Dr. Ternyák Csaba – jelenlegi egri érsek – korábban a római Papi Kongregációban (a papsággal foglalkozó „minisztérium”) dolgozott.

Egy alkalommal egy ottani élményéről számolt be: egy afrikai püspök arról számolt be neki, hogy egyházmegyéjében milyen súlyos gondokkal kell megküzdenie. A felsorolt tények valóban lehangolóan hatottak. Ennek ellenére a püspökből mindvégig a derű áradt, úgyannyira, hogy a végén Ternyák érsek megkérdezte tőle: Annyi lehangoló tény ellenére hogyan tudta megőrizni ennyire derűs lelkületét? A püspök válasza rövid, de nagyon találó volt: „A sír üres!”

Ennek kapcsán eszembe jut egy másik érdekes eset is: Kiszel Mihály atya – kedves ismerősöm – mondta el, hogy a Szentföldön járva, Jeruzsálemben felkeresték Jézus sírját. A különben jó idegenvezető Jézus sírját úgy kommentálta, hogy nem különösen érdekes, mert nincs benne senki.

Hát éppen ez az érdekes. Ha Jézus sírjában csontok lennének, akkor nem lenne érdekes, de épp az a nagyszerű, hogy nincsenek benne csontok, mert Krisztus feltámadt. Ez a csodálatos győzelem, a halál fölötti győzelem a mi boldogságunk forrása. Amióta tudjuk, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem a feltámadásé, azóta azt is tudjuk, hogy semmitől sem szabad félnünk, mert Krisztus feltámadása azt üzeni számunkra, hogy örök élet és feltámadás vár mindannyiunkra. Van értelme a küzdelemnek. Minden, ami igaz szeretetből fakad, az győzelem evilág sötét erői felett.

Ez a mélységesen derűs hit sugárzik annak a 19 éves férfinek az életéből, aki a pakisztáni Lahorban idén március 15-én életét áldozta ártatlan testvéreiért.

Az eset úgy történt, hogy a fiatalember tudott arról, hogy az ottani katolikus templomot támadás fenyegeti, ezért biztonsági őr szerepét vállalta, és amikor gyanús személy közeledését látta, aki be akart menni a templomba, hogy minél több embert megölhessen öngyilkos merényletével, eléje ment, hogy feltartóztassa. Közben a támadó kabátja alatt meglátta a robbanóanyagot. Ez arra késztette, hogy minden erővel megakadályozza a támadó bejutását a templomba. Ez csak úgy sikerülhetett, hogy Akas Bashir (így hívták a keresztény fiatalembert) átölelte a támadót, és így bár meghalt a támadóval együtt, megmentette azok életét, akik a templomban voltak. Így megvalósította az Úr Jézus tanítását: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.”

A szeretetnek ez a hősi példája ösztönözzön arra, hogy ne féljünk nagylelkű áldozatot hozni Isten dicsőségéért és embertársaink javáért. A mi Urunk ilyen hősi erőt adott ennek a fiatalembernek, de nemcsak neki ad ekkor erőt, hanem mindannyiunknak erőt ad, ha kell a házassági hűséghez, ha kell a tanuláshoz, ha kell az idős korral együtt járó szenvedések elviseléséhez, a gyászhoz, szeretteink elvesztéséhez. Mert, amit Jézus mennybemenetelekor mondott, ma is érvényes: „Íme én veletek vagyok minden nap a világ végéig.”

Szívből kívánom, hogy minden kedves Olvasó tapasztalja meg ezt a húsvéti örömből fakadó erőt. Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves Olvasónak áldott, békés húsvéti ünnepeket:

Miklós János plébános