A Biblia első fejezete csodálatos himnusz a teremtésről. (Tehát nem „video” felvétel). Ennek újból és újból visszatérő mondata: „látta Isten, hogy jó...” (amit alkotott), s a leírás utolsó mondata, még nyomatékolja is: „látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott nagyon jó volt.”
Nagyon fontos üzenete van ennek a bibliai kijelentésnek, mert arra figyelmeztet bennünket, hogy fedezzük fel ennek a teremtett világnak a szépségét. Nyilván gyönyörű lehet látni repülőgépről a Himaláját, vagy a világűrből a Földet, vagy az Univerzumot, de ez az élmény csak igen keveseknek adatik meg. Sokan megcsodálhatják azonban tavasszal vagy nyár elején, vagy akár az év bármely részében a bennünket körülvevő természet páratlan szépségét. A virágok színpompája, vagy a madarak szárnyalása, a kis gyermekek gügyögése, megannyi szépsége ennek a világnak, csak éppen észre kell venni. Ha nyitott a szemünk és a szívünk arra, hogy észrevegyük mindazt a szépet és jót, ami körülvesz bennünket, sok-sok örömben lehet részünk.
A nyár sokak számára a megfeszített munka ideje, mások viszont ilyenkor veszik ki megérdemelt szabadságukat. Az emberek mindkét csoportjának fontos, hogy verejtékezve, vagy éppen megpihenve, engedjük, hogy hasson ránk a teremtett világ szépsége. Fontos, hogy ne akarjunk túl sok mindent látni rövid idő alatt. Kell, hogy legyen időnk a látottakat „megemészteni”, emlékezetünkbe elraktározni.
A Biblia is arra tanít, hogy megcsodáljuk mindazt, amit Isten alkotott. Álljon itt erre példaként a 19. (18.) zsoltár:
Az egek hirdetik Isten dicsőségét
az égbolt vallja kezének művét.
A nap továbbadja a szót a másik napnak,
az éj jelenti a hírt az éjnek.
Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható,
a hír mégis terjed, szerte a világon,
a szózat elhangzik a föld határáig.
Ott vert sátrat a napnak:
mint a vőlegény, lakából úgy kel fel,
s ujjong, akár a hős, aki megfutja pályáját.
Az ég egyik szélén kel és siet a másik szélére,
tüze elől semmi sem rejtőzhet el.
Lelkünk felemelkedését szolgálhatja nemcsak a természet csodálata, hanem az építészet, a képzőművészet, a zene szépsége is. Ne feledjük: minden igazi szépség az Örök Szépségnek, Istennek visszfénye a világban. Azért imádkozom, hogy ennek az Örök Szépségnek csodálata betöltse szívét minden kedves Olvasónak, itt, a földön és az örökkévalóságban.
Miklós János plébános
Dr. Mandula József gyémántmiséje
Bizonyára még sokan emlékeznek a kedves újszásziak dr. Mandula József plébánosra. Az atya 1931. május 1-jén született Nyíregyházán. Vácon szentelték pappá 1954-ben. Újszászon 1975-1990-ig tartózkodott, majd ezután Rákoscsabára került, ahol 2004-ig aktívan, majd nyugdíjasként a mai napig a vasárnapi szentmiséket ő mutatja be. Június 21-én itt tartotta gyémántmiséjét, melyen több százan vettek részt.
Adjon neki az Úr még számos éven át jó egészséget és lelkipásztori örömöt, hogy sokáig gyakorolja hivatását.
Papi évfordulók:
Ezüst (25 év), arany (50 év), gyémánt (60 év), vas (65 év), rubin (70 év), platinamisés (75 év).
Farkas József Attila
Dr. Mandula József a gyémántmisén
(Fotó: Farkas József Attila)