Ezt most januárban és februárban nem ritkán tapasztaljuk. A hideg nagy próbatétel az idén is. Sajnos, olyan világban élünk, amelyben a fizikai hidegnél sokkal nagyobb baj az, amiről a mi Urunk Jézus előre jövendölt: az, hogy „a gonoszság elhatalmasodásával sok szívben kihűl a szeretet.” (Mt 24,12). 

Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki szeretetlen, de ez a mondat arra ösztönöz, hogy vizsgáljuk meg lelkiismeretünket: van-e bennünk hiteles, áldozatkész, nagylelkű szeretet. Engedjük-e, hogy behatoljon életünkbe az igazság fénye? 

Február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ajánlott ünnepén az Egyház égő gyertyával a kézben ünnepel. Egyrészt ezen a napon emlékezünk arra a szép és sokat mondó eseményre, amikor Szűz Mária és Szent József bemutatták a kisded Jézust a jeruzsálemi templomban, átadva őt a mennyei Atyának, elismerve és tanítva, hogy a gyermek Isten ajándéka. 

Üzenet ez minden mai házaspárnak: az élet Isten ajándéka, és az ajándékozó Isten törődik azokkal, akik nagylelkűen vállalják a gyermekeket. A több gyermek vállalása nem maradhat meg kormányprogram szintjén. Nem normális dolog, ha a gyermekek vállalásánál a fő motívum az anyagi támogatás. Az élet tisztelete, az a meggyőződés, hogy az emberi élet Isten ajándéka, kell, hogy motiválja a fiatal házasokat. Itt kell hangsúlyoznom azt is, hogy minden gyermeknek joga van arra, hogy stabil családban szülessen és nevelődjön fel. 

Mélységes tragédia az, hogy még mindig sok az olyan gyermek, aki fölött kimondják a halálos ítéletet, mielőtt megszületne, de az is tragédia, hogy sok millió embert tévesztenek meg akkor, amikor – busás haszon reményében — különféle fogamzásgátlókat dobnak piacra. Hány nő vált így egyszer, s mindenkorra képtelenné arra, hogy gyermeket hozzon a világra. Hány nő szerzett így életre szóló gyógyíthatatlan betegséget. Hány koraszülött szenved azért, mert édesanyja – mivel félrevezették - tablettákat fogyasztott, olykor éveken át. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a különböző fogamzásgátló készítmények bekerülve a biológiai körforgásba, milyen jóvátehetetlen károkat okoznak a természeti környezetben azáltal, hogy kihatnak az állatvilág életére is. Ezt ma már minden nemzetközileg elismert orvos és biológus tudja. 

Az bizonyos, hogy uralkodni ösztöneink felett sokszor nem könnyű, de nem lehetetlen. A gyertya üzenete épp az, hogy életünknek olyannak kell lennie, mint az égő gyertya, amely miközben ég, nemcsak világít, de önmagát fel is emészti. Joggal jelképezi így Krisztust, aki miközben életével világosság lett minden ember számára, egyben az önfeláldozó szeretet egyedülállóan ragyogó példáját is adta. Az ő áldozata egyben válasz arra a kérdésre is, hogy van-e értelme a szenvedésnek, a betegségek elviselésének. Ha ő vállalta a minden képzeletet felülmúló szenvedéseket és a halált, akkor ez azt jelenti, hogy a leggyötrőbb fájdalom elviselése sem értelmetlen. Akkor van értelme gyermekeket vállalni, felnevelni. Van értelme küzdeni, van értelme annak, hogy legyőzzük a hűtlenségre késztető kísértéseket, és mindvégig megmaradjunk az igaz úton. 

Ne feledjük: nemcsak ez az élet van, hanem örök élet, örök boldogság vár ránk! 

Most, az irgalmasság Szent Évének idején nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy bármennyire elrontottuk volna is életünket, a mi Urunk, Jézus határtalan irgalommal vár ránk, és mindent szívesen megbocsát, ha kérjük. 

Február 3-án Szent Balázs vértanú püspök emléknapján Balázs-áldásban részesülhetünk. Ez a szép szertartás (amelyet Babits Mihály gyönyörű költeményben örökít meg) arra tanít, hogy küzdenünk kell az egészségért, a gyógyulásért, de a legnagyobb baj nem az, ha a szenvedés, a betegség ránk szakad, hanem ha nem tudunk vele megküzdeni, és kétségbe esünk. 

A hitből fakadó derűs lelki erőt kérem a jó Istentől minden kedves Olvasónak. 

Miklós János
plébános 

 

Újszász 2016©