Az újszászi egyházközség historia domus-a az 1787-es évvel kezdődik. A historia domus (ház történet) első bejegyzései arra engednek következtetni, hogy Újszász a zagyvarékasi plébánia filiája, leányegyháza volt. Az 1787. november 10-i felterjesztésben kéri az abonyi kerületi esperes, a zagyvarékasi plébános és báró Orczy Lőrinc a váci püspöktől, hogy engedélyezze a helyben lakó káplánt. A kérelmezők felterjesztésének Zerdahelyi Gábor püspök - aki Migazzi Kristóf bécsi bíboros, váci püspök bécsi távollétében irányította az egyházmegyét - 1788. augusztus 30-án kelt levelében adott helyt, és megbízta a szolnoki ferences atyákat, hogy gondoskodjanak az újszászi helyben lakó káplán személyéről.

Az egyházközség Rékastól való önállóságát 1807-ben nyerte el. Ekkor lett plébánia, s mind a mai napig önálló plébánosok, alkalmanként plébániai adminisztrátorok vezetése alatt áll. A historia domusból nem derül ki, hogy az önállósodás idején rendelkezett-e templommal, vagy kápolnával. Minden valószínűség szerint igen, mert a későbbiekben többször szerepel a kápolna illetve "templom" javíttatása. Az 1744. évi Canonica Visitatio szerint 1740-ben báró Orczy István torony nélküli, Szent István tiszteletére felszentelt kőtemplomot építtetett Újszászon.

A régi "templom"-ról és az új templomról a legbőségesebb feljegyzések Lieszkovszky Pál plébánostól származnak, aki 1872-1888 között volt a község plébánosa. Már Újszászra kerülése alkalmával feljegyezte, hogy a püspök úr szándéka az volt, azért küldte Újszászra, hogy az ottani áldatlan állapotokat helyrehozza és templomot építsen. Lieszkovszky plébános úr előtt egymást váltották a papok: vagy az urasággal volt nézeteltérésük, vagy belefáradtak a munkába és más nyugalmas helyet kerestek maguknak. Lieszkovszky plébános a mai templom elődjének méreteiről eléggé szűkszavúan annyit jegyez fel, hogy a község 3500 lakosának igen kicsiny volt. 200 fő fért el benne, nagy ünnepeken legfeljebb 400 hívő fért be, akik zsúfolásig megtöltötték. A nagy ünnepeken és a nyári hőségben sokszor a templomon kívül kellett misézni. Beszámol a hívek vágyáról, akik kezdettől igazi templomot szerettek volna. Majd 12 évi fáradozásába telt, mire az uraságot meggyőzte egy új, nagy, a községhez méltó templom építéséről. Hogy a hívek óhajának és személyes elgondolásának nagyobb nyomatékot adjon, szándékosan nem törekedett a régi "templom" javítására. (Lieszkovszky a régi "templom" említésénél a templom szót következetesen idézőjelbe teszi, mintegy hangsúlyozva annak elégtelen voltát, ami kicsi, lapos épület lehetett.) Feljegyzi, hogy 1882-ben, amikor a kegyúr új tetőt készíttet, mert a "templom" beázott: "szándékosan kivontam magam minden munka alól" - majd ezt írja: "a hívek szomorúan látták a munkákat, és azt érezték, hogy nem lesz templomuk."

Tizenkétévi fáradozás és kísérlet után sikerült rávenni báró Orczy kegyurat az új templom építésére. Az első terveket egy szolnoki építész készítette, amely sem a báró, sem a plébános tetszését nem nyerte el. Ekkor báró Orczy Béla királyi miniszter küldte el Budapestről Weber Antal műépítészt (1823-1889). Tucatnyi fővárosi középület mellett ő építette az agárdi r.k. templomot is. Az ő tervei alapján kezdődött az építkezés.

A régi templom bontására 1884. július 15-én került sor. Lieszkovszky plébános a következőket jegyzi fel: "1884 évi julius 15-én apostolok oszlása napján a szent mise után azonnal hozzáláttak a belső szerelvények kihordásához és egyidejűleg a tetőzet lebontásához. ... 9 óra tájban kis zápor eső félbeszakította az aratást, a sok arató hazajött. Látván ezek, hogy most már valósággal igaz a templom építés, örömükben derekasan hozzáláttak a bontáshoz s délre nem volt tető. A falbontás több munkával járt. A terméskövek fárasztó munkát adtak. Hát még az alapzat köveinek fölszínre hozatala! De mind ez 14 nap alatt megtörtént. A napszámosok hozzáfogtak az új alapok ásásához, a sok kőműves az alap lerakáshoz. Napról napra szemlátomást emelkedtek az impozans épület merész falai. Csak hamar hozzá fogtak az ácsok is a faragáshoz - haladt gyorsan minden - sírt örömében a község apraja-nagyja."

Lieszkovszky plébános beszámolója két dologra enged következtetni:

1. Valóban a hívők hő vágya volt egy nagyobb templom.
2. Bár lekicsinylőleg beszél a régi templomról, kiderül, hogy ez kő templom volt. Alföldi viszonylatban a kőtemplom mindig azt engedi feltételezni, hogy jelentős hely lehetett korábban.

A különböző alföldi települések kőtemplomairól tudjuk, hogy nagy részük az évezred első felében épült, s a törökök után újjá építették az előző romjaiból. Kisebb részüket a XVIII. században építették, itt azonban a domináns építőanyag már a tégla volt. Amennyiben alapos a szerző feljegyzése és valóban terméskövek voltak a régi templomban, mindenféleképpen a középkor felé kell tekintenünk. Maga a templom kicsiny és lapos volta nem zárja ki akár a román kori eredetet sem! (Például nógrádsápi, nagybörzsönyi templom stb.; ez csupán a szerző feltételezése, ennek alátámasztása hosszabb, részletesebb kutatást igényelne.)

A régi templom nem is annyira jelentéktelen voltát Lieszkovszky plébános további feljegyzései igazolják: "Míg a templom épült, az isteni tiszteleteket egy és fél éven át az iskola épület nagyobb termében végeztem. A régi főoltárt - jelenleg Sz. György oltára - néhány képet és az orgonát átvitettem, s kész lett a templom." Az új templom rengeteg anyagot és munkát igényelt. A historia domus részletesen felsorolja az anyagok mennyiségét, az elvégzett munkákat, és minden költséget, valamint a költségek viselőit, akik között kimagaslik az Orczy család adakozó áldozatkészsége. Úgy a vállalt munkák, mint az adományok ma is példaértékűek lehetnének, nem csak a templom építésénél, hanem más fontos társadalmi összefogásoknál is. Az Orczy család nem csak a templom építtetésében jár elől, hanem a historia domus feljegyzései alapján tudjuk, hogy kivette a részét az iskola ügy előmozdításában is, sőt báró Orczy Tekla alapította Újszász első óvodáját, az akkori elnevezésen kisdedóvót, és alapítványt tett annak működtetésére.

Az új templom 1885. decemberére elkészült. Ünnepélyes benedikálása, megáldása 1885. december 23-án volt, melyet a korábbi újszászi plébános, akkor már váci kanonok, Tanács János végzett, aki éppen akkor báró Orczy Tekla vendége volt. Ezt az eseményt Lieszkovszky plébános így örökítette meg: "Így 1885. évi december 23-án az új díszes templom, mely hirdetni fogja mindörökre az "Orczy" név határtalan bőkezűségét, ritka hitbuzgalmát, mindnyájunk lelki örömére benedikálva lett."

Ezen értekezés, terjedelménél fogva, nem mélyed bele a templom belső építészetébe, szabadjon azonban a templom néhány nevezetességére felhívni a figyelmet.

A főoltár a tiroli Gröden városkában készült 1885-ben, Josef Runggaldier műfaragó intézetében az 1977-ben lebontott szószék és egyéb kőfaragott munkák mellett. Az eredeti oltárképet, Szent István első apostoli király képét, ismeretlen müncheni festő készítette. Ez a kép az 1944. november 9-i tűzvész alkalmával elpusztult. A mai főoltárképet Muszély Ágoston (1877-1966) festette. A főoltár jobb és bal párkányzatán Szent István király és Szent Imre herceg fából faragott szobrai állnak, amely a régi templomból való.

A Mária-oltár (Szeplőtelen Fogantatás) 1954-ben készült carrarai márványból. Oltárképét Kovács Mihály (1818-1892) festette 1874-ben még a régi templom részére. A fafaragás Kovács Lajos faszobrász munkája (1886-1858). A kovácsoltvas kivitelezője Farkas Sándor. Az oltárt 1954. november 21-én Dr. Endrey Mihály Püspök Úr konszekrálta (szentelte fel).

A Szent György-oltár a régi templomból való. Tamási György uradalmi asztalos munkája, aki 1884-1885-ben vett részt a templom berendezésének elkészítésében. Az oltárok fa munkái mellett ő faragta a padokat, zsámolyokat, oltárlépcsőket is. A Szent György oltár faragványait legkorábban 1860 körül készíthette. Bár stílusában nem illik a templomba, éppen az őstehetség megbecsülése miatt őriztük meg. Az eredeti oltárképről és festőjéről nem tudunk. A mai oltárképet Kovács Mihály festette 1876-ban még a régi templom részére, báró Orczy György kegyúr emlékére, leánya Orczy Tekla kérésére.

A Jézus Szíve oltár (beépített Szentsírral) Tóth Gyula tervei szerint készült 1967-ben. Az oltár képe Pogány Géza festőművész alkotása. A Szent Rita szobor ifj. Máriahegyi János szobrászművész munkája. Szobrai több magyarországi templomban megtalálhatók!

A Stáció-képeket tempera-technikával 1943-ban festette Salkovics Zoltán, mivel az 1941-1942. évi templom felújítást követően kapott megbízást arra.

Az orgona mechanikus rendszerű, két manuálos 17 szóló regiszteres. 1889-ben készült Salzburgban a Mathias Mauracher cég által, Orczy báró kegyúr rendelésére és költségére. 1885-től az aradi Unger cég orgonáját használták, melynek hangja "elveszett" a templomban. 1889-ben ezt a gyártó visszavásárolta és helyére építették fel a Mauracher-orgonát. Az orgona felállítását Lévay Mihály plébános Vácra írott levele jelzi 1889. augusztus 4-én. Az orgonán az Orczy család címere látható. A hangszert a közelmúltban védetté nyilvánították.

"Az építészet remekel a toronnyal, mely hazánkban már különlegességénél fogva is imponál messze vidéknek. Vastag vörös rézzel fedve, és villámhárítóval biztosítva, valóban remeke az építészetnek." - írja Lieszkovszky plébános.

Ez a valóban építészeti remek a II. világháborúban a templom tragédiáját okozta. 1944. november 9-én a németek a torony tölgyfa lépcsőjét petróleummal fellocsolták és felgyújtották. Az égő toronysisak, az akkor még fazsindelyes tetőre zuhant. Az egész tetőszerkezet és a kazettás mennyezet leégett, a padok kiégtek. A főoltárt és az oldalhajóban lévő oltárokat, képeket, valamint az orgonát a boltívek mentették meg. Elpusztultak a templom színes ablakai is. 1944. november 10-én a háború áldozata lett - egy belövés során - Prukker István esperes-plébános. 1945. február 3-ig nem volt a községnek papja, ekkor érkezett Vácról Oláh Károly, aki hamarosan megkezdte a templom újjáépítését. A templomot 1946. december 8-án benedikálta újra Dr. Pétery József váci megyéspüspök.

Az elmúlt négy évtized restaurálásai közül kiemelkedik az 1991-es tető felújítás és torony rekonstrukció. A műemlék palával fedett tető és vörösréz toronysisak az eredeti állapotokat idézi fel újra.

Forrás: Újszászi Plébánia irattára

Hernádi László esperes-plébános úr által szolgáltatott összeállítást Jánoska Antal kutatásai alapján pontosítottuk. További észrevételeket az Ez az email cím védett a spam robotoktól. A megtekintéséhez JavaScript szükséges. címre küldjék el, hogy a szükséges változtatásokat azonnal a honlapra tudjuk tenni.