A mindennapi életben nem ritkán hangzik el ez a rövidke szó, amely talán nem is a legudvariasabb formája annak, hogy kifejezzük hálánkat, köszönetünket. 

Mindenesetre senki nem vitathatja, hogy a köszönet, a hála alapvető emberi kötelesség. Az igazságosság követelménye, nem csupán udvariassági forma. Nem véletlen, hogy az édesanyák, amint kicsinyeiket beszélni tanítják, már az első szavak között ott van a „köszönöm szépen”. 

Köszönettel, hálával mindenekelőtt Istennek tartozunk. Ha fellapozzuk a Szentírást, számtalan helyen találunk utalást a hálára. Hogy csak néhányat említsek: a vízözön után Noé – amikor kijön a bárkából – hála áldozatot mutat be Istennek. Ábrahám – a győztes csata után –, amikor megvédte övéit, Melkizedek főpapot kéri a hála-áldozat bemutatására, amikor pedig kiderül számára, hogy fiát, Izsákot mégsem kell feláldoznia, ugyancsak hála-áldozatot mutat be. Hála- és dicsőítő áldozatot mutat be Salamon király, amikor elkészül a jeruzsálemi templom. Az Újszövetségi Szentírást is át- és átszövi a hála gondolata. Zakariás pap – Keresztelő Szent János apja – gyermekének névadásakor fogalmazza meg gyönyörű hálaadó imáját. Szűz Mária hálatelt szívvel magasztalja Istent, amikor az angyali üdvözlet után meglátogatja idős rokonát, Erzsébetet. Hálát ad akkor is, amikor a kisded Jézust bemutatja a jeruzsálemi templomban. Jézus – tanítását befejezve – hálát ad az Atyának azért, hogy „elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elöl és feltártad a kicsinyeknek”. Hálát ad az utolsó vacsorán. 

Szent Pál apostol leveleit olvasva is számtalan esetben kapunk biztatást a hála lelkületére. 

A hálás lelkület azonban nemcsak „köszönöm szépen”-ekből áll, hanem egy világlátás következménye. Aki lépten-nyomon felfigyel arra, hogy megajándékozták, aki az egész világot és benne mindent Isten ajándékának tekint, az magától értetődőnek tartja, hogy örül minden jónak: a ragyogó napsütéstől a jó egészségig és a családi szeretetig. 

Napjainkban egyre több szó esik a környezetvédelemről, amelyet egyre inkább állami, sőt nemzetközi törvények is szorgalmaznak. Ez így helyes, de nem elég! Az igazi védelmet a teremtett világ számára az jelenti, ha Isten nagy ajándékának tekintjük. Ha ezt komolyan vesszük, akkor nem szórjuk szét a szemetet, nem égetjük el a veszélyes hulladékokat, és egyre többet törődünk környezetünk épségével. 

A hála lelkületének – így tanév vége közeledtével – különös aktualitást ad az, hogy át kell gondolnunk, tanulóknak és nevelőknek: mit adhattam és mit kaphattam az elmúlt tanév során. Nagyon is aktuális mindezt átgondolni és érte hálát adni. Vannak persze „nagyobb távú” megköszönni valók is. Van, aki idén lesz, mondjuk 65, 60, 50, 25, vagy éppenséggel 10 éves házas. Ha valaki elérkezett nyugdíjba vonulásának napjához, az ugyanúgy hálát adhat, mint az, aki idén érettségizik, vagy megkapja a mesterlevelét, vagy éppenséggel megszerzi diplomáját. 

Adjon a jó Isten mindannyiunknak figyelmes szívet és figyelmes szemet, hogy a hála lelkülete kicsorduljon szívünkből. 

Miklós János plébános 

 

Újszász 2016©