December 2-án, advent 1. vasárnapján elkezdődik a karácsonyra felkészítő szent idő. „Az adventus Domini = az Úr eljövetele” szókapcsolatból kialakult elnevezés valóban az Úr eljöveteléről szól. Arról, hogy a karácsonyt megelőző közel négy hét készülődés az Úr eljövetelének, vagyis Jézus Krisztus születésének ünnepére.

Különösnek tűnhet, de a mi készületünk egészen különleges: akit várunk, már itt van velünk. Közel van hozzánk. Nem is gondoljuk, hogy mennyire közel van. Hiszen, amikor – mennybemenetelekor – elbúcsúzott tanítványaitól, megígérte nekik (és egyben nekünk is): „Íme, én veletek vagyok minden nap, a világ végéig!” (Máté evangéliuma 28. fejezet, 20 vers).

A gondviselő Isten olykor különleges jelekkel is üzen nékünk. A közelmúltban egyik kedves református lelkész ismerősömtől kaptam egy elgondolkodtató e-mailt, egy fénykép kíséretében. A fényképen egy teljesen ép Szűz Mária szobor látható egy romhalmaz kellős közepén. A kísérő szövegből kiderül, hogy a kép nemrégiben az Amerikában történt hurrikán pusztítását követően készült. Első pillanatban arra gondolhatnánk, hogy az eseménynek az az üzenete, hogy a szóban forgó szobor Isten különleges oltalma alatt áll. Meggyőződésem, hogy ennél sokkal többről van szó: a gondviselő Isten azt üzeni ez által az esemény által is mindannyiunknak, hogy ő velünk van korunk nagy viharaiban, megpróbáltatásaiban, ne féljünk hát, ő nem hagyott el bennünket, bármennyire harcol is ellenünk a világ, vagy a sátán. Isten mindig közel van, legfeljebb mi vagyunk tőle távol. És nekünk az a feladatunk, hogy közelebb kerüljünk hozzá. Hogyan tegyük meg ezt? Rendezzük Istennel való kapcsolatunkat: ismerjük meg őt, olvassuk a Szentírást, főként az Újszövetséget, imádkozzunk minden nap, tegyünk jót nap mint nap. Ne maradjunk el hívő közösségünk összejöveteleiről. Nagyon sok bajunk abból származik, hogy Istent (olykor tudat alatt) nem Istennek gondoljuk, hanem csak egy korlátozott bálványnak. Pedig ő Isten. A szó igazi értelmében MINDENHATÓ.

Jézus születésével a világ világossága született meg, az Isten lett emberré. A felnőtt Jézus így fogalmazott: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) Ha őt egyre jobban megismerjük, életünket beragyogja az ő fényessége: növekszik a fény az életünkben, miként hétről-hétre növekszik az adventi gyertyák fénye is. Látni fogjuk, hogy életünknek célja van, látni fogjuk, hogy hogyan érhető el ez a cél. Jézus azért jött el ebbe a világba, hogy az ő békéjét ajándékozza híveinek. Mennyire jó, hogy tanúságtevő keresztény életünkkel segíteni tudunk másoknak is abban, hogy életüket egyre jobban beragyogja a fény, és életünk ne legyen céltalan. Át kell éreznünk felelősségünket embertársainkért. Egy napon véglegesen találkozunk Jézussal. Erre a találkozásra – mely földi életünk végső napja lesz – készülnünk kell.

Segítsen mindnyájunkat a Szentlélek, hogy célba jussunk, és rajtunk kívül még sokakat célba segítsünk.

***

Néhány hónapja beszámoltam arról a tervünkről, hogy nagy szükség volna arra, hogy temetőnk ravatalozóját felújítsuk: az előtte lévő térséget térkövekkel rakassuk ki, és az tető alá kerüljön. Az elvégzendő munkákról árajánlatot kaptunk, ez azonban olyan összegű kiadást jelentene, amelynek vállalására nincs, és belátható időn belül nem is lesz lehetőség. Így arról – egyelőre – le kell mondanunk, ha csak nem akadnak nagyon bőkezű támogatók.

***

Újszászi templomunkban a karácsonyi éjféli szentmisénket december 24-ről 25-re hajló éjjel 12 órakor kezdjük. Karácsony első napján 8 és 17.30-kor, másnapján 8 órakor lesz szentmise. Mindenkit szeretettel várunk. Minden kedves Olvasónak áldott, békés karácsonyt és boldog új esztendőt kíván:

Miklós János plébános