom az ön hivatásszeretetében, így hát szeretném szakmai jó hozzáállását megvásárolni.” – Ami nyilvánvalóan megalázó magatartás az orvos irányában.

Itt az ideje, hogy megbecsüléssel és tisztelettel gondoljunk azokra, akik orvosként, ápolóként, mentősként, gyógyszerészként vagy az egészségügy más dolgozójaként embertársaikért fáradhatatlanul dolgoznak, de azokról sem feledkezhetünk meg, akik a közvetlen családtagjaikat ápolják olykor éveken, évtizedeken át. Fáradozásuk nem hiábavaló, még akkor sem, ha jóságukat nincs, aki meghálálja. Imádkozzunk szeretettel minden betegért és mindazokért, akik értük fáradoznak.

Miklós János plébános

 

Újszász 2016©