Még alig múlt el az új keletű Valentin-nap, máris egy újabb ünnep érkezett el, ez pedig a Nemzetközi Nőnap. Kedves jelenség, hogy ilyenkor úton-útfélen virágot vivő apukák, férjek, fiúgyermekek színesítik az utcai forgatagot. De nincs ez másként a hölgyek tekintetében sem, ők is boldogan viszik kezükben a kapott virágszálakat, csokrokat. 

Kedves Férfiak! 

Legyetek öregek vagy fiatalok, nekünk, nőknek nagyon jól esik az a kedvességetek, amikor a nőnap alkalmából köszöntötök bennünket. 

Egy átlag hétköznap fáradtak vagyunk, leterheltek. Talán nem is vesszük észre, hogy közöttünk jártok–keltek, amikor előreengedtek az ajtónál, vagy a kereszteződésben. Lehet, hogy meg sem köszönjük ezt nektek. Talán azt sem vesszük észre, hogy a csepegő csap megjavul, a nyikorgó ajtó csendesen csukódik, az autó apró hibái is elmúlnak, mindez azért, mert megjavítottátok. Arról már nem is szólva, hogy a fák magasan lévő ágait lemetszeni is csak ti tudjátok szakszerűen. 

De ne felejtkezzetek el rólunk a szürke hétköznapokon sem! Olyankor is jól esik a mosoly, amit felénk küldötök, megvidámítja az a női szívet. Ne felejtkezzetek el rólunk akkor sem, amikor ölelésre, vagy némi bátorító szóra van szükségünk. Ugyanakkor jól esik az is nekünk, ha elismeritek az erőfeszítéseinket, teljesítményünket, és gratuláltok nekünk. 

Kedves Hölgytársaim! 

Tudom, nőnapon jól esik nekünk a virág vagy a csokoládé. Tudom, hogy mi, nők a történelem viharaiban is megálltuk a helyünket, mint ahogyan tesszük ezt a hét minden napján. Ugyanakkor tudom azt is, hogy a nőnap utáni napon a mosoly és a kedvesség eltűnik az arcunkról. Azt szokták mondani, hogy két ember között a legrövidebb út a mosoly. 

Higgyétek el, férfi társainknak a hét többi napján is jól esik az, ha mosolyogva köszönünk nekik, vagy a felénk irányzott kedvességüket mosollyal honoráljuk. Lehet, hogy természetesnek vesszük, hogy a ház körüli apró javítások el vannak végezve, de nem magától oldódott meg a probléma. Az ez irányú megköszönésünket toldjuk meg egy mosollyal! Talán közhelyesen hangzik, hogy mi lenne velünk nélkülük? De elgondolkodtató az a tény, hogy mi lenne velük, nélkülünk? Tehát, kedves nőtársak, mosolyra fel! 

Kedves Olvasó, aki e sorokat olvasod! Lehetsz az ünnepelt vagy a köszöntő, ne felejtsd el, hogy az ünnep mindig egy számadás. Ilyenkor megáll az élet, mert ilyen nap csak egyszer van egy évben. Egy-egy ünnepnapon az ember megemlékezik az elmúlt évek ünnepeiről, ünnepléseiről, az azóta elhunyt szeretteiről, hozzátartozóiról. Történjen bármi, kellenek az ünnepnapok az ember életében, mert ilyenkor egy pillanatra megáll az idő és az élet. 

Mosolyban és emlékekben gazdag ünnepet és hétköznapot kívánok! 

Szabóné Szabó Henrietta

 

Újszász 2016©