Nyomtatás
Kategória: Teológia
Találat: 860

„De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt lévőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk.” (Pál levele a galatákhoz 4,4-5.) 

A nem olyan régen ünnepelt karácsonykor sokrétűen megszervezett megemlékezések történtek ezen alkalomból. Országszerte és városunkban is szebbnél szebb adventi koszorúk emlékeztettek arra, hogy Isten Fia testté lett, eljött a földre, hogy a megváltást elhozza számunkra. Advent idején lelkileg is hangolódtunk az ünnepre és az ünnepeltre. Ezt prezentálták az egy-egy gyertya meggyújtását megelőző műsorok, legyen szó a népdalkörről, az óvodásokról vagy az iskolásokról. De említhetem Rácz Lajos tiszteletes prédikációját is, aki a világ világosságáról beszélt, akit ha követünk, nem járhatunk sötétségben. 

Amikor az ember vétkezett (Mózes első könyvének 3. fejezete), akkor a bűn miatt már nem lehetett Isten közelségében. Halált érdemelt volna, mert a bűn és Isten kizárják egymás társaságát. Isten legkedvesebb teremtménye az ember. Isten, mivel szerette az embert, mint teremtményét nem akarta, hogy elvesszen. Ha az ember elvész, akkor az ellenség, tehát a Sátán kezébe kerül. A pokolból már nincs visszaút, onnan már nem lehet Isten közelségébe kerülni. Hiszen Lukács evangéliumában azt olvassuk, a gazdag és Lázár történetében, hogy: „Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.” A pokol és a menny között nincs átjárás. 

Van viszont az embernek lehetősége arra, hogy a szenvedésekkel, kínokkal teli hely helyett válassza Isten közelségét. Ehhez nem kell mást tenni, mint hinni Istenben és az Ő fiában, Jézusban. János evangéliumának 3. fejezetének 16. verse így ír erről: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” 

Erre utalt Pál apostol is, amikor Jézust a megváltónknak tüntette fel. Találóan fogalmazott Martin Schacke: „Isten Krisztust adta nekünk mindazzal kapcsolatban, ami bennünket Istenhez vezet, vele összeköt és isteni természet részeseivé tesz. Krisztus a nagy isteni ajándék. Ez az ajándék nem törvény által lett a miénk, hanem hit által, és egyedül hit által cselekszik is.”  

Istenben hinni, Krisztust megváltónként elfogadni sosem késő. Míg él az ember, addig nem késő. Bocsánatot kérni Istentől a bűnért a földi élet folyamán bármikor lehet. Ki-ki maga megteheti. A pokol létező hely, a mennyország is. Nem mindegy, hogy Istennel vagy Isten nélküli helyen lehet az ember.  

Megtérésem napján Istentől bocsánatot kértem minden addig elkövetett bűneimért. Isten gyermekévé lettem. De naponta, alázatosan odaszánom az életemet azóta is, hogy Istennek tetsző életet tudjak élni, mert én már itt a földön eldöntöttem, hogy a mennybe akarok kerülni. 

Ebben a hitben gazdag, boldog és Istentől megáldott új évet kívánok minden kedves olvasónak! 

Szabóné Szabó Henrietta 

 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.