A jelen tanévnek több mint fele eltelt. Ez nem hosszú idő, de arra mégis elég, hogy némi tapasztalat birtokába jusson az, aki iskolai hitoktatással foglalkozik. Az elmúlt félév ugyanis – bizonyos tekintetben – nem hasonlítható a korábbiakhoz. Újdonság volt ebben az időszakban az iskolai hitoktatás területén az első és az ötödik osztályban bevezetett kötelezően választható hit- és erkölcstan, illetve erkölcstan. Mint köztudott, ez utóbbi az egyházakhoz nem köthető erkölcsoktatást, az előbbi (tehát a hit- és erkölcstan) pedig – a mi vidékünkön – katolikus vagy református hitoktatást jelent.
Mindenképpen nagy előrelépést jelent a nevelés területén mind az erkölcstan, mind a hit- és erkölcstan bevezetése. Hiszen a cél egyértelműen az, hogy a jövő generáció emberei jobb emberek legyenek. Az elmúlt időszak arról is meggyőzött, hogy a hitoktatásnak ez a formája sokkal hatékonyabb, mint az eddigi fakultatív hittan.
Hiszem, hogy az emberben – természeténél fogva – jelen van a jóra való nyitottság – sajnos – a bűnre való hajlam mellett. Ezért nagyon is fontos, hogy minden gyermek kapjon megerősítést a jóra. A hívő ember persze tudatában van annak, hogy szilárd erkölcsi elvekhez ragaszkodni sokkal könnyebb, ha rendelkezünk élő, Istenbe és Jézus Krisztusba vetett hittel.
Viszont az is igaz, hogy bármennyire igyekszik ellátni a feladatát egy-egy tanár, vagy hitoktató, igazán eredményes mind az erkölcstan, mind a hit- és erkölcstan oktatás akkor lesz, ha a gyermek, vagy fiatal nemcsak szép elveket hall, hanem megragadó példákat is lát, tapasztal, mind az iskolában, mind otthon.
Szeretném megragadni az alkalmat, hogy bátorítsam a kedves szülőket arra, hogy gyermekük, gyermekeik számára a hit- és erkölcstant válasszák, akár meg vannak keresztelve, akár nincsenek.
Szeretettel kérem minden kedves szülő imáit azért, hogy eredményes legyen mindaz a fáradozás, amit a jövő nemzedékért tesznek mind a hitoktatók, mind a tanárok. Magam is nemes, szép feladatomnak tartom, hogy minden napomat azzal kezdjem, hogy legalább egy rövid fohászt mondjak minden rám bízott, tehát Újszászon, Szászbereken és Zagyvarékason élő emberért, kicsikért és nagyokért, hívőkért és magukat nem hívőnek tartókért.
Szívből kívánom, hogy minden kedves Olvasó tapasztalja meg Jézus szerető közelségét életének minden napján.
Miklós János