Nyomtatás
Kategória: Teológia
Találat: 853

Elsöprő lendülettel zajlott le nálunk a karácsonyi készülődés. Az előkészületek (ajándékok beszerzése, sütés–főzés) után jó volt a rég nem látott ismerősökkel találkozni. Szűkebb és tágabb családi körben a bejgli illatú asztal körül kellemes légkörben beszélgetni, egy percre megállni, a rohanó hétköznapokat kívül hagyni.

A szilveszter este a maga hangos durrogásaival arra emlékeztetett fiatalt és időset, hogy ismét eltelt egy esztendő. Mi minden történt az elmúlt évben? Erre úgy gondolom, hogy mindenki maga tudja a választ. Mosoly, könnycsepp, derű, szomorúság, öröm, gyász, siker, sikertelenség- mind-mind az elmúlt évet foglalja magába. Ugyanakkor az elmúlt eseményekre visszatekintve arról is számadást készíthetünk, hogy hányszor tapasztaltuk meg Istenünk gondoskodását, milyen sokszor éltük át gondviselését, szeretetét, megbocsátását, kopogtatását szívünk ajtaján.

„Íme, az ajtód előtt állok, és zörgetek” – olvassuk a Jelenések könyvében (3. fejezet 20. vers). Ha kopogtatunk az ajtón, az nem mindig nyílik ki. Vannak, akik elzárkóznak a kopogtatók elől, elutasítva ezzel a bebocsátást kérőt. Vannak olyan országok, amelyek elzárkóznak, nem akarnak kapcsolatot létesíteni más országokkal. Olyan sokszor hallottuk már a karácsonyi történetet, amikor Józsefet és Máriát nem fogadták be, hiába zörgettek a betlehemi ajtókon. Elzárkóztak előlük a szállásadók. Találóan fogalmazta ezt meg János apostol: „az övéi nem fogadták be” (János evangéliuma 1. fejezet 11. vers). Még meg sem született Jézus, már el is utasították. Vajon gondoltak-e arra az elzárkózó emberek, hogy ki az, aki nem náluk születhetett meg? Ha tudták volna...

A sokszor elutasított Jézus kopogtat a mi szívünk ajtaján is. Nem nyomul be erőszakosan, nem fenyegetőzik, ahogyan a Református énekeskönyv 457. éneke leírja: „árva csendben, az ajtón kívül áll”. Sebhelyes keze zörget naponként szívünk ajtaján, és várja, hogy elfordítsuk a kulcsot, azaz megnyissuk szívünket Neki.

Az emberek sokszor bizalmatlanok az idegenek felé. Vajon Jézus felé is? Sajnos, sok esetben Jézus iránt is bizalmatlanok az emberek. Ha gond, baj, fájdalom van, akkor olyan könnyen megkérdőjelezi az ember, hogy hol van ilyenkor a jézusi segítség. De mit olvasunk a Bibliában? ő olyanok előtt nyitotta meg szívét, akiket kirekesztett az akkori kor vallásos társadalma. A megvetett szamáriai asszonnyal szóba állt, és megmentette a megkövezéstől. Zákeussal, a fővámszedővel együtt vacsorázott. Jézus jámbor módon egy másik utat mutatott nekik, és mind a lenézett nő, mind pedig a vadfügefára mászó ember meghallották a szelíd szemű Jézus zörgetését, amely kimondva vagy kimondatlanul azt jelentette: Itt vagyok, ma elérkezett a megváltozásod napja.

Számunkra pedig kaput nyitott, hogy bűnös emberek lévén, az ő kegyelme által beléphessünk Isten országába, mert a Golgotára vezető út célja ez a kapunyitás volt. Szívünk ajtaját megnyitni Jézus előtt 2015-ben is lehetséges. Jézus nem vet el sem fiatalt, sem öreget.

Jézus felé nyitott szívvel, őiránta való bizalommal, kegyelmével betelve, Neki engedelmeskedve teljen az idei évünk!

Szabóné Szabó Henrietta

 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.