A Genezis, azaz a Teremtés könyve a Biblia elején található. Sokak számára ismerős a kezdősor: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet…”, és a folytatásban nemcsak az állatvilág, hanem az ember megalkotásáról is olvashatunk, valamint egy pompás kertbe is bepillantást nyerhetünk. Egy idilli állapot szemlélői lehetünk: az ember (vagy más néven: Ádám), és Isten leplezetlen kapcsolatát láthatjuk. Elhangzott Ádám felé az intelem Istentől, hogy van egy fa, amelyről nem ehet. De Isten látta, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, hiszen Ádámhoz hasonló lény nem volt a kertben, ezért sor került az asszony, azaz Éva megalkotására. 

A bűnbeesés megtörténte véget vetett az idillnek. Mivel Ádám és Éva ettek a jó és rossz tudásnak fájáról, engedetlenné lettek Istennel szemben. Az első emberpár elbukott, és távozniuk kellett az Édenkertből. Szomorú lenne a történet folytatása, hiszen mind a kígyó, mind pedig az emberpár megkapta büntetését. Eléggé sok ok is lenne a csüggedésre, de elhangzik Istentől egy sokat sejtető mondat, egy utódról, aki a kígyó felé lesz büntetés, ami optimizmusra ad okot: „ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod”(1) - mennyire tartalmas ez az üzenet, amely a Messiásról, a Megváltóról, tehát Jézusról szól. 

Ha tovább olvassuk a Bibliát, akkor láthatjuk, hogy Ábel halála Káin által csak egy eszköz volt arra a kígyónak, azaz Sátánnak, hogy a megváltás műve elmaradjon. Ám egy újabb utód megszületése fordulatot vett az eddigi események színterén. 

Tovább olvasva az Ószövetséget, ismerős személyek életét ismerhetjük meg: Mózes, Józsué, Dávid, Salamon, Énók, Illés, és olyan történések tanúi lehetünk, mint az Egyiptomból való kivonulás, az Ígéret földjének elfoglalása, a királyság kiépülése, majd pedig kettészakadása, valamint a babiloni fogság és visszatérés.(2) 

Mindezek után pedig az intertesztamentális kor következett, amely az Ó-, és Újszövetség közötti időszakot öleli fel, kb. 400 évet. S ezt követően az evangéliumok feltárják a Messiás születését,(3) életét, szolgálatát, halálát, feltámadását és mennybemenetelét. Egyik sem szokványos momentum, akármelyik mozzanatát nézzük is Jézus életének, és ha nem megszokott a kezdet, akkor a folytatás, sőt a befejezés sem az. Mindegyik Jézus-élet-mozaik megérdemelhetne egy-egy terjedelmesebb kutatómunkát, ám a cikk folytatásaként a kereszt üzenete hordoz mondanivalót. 

Az első Ádám nem engedelmeskedett Istennek, ám Jézus, mint a második Ádám, engedelmes volt, még a kereszthalál tekintetében is. A régi Ádám által megromlott az emberek Istennel való kapcsolata, ám az új Ádám helyreállította azt. Az Éden fájáról való evés eredménye a kiűzetés lett a Paradicsomból, a kereszt fája viszont út az embereknek a mennyei Paradicsomba, mert Jézus maga mondta, hogy ő az út, az igazság és az élet, és senki sem mehet az Atyához, csakis ő általa. Az Édenkert ominózus fája a földbe volt gyökerezve, földi tekintetben volt tökéletes, hiszen levéllel és terméssel is rendelkezett. A kereszt viszont a megváltásban gyökerezik, a megtérés a gyümölcse, az irgalom a levele, és a lombkoronát a kegyelem alkotja. 

Mindaz, amit az emberek az életük folyamán tettek, elmúlik. Legyenek azok jó vagy rossz dolgok, mulandók vagy maradandók. De van valami, ami örök, ez pedig a kereszt, ami utat nyitott számunkra a menny felé. Mert Isten szeretete az emberek felé Jézus által lett teljessé. Isten nem akarja a bűnös ember halálát, hanem azt akarja, hogy az emberek is átélhessék, milyen jó a mennyben lenni. Az viszont mindenkinek a döntésén alapszik, hogy Isten szeretetét elutasítja, vagy elfogadja. 

(1) Mózes 3,15. 

(2) A teljesség igénye nélkül történt a felsorolás. 

(3) Máté 1,21-ben ezt olvassuk Jézusról: „ő szabadítja meg népét bűneiből”. 

Szabóné Szabó Henrietta 

 

Egy év leforgása alatt számtalan ünneppel találkozunk. Vannak, amelyek személyes illetőségűek, de akadnak országunkat, népünket érintőek is. Az egyházi ünnepek közül sok megjelenik a családi életen belül is, legyen szó karácsonyról, húsvétról. Mindezek talán azzal is párosulnak, hogy munkaszüneti napnak vannak nyilvánítva, így külön örömet jelentek mindenkinek. Naptárunk azonban egy különös, szintén kétnapos ünneppel rendelkezik, ez a pünkösd ünnepe. 

Csendesen megbújó napjai ezek az esztendőnek, amelynek érdemes bibliai hátterét megtekinteni. „Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.” Jézus tanítványai Jeruzsálemben együtt voltak, amikor a megígért Vigasztaló, azaz a Szentlélek eljött a földre. Ki a megígért Vigasztaló? Személy vagy nem? 

Amikor Jézus földi szolgálata elején bemerítkezett a Jordán vizében Keresztelő Jánosnál, akkor mind a Fiú, mind az akkor galamb formájában megjelenő Szentlélek és az emberi hangon megszólaló Atya is képviselik magukat. Páratlan trinitaszi (szentháromság) jelenség ez, amely meghatározta Jézus életét. 

A Biblia első lapjain is találkozhatunk már a Szentlélekkel, hiszen ott lebegett a vizek felett, ahogyan olvasható is: „Isten Lelke lebegett a vizek felett.” Az Ószövetségben végigvonul a Szentlélek jelenléte, mint a fentebbi evangéliumi példán is látható, ott van Õ az evangéliumokban is. De igazán, mint tevékeny személy, az apostolok cselekedeteiben domborodik ki, ezért nevezhetnénk ezt a bibliai könyvet a Szentlélek Cselekedeteinek is. 

A Szentlélek egylényegű az Atyával és a Fiúval. Nem imádkozunk hozzá, viszont esedezik értünk. A Szentléleken keresztül tudjuk azt, hogy mi a bűn. Ugyanakkor Szentlélek az, akin keresztül megértjük a Biblia sorait, hiszen ő világosítja meg ez ügyben az értelmünket. 

Amikor a tanítványok Jeruzsálemben együtt voltak, a Szentlélek kiáradását követően erővel lettek felruházva. Miért? Péter háromszor tagadja meg Jézust a keresztre feszítése előtt. Pünkösd után azonban Péter az, aki fennhangon szól a zsidó emberekhez, mintegy bizonyságtevőként előállva, hogy a pünkösdi esemény a már megígért prófécia beteljesedése. Ezt követően is azt olvassuk Péterről, hogy erővel és hatalommal szólt az emberekhez. Gyógyulás történik, az evangélium - azaz a jó hír arról, hogy van bűnbocsánat Jézus Krisztusban - az egész világon pünkösd után nyer teret. 

Ezzel a frissítő, erővel felruházott ünnep alkalmából kívánok mindenkinek áldott pünkösdi ünnepet! 

Szabóné Szabó Henrietta 

 

Még alig múlt el az új keletű Valentin-nap, máris egy újabb ünnep érkezett el, ez pedig a Nemzetközi Nőnap. Kedves jelenség, hogy ilyenkor úton-útfélen virágot vivő apukák, férjek, fiúgyermekek színesítik az utcai forgatagot. De nincs ez másként a hölgyek tekintetében sem, ők is boldogan viszik kezükben a kapott virágszálakat, csokrokat. 

Kedves Férfiak! 

Legyetek öregek vagy fiatalok, nekünk, nőknek nagyon jól esik az a kedvességetek, amikor a nőnap alkalmából köszöntötök bennünket. 

Egy átlag hétköznap fáradtak vagyunk, leterheltek. Talán nem is vesszük észre, hogy közöttünk jártok–keltek, amikor előreengedtek az ajtónál, vagy a kereszteződésben. Lehet, hogy meg sem köszönjük ezt nektek. Talán azt sem vesszük észre, hogy a csepegő csap megjavul, a nyikorgó ajtó csendesen csukódik, az autó apró hibái is elmúlnak, mindez azért, mert megjavítottátok. Arról már nem is szólva, hogy a fák magasan lévő ágait lemetszeni is csak ti tudjátok szakszerűen. 

De ne felejtkezzetek el rólunk a szürke hétköznapokon sem! Olyankor is jól esik a mosoly, amit felénk küldötök, megvidámítja az a női szívet. Ne felejtkezzetek el rólunk akkor sem, amikor ölelésre, vagy némi bátorító szóra van szükségünk. Ugyanakkor jól esik az is nekünk, ha elismeritek az erőfeszítéseinket, teljesítményünket, és gratuláltok nekünk. 

Kedves Hölgytársaim! 

Tudom, nőnapon jól esik nekünk a virág vagy a csokoládé. Tudom, hogy mi, nők a történelem viharaiban is megálltuk a helyünket, mint ahogyan tesszük ezt a hét minden napján. Ugyanakkor tudom azt is, hogy a nőnap utáni napon a mosoly és a kedvesség eltűnik az arcunkról. Azt szokták mondani, hogy két ember között a legrövidebb út a mosoly. 

Higgyétek el, férfi társainknak a hét többi napján is jól esik az, ha mosolyogva köszönünk nekik, vagy a felénk irányzott kedvességüket mosollyal honoráljuk. Lehet, hogy természetesnek vesszük, hogy a ház körüli apró javítások el vannak végezve, de nem magától oldódott meg a probléma. Az ez irányú megköszönésünket toldjuk meg egy mosollyal! Talán közhelyesen hangzik, hogy mi lenne velünk nélkülük? De elgondolkodtató az a tény, hogy mi lenne velük, nélkülünk? Tehát, kedves nőtársak, mosolyra fel! 

Kedves Olvasó, aki e sorokat olvasod! Lehetsz az ünnepelt vagy a köszöntő, ne felejtsd el, hogy az ünnep mindig egy számadás. Ilyenkor megáll az élet, mert ilyen nap csak egyszer van egy évben. Egy-egy ünnepnapon az ember megemlékezik az elmúlt évek ünnepeiről, ünnepléseiről, az azóta elhunyt szeretteiről, hozzátartozóiról. Történjen bármi, kellenek az ünnepnapok az ember életében, mert ilyenkor egy pillanatra megáll az idő és az élet. 

Mosolyban és emlékekben gazdag ünnepet és hétköznapot kívánok! 

Szabóné Szabó Henrietta

 

Mindennapjaink folyamán talán bele sem gondolunk, hogy az üdvözlési módunk valójában egyfajta kívánság kifejezése is. Hiszen a jó reggelt kívánó mondatokkal azt fejezzük ki, hogy az illetőnek ténylegesen is szeretnénk, hogy jó legyen a reggele, jó napja, vagy éppen jó estéje adassék. Persze azért szeretnénk, mert az illem és az emberbaráti szeretet azt diktálja, hogy az éjszaka is jó legyen és nyugodalmas, ha pedig még szép álmokat is tapasztalhatunk – mert valaki ezt kívánta nekünk –, az csak fokozza az örömérzetünket. 

Tovább ízlelgetve a köszöntési formákat, az egyházon belül is érdekességre bukkanhatunk. A címben már olvasott áldás, békesség kívánó formula a reformátusok köszöntése. Isten áldását, azaz bőséges ajándékát, mindent felülmúló szeretetének kibontakozását, felettébb való irgalmának és kegyelmének megvalósulását kívánjuk az üdvözlés első felével. 

A békesség szó hátterében a héber shalom áll, amely jelent nyugalmat, biztonságot, jólétet, egészséget, elégedettséget, teljes harmóniát, sikert, de vigasztalást is. A béke, békesség tehát kiterjed az élet minden területére, és alapvető jelentésében is hordoz egy olyan értelemet, amit a Filippibeliekhez írt levél említ: Isten békessége, ami minden értelmet felülmúl (Fil 4,7). 

Az esti híradóban gyakran hallunk a belpolitikai hírek mellett külpolitikai közléseket is. Sajnos, nem mindig a jó hír áramlik felénk. Békétlenségek, háborúskodások, zûrzavarok vannak hazánktól nem is olyan távol. Aggasztó hírek, tények érkeznek a televízió készülékeken keresztül otthonainkba. A béke és áldás kívánása napjainkban nyeri el igazán aktualitását Európában ugyanúgy, mint a Közel-Keleten. Sokszor megtapasztalhatjuk a média általi ferdítéseket, felnagyításokat is, ám ennek kivédésére ajánlatos a több forrásból való tájékozódás. A fentebb említett bibliai idézet azonban reményt és bátorítást adhat nekünk, és szeretteinknek egyaránt. 

Áldás, békesség! – Shalom! – Szálám! és a válaszom erre: Úgy legyen! 

Szabóné Szabó Henrietta 

 

„De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt lévőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk.” (Pál levele a galatákhoz 4,4-5.) 

A nem olyan régen ünnepelt karácsonykor sokrétűen megszervezett megemlékezések történtek ezen alkalomból. Országszerte és városunkban is szebbnél szebb adventi koszorúk emlékeztettek arra, hogy Isten Fia testté lett, eljött a földre, hogy a megváltást elhozza számunkra. Advent idején lelkileg is hangolódtunk az ünnepre és az ünnepeltre. Ezt prezentálták az egy-egy gyertya meggyújtását megelőző műsorok, legyen szó a népdalkörről, az óvodásokról vagy az iskolásokról. De említhetem Rácz Lajos tiszteletes prédikációját is, aki a világ világosságáról beszélt, akit ha követünk, nem járhatunk sötétségben. 

Amikor az ember vétkezett (Mózes első könyvének 3. fejezete), akkor a bűn miatt már nem lehetett Isten közelségében. Halált érdemelt volna, mert a bűn és Isten kizárják egymás társaságát. Isten legkedvesebb teremtménye az ember. Isten, mivel szerette az embert, mint teremtményét nem akarta, hogy elvesszen. Ha az ember elvész, akkor az ellenség, tehát a Sátán kezébe kerül. A pokolból már nincs visszaút, onnan már nem lehet Isten közelségébe kerülni. Hiszen Lukács evangéliumában azt olvassuk, a gazdag és Lázár történetében, hogy: „Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.” A pokol és a menny között nincs átjárás. 

Van viszont az embernek lehetősége arra, hogy a szenvedésekkel, kínokkal teli hely helyett válassza Isten közelségét. Ehhez nem kell mást tenni, mint hinni Istenben és az Ő fiában, Jézusban. János evangéliumának 3. fejezetének 16. verse így ír erről: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” 

Erre utalt Pál apostol is, amikor Jézust a megváltónknak tüntette fel. Találóan fogalmazott Martin Schacke: „Isten Krisztust adta nekünk mindazzal kapcsolatban, ami bennünket Istenhez vezet, vele összeköt és isteni természet részeseivé tesz. Krisztus a nagy isteni ajándék. Ez az ajándék nem törvény által lett a miénk, hanem hit által, és egyedül hit által cselekszik is.”  

Istenben hinni, Krisztust megváltónként elfogadni sosem késő. Míg él az ember, addig nem késő. Bocsánatot kérni Istentől a bűnért a földi élet folyamán bármikor lehet. Ki-ki maga megteheti. A pokol létező hely, a mennyország is. Nem mindegy, hogy Istennel vagy Isten nélküli helyen lehet az ember.  

Megtérésem napján Istentől bocsánatot kértem minden addig elkövetett bűneimért. Isten gyermekévé lettem. De naponta, alázatosan odaszánom az életemet azóta is, hogy Istennek tetsző életet tudjak élni, mert én már itt a földön eldöntöttem, hogy a mennybe akarok kerülni. 

Ebben a hitben gazdag, boldog és Istentől megáldott új évet kívánok minden kedves olvasónak! 

Szabóné Szabó Henrietta 

 

Dióhullás idején indult ez a tanév. Izgatott, boldog szomorú gyerekek kezdték meg az iskolát szeptemberben. Örültek annak, hogy régen látott osztálytársaikkal ismét találkoztak. Vidáman méregették egymást, ki mennyit nőtt a nyáron. Egymás szavába vágva meséltek a nyári élményekről, poénokról, vidám pillanatokról. Ebbe az örömbe azonban némi ürüm is vegyült: ismét elkezdődött az iskola a maga édes teher feladataival, mint a tanulással, a leckeírással, az órákra való készülődéssel.

Majd pedig tanár és diák egyaránt simán véve az akadályokat, a napok szárnyalni kezdtek: téli szünet, karácsony, félévi bizonyítványosztás, tavaszi szünet. Mindezek ma már történelemnek számítanak, hiszen hol van már a lázas készülődés a karácsonyi műsorra, a kíváncsi, izgalmas várakozás, amely a félévi bizonyítványt illette, és a nem oly régen lévő húsvéti szünet is feledésbe merült már.

Akarva akaratlanul elérkezett a vakáció ideje. A pihenés, a kikapcsolódás, a strandolás, az önfeledt baráti találkozások napjai beköszöntöttek minden iskolás életébe.

„Ballag már a vén a diák” szinte visszhangozzák a falak. Akik végzősök lettek ebben az évben, azoknak az elrugaszkodást adják ezek a napok, hiszen a régi jó iskola elköszönt már az öreg diákoktól, de várja őket egy új intézmény, ahol ismét átélhetik a kezdeti félénkséget, amelyet egy-egy új iskolakezdés adhat.

„Most búcsúzunk, és elmegyünk” az idő végességét jól prezentálják az iskolai évek. Mert nem ülhet az ember mindig a padban, menni kell, lépni előre, indulni egy új felé, amerre az élet szólít. A mostani mosoly könnycseppekké válik az osztálytalálkozón, az emlékek tárháza lesz az egykori alma mater. Mert a diák, legyen az már gyermekét ringató szülő, unokáival játszó nagyi, vagy édes dédi, mindig szeretettel gondol egykori iskolájára, miközben letörli arcáról az emlékezés édes savanyú könnyét.

Kedves Diákok! A megérdemelt pihenés elérkezett. A szorgalmas készülődést követheti immár a kikapcsolódás. Tegyétek meg ezt bátran, de vigyázzatok magatokra!

Kedves Tanárok! Engedjétek meg, hogy ezúton gratuláljak ahhoz, hogy milyen nagyszerűen egyengettétek gyermekeink napjait, miközben mi szülők, napról napra rátok bíztuk őket. Türelemmel, szeretettel voltatok akkor is feléjük, amikor azt a helyzet megkívánta: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Példabeszédek 22,6.) Legyen számotokra is Istentől áldott a nyári szünet!

Szabóné Szabó Henrietta

 

Újszász 2016©