Örömünnep címmel a Blikk Nők kiadója, a Ringier Kiadó meghirdette 2010 karácsonyának adományozási programját. A Ringier KAPOCS program 5 millió Ft összértékben ajándékcsomagokkal támogatott 100 rászoruló családot.

A felhívás nem kis gondot okozott számomra, mivel sok olyan családot ismerek, akik rászorulnának az ajándékokra. Vagy azért, mert a család létminimum alatt él, vagy azért, mert csonka családban nevelkednek a gyermekek, vagy éppen azért, mert egy családban halmozottan megjelennek a gondok. Végül Vadkerti Lajost és családját választottam, akik Újszász, Munkás út 22. szám alatti kertes családi házban laknak, 8 kiskorú gyermeket nevelnek. Sándor 12 éves, Andrea 11 éves, Noémi 9 éves, Angéla 8 éves, Kitti 6 éves, Ildikó 5 éves, Tamás 3 éves, Szabolcs 1 éves. Az utolsó gyermek ikertestvére súlyos betegség következtében elhalálozott. A gyermekek édesanyja kiskorában állami gondozásba került, több testvérével együtt. Az édesapa Vadkerti Lajos csonka családban nevelkedett fel, mivel szülei elváltak. Jelenleg a kiskorú gyermekek édesapja daganatos betegsége miatt rendszeres orvosi ellenőrzésre jár. Kemoterápiás kezelése Budapesten történik. Az amúgy is vékony testalkatú férfi közel 10 kg-ot fogyott, a kezelések nagyon megviselik. A gyermekek ellátásában, nevelésében keveset tud segíteni, az édesanya gyermekein kívül beteg férjét is ápolja. Bízzunk a felépülésében, gyógyulásában, hiszen a 8 gyermeknek és édesanyjuknak szerető édesapára van szükségük.

Az oktatási intézményekben a szülők nem tudták befizetni az osztálypénzt, ezáltal a gyermekek a télapó ünnepségen sem tudtak részt venni. Jövedelmükből takarékos beosztással élnek. Az édesanya naponta meleg étellel várja haza gyermekeit. Nagyon el van keseredve, próbál úrrá lenni a mindennapi nehézségeken. A rokonok nem tudnak a családnak segíteni, mivel ők is anyagi problémával küzdenek.

Egy nagyobb családnál mindig van mit ünnepelni, névnapok, születésnapok, húsvét, anyák napja stb. Vannak, akiknek megadatik, hogy értékes ajándékkal lepjék meg szeretteiket, de ennél a családnál nem a pénz a legfontosabb, hanem az egymás iránti szeretet és a tisztelet. Öröm nélkül nem lehetünk boldogok. Amikor a kiadótól hívtak, hogy a sok-sok beérkezett pályázatból kiválasztották az "én családomat", első hallásra szinte el sem akartam hinni. Mérhetetlen boldogság öntött el, hogy léteznek még csodák. Percekig magam elé gondoltam a családot, a mosolygó, csillogó szemű gyermekeket, amint megkapják azokat az ajándékokat, amiket eddig csak a kirakatokban szemlélhettek meg.

A Ringier munkatársai Budapestről egy ajándékokkal megrakott személyautóval érkeztek jóval az ünnep előtt. Az ajándékok olyan helyre kerültek, ahol valóban szükség van rá. A megérzéseim beigazolódtak, nagyon sok tartós élelmiszert, játékot hoztak a messziről jött jótevők, akik boldogabbá tették a család karácsonyát.

Aki a pályázatot megírta, és folyamatosan támogatja a családot:

Farkas Józsefné

 

Képtár

Fotó: Kézér Béla

 

Ismét eltelt egy év, eljött advent időszaka.

Az Idősek Klubjában is elkezdődött a tervezgetés. Elkészült az adventi koszorú, majd felkerültek az ablakokra, ajtókra a Mikulás szimbólumai. A néniknek, bácsiknak szerény ajándékkal kedveskedtem. Kis dobozokba mikulást, csokit, szaloncukrot rejtettem, melyeket a műsort követően átadtam.

Feladataink, teendőink ezután szaporodtak meg igazán. A klubtagok gyakorlatilag két részre osztva dolgoztak. Ismét dekorációkat készítettünk, s lassan a mikulást jelképező figurák helyet cseréltek a karácsonyra utaló díszes csillagokkal, fenyőfákkal, harangokkal. A nénik többsége a konyhában szorgoskodott, elkezdtük sütni, majd díszíteni a mézeskalácsot. Közel négy kilógramm lisztből sütöttünk. Ezeket a díszes kalácsokat egy kedves vers kíséretében nagy-nagy izgalommal és szeretettel csomagoltuk ajándékba házi gondozottjaink részére. De bőven jutott belőle az ünnepi asztalokra és a fenyőfa díszítésére is. A hagyományokhoz, szokásokhoz híven kisült a mákos és diós bejgli is.

A gyertyák meggyújtásával elérkezett az év talán legszebb ünnepe, a karácsony. Szép számmal gyűltünk össze a szeretet ünnepén. Papp Sándorné tagintézmény-vezető verssel köszöntötte a megjelenteket, majd Fórika Attila gitárral kísért karácsonyi dalokat adott elő. Felolvastam a karácsonyfa történetét, az ünnephez kapcsolódó szokásokról, hagyományokról szóltam, majd Farkas Józsefné igazgató asszony köszöntőjét hallgattuk meg. Végül a klubtagok verseltek, történeteket meséltek, és közösön énekeltük a karácsonyi dalokat.

Feltálaltuk a mákos és diós bejglit, a mézeseket, a habkarikákat. Vidám hangulatban, kellemesen telt el a délelőtt. Ünnepeltünk, s úgy éreztem, nyugalom, béke szállt a szívekbe, lelkekbe.

Szerényen megajándékoztuk egymást a közösen készített süteményekkel, melyekhez nem igazán pénzre, hanem időre, összefogásra és egy kis ügyességre volt szükség. Az együttlét, a közös készülődés – úgy gondolom – még emlékezetesebbé, feledhetetlenebbé tette az ünnepet.

Pappné Klárika igyekezetének, kitartásának, három klubtag és két kolléganő pontfelajánlásának és dr. Muskó Zsolt gyógyszerész támogatásának köszönhetően, a gyógyszertár pontgyűjtő játékával sikerült a klub részére automata vérnyomásmérőt ajándékozni.

Szintén neki köszönhetjük, hogy az idén először valódi fenyőt díszíthettünk.

A karácsonyfa alá került még Farkas Józsefné ajándéka, egy kávéfőző, melyet szintén nagy örömmel vettek át a klubtagok.

Minden támogatónak köszönjük mindazt a segítséget, mellyel hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen színvonalas műsorral, értékes ajándékokkal kedveskedhettünk klubunk tagjainak, s szerezhettünk örömet minden résztvevőnek.

Délután a dolgozók ültek le a szépen megterített asztalhoz. Bensőséges hangulatban, gyertyafény és halk zene mellett verset hallgattak, és köszöntötték egymást. Az ajándékozás itt sem maradt el, mindenki kapott egy-egy kis kedvességet, melyet az ajándékozók őszinte szeretettel készítettek és adtak át. Ezen az ünnepségen is megtisztelt bennünket igazgatónk, aki a dolgozóknak is hozott meglepetést. Köszönjük. A délután uzsonnázás közbeni jó hangulatú beszélgetéssel folytatódott.

Bízom benne, hogy ezzel a közös ünnepléssel és gondozottjaink elismerő szavaival, melyekben az értük végzett munkát, irántuk tanúsított figyelmességünket és szeretetünket köszönték meg, lelkileg feltöltődött mindenki.

Az Idősek Nappali Ellátásának dolgozói minden kedves olvasónak az alábbi verssel kívánnak boldog új évet:

 

„A karácsony a szeretet ünnepe,
Nem pedig az ajándékok rejtelme,
Elcsorbult ünnep, egy túlhajszolt világ,
A szeretetet nem ismerik már.
Ezen a napon nem lehet bepótolni az évet,
Ha eddig nem igyekeztél véged!
Szeretetet ajándékkal megvenni nem lehet,
Igyekezz, hogy visszaállítsd az Ünnepet!
Csillag száll az esti égen, 
Utat mutat sötét éjben.
A szeretet ma újra éled,
Halkan szól most minden ének.
Körül ölel, mint egy bársony,
Legyen boldog a karácsony!
A hó alatt alszanak a házak,
Az egész világ csupa varázslat.
S mint valami tündérálom 
Jön el hozzánk a Szent Karácsony.”
(Szerző ismeretlen)

 

Papp Sándorné

 

Fórika Attila énekel

 

Szinte minden szakma kapott egy napot a naptárban, amikor az adott foglalkozás a figyelem középpontjába kerül. Ezen a napon ünnepség keretében emlékeznek meg a szakma képviselőiről. Kevesen tudják, hogy a Szociális munka napját minden év november 12-én ünnepeljük. Sajnos, a mi kis városunkban e nap megünneplésének még nincs hagyománya. Tavaly, amikor ugyanebben a témában írtam néhány sort, azzal fejeztem be írásomat, hogy jövőre talán már nem önmagunkat kell ünnepelnünk. Nem így történt. Keserű szájízzel vettük tudomásul, hogy sem az intézményünk fenntartói, sem városvezetésünk, sem egyetlen civil szervezet nem tartotta fontosnak, hogy a szakma képviselőiről akár egy képeslap erejéig megemlékezzen.

De kik is vagyunk mi szociálisok? Intézményünk nevéhez fűződik számtalan hagyományteremtő kezdeményezés, úgymint: városi anyák napja, apák napja, idősek napja, Ki mit Tud?, és még hosszan sorolhatnám. Mi vagyunk azok, akik elszántan küzdünk a hátrányos megkülönböztetés ellen, akik segítséget nyújtunk a család működési zavarainak helyreállításában, ügyintézésben, akik nap mint nap szemben állunk a különböző hatóságokkal, ügyfeleink érdekeit képviselve. Mi vagyunk azok, akik családgondozás keretében olyan helyekre is eljutunk, ahová sem a postás, sem a betegszállító, de még a mentő is ritkán jár.

A mi szakmánkban nincsenek látványos eredmények, minden apró sikert számtalan kudarc követ. Gyönyörű, de küzdelmekkel teli hivatás.

Bár a szeretet tarsolyunk kifogyhatatlan, de ahhoz, hogy adni tudjunk, nekünk is fel kell töltekeznünk.

Tudja jól ezt az intézményvezetőnk is, ezért a legnagyobb titokban szervezte meg számunkra az ünnepséget az óvodások bevonásával. Az ünnepi köszöntőt és a műsort követően ajándékkal és tortával kedveskedett nekünk. Ezúton szeretném magam és munkatársaim nevében is megköszönni a Szociális munka napja alkalmából szervezett kedves megemlékezést!

Kovács Szilárdné
családgondozó

Október elseje az idősek napja. Ez a nap a háláról és a köszönetről szól, arról a háláról, amit az előttünk járó nemzedékek iránt érzünk. Hálásak vagyunk szeretetükért, átadott élettapasztalatukért, bölcsességükért, tudásukért.

Ennek jegyében tartottuk meg az Idősek Nappali Ellátásának Klubjában a fenti ünnepet.

A megemlékezés előtti napok a készülődéssel teltek. A konyhában diós rácsos és kókuszos sütemények készültek. Kolléganőm segítségével az ünnepnapon lángost sütöttünk.

Az ünnepi köszöntő után Vágó Kitti, Vásár Dominika, Valyon Emil és Vágó Csaba 7. a. osztályos tanulók kedveskedtek a jelenlévőknek egy-egy szívhez szóló verssel, majd a klubtagok szavalatai következtek. Feltálaltuk a süteményeket, és a nagy sikert aratott lángost.

A diákoknak és minden segítőnek köszönöm a közreműködését.

A köszöntőmben leírt tények, érzések, gondolatok helyett fogadjanak szeretettel egy olyan verset, amely sokkal szebben, találóbban fogalmazza meg azokat a gondolatokat, amelyek leírásával én csak próbálkoztam.

 

Óbecsei István: Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat….
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült sápadt szemeket…
És nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretetet.
Szenvedtek ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek őket szűk odúkba,
Ne rakjátok őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

ők is sokat küzdöttek értetek,
Amíg fölnevelkedtetek,
Fáradtak ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet
E
lhívja őket közületek,
Ti foglaljátok el a helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Az idén is sikerült ellátogatni Tápiószentmártonba a Hurkatöltő Fesztiválra. Ismételten részesei lehettünk egy nagyszabású rendezvénynek, ahol mindenki kellemesen tölthetett el egy napot.

Szolnokon a Csoki kiállítást néztük meg. Norvégiától - Indiáig csodálhattuk meg a kiállított édességeket. Kihasználtuk a kóstolási, vásárlási lehetőségeket, tetszésünket leginkább a csoki szökőkút nyerte el.

Bár november 12-e nem piros betűs ünnep, ennek ellenére mégis ezen a napon mi, dolgozók kerültünk a figyelem középpontjába. Bizonyára az olvasók is tudják, a fenti nap a Szociális munka napja.

Néhány órára kikapcsolódhattunk a megszokott hétköznapi teendőkből. Köszönettel tartozunk mindezért Farkas Józsefné igazgató asszonynak. Köszönjük jókívánságait és ajándékait, további munkájához jó egészséget és sok sikert kívánnak az Idősek Nappali Ellátása dolgozói.

Vágó Károlyné szociális gondozó
és a nappali ellátás dolgozói

 

Verselő diákok

 

A Hurkatöltő Fesztiválon

 

Az idősek Világnapján

 

A kakaóbab-ember társaságában

 

Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a tudatos életmódra nevelés, az egészség megőrzése. Fontos, hogy ne csak a szülők, a család, hanem a tágabb környezet, a munkahely is részt vállaljon ebből a feladatból.

Ezen gondolatok jegyében a Zagyva menti Integrált Központ 2010. 10. 05-én hagyományteremtő céllal sportnapot szervezett dolgozói számára a Városi Tornacsarnokban.

Fehér János, a tornacsarnok igazgatója örömmel vette kezdeményezésünket. Intézményünk három csapatot indított: Futrinkák, Turbócsigák és Ohne kaja fantázia nevekkel.

A zenés bemelegítésben az általános iskola tanulói valamint Tóth Gábor testnevelő tanár volt segítségünkre.

Ezt követően sorversenyekre került sor. A feladatok az állóképességünket alaposan próbára tették, de nem kímélték a nevetőizmainkat sem. A napot tollasozással, trambulinozással zártuk.

A jutalmazás stílszerűen kapcsolódott az egészségmegőrzéshez. Minden csapat gyümölcsöt és oklevelet kapott, valamint egy-egy grillázs serleget az elért helyezésnek megfelelően.

Terveink között szerepel, hogy évente megrendezzük a sportversenyt. A következő alkalommal már az intézményünkkel együttműködő jelzőrendszeri tagokat is szeretnénk bevonni. Készüljenek, mert a dobogós helyezésért keményen meg kell dolgozniuk!

Kovács Szilárdné
családgondozó

 

Sorverseny (Fotó: Fehér János)

 

 

Csapatok a dobogón (Fotó: Fehér János)

 

Az Idősek Nappali Ellátásának klubtagjai és dolgozói július második hetében visszakapták régi helyüket. A tagok minden erejükkel, igyekezetükkel arra törekedtek, hogy környezetünket újra tisztává, a társas kapcsolatok ápolására alkalmassá tegyék. Az árvíz utáni nagytakarítás külső-belső munkálataiban részt vevő minden klubtagnak köszönetemet fejezem ki.

Igaz, a távolság újra megnőtt, de a környezet, a hely újra a régi, a megszokott lett.

Elsőként az elmaradt Apák napját pótoltuk be. A köszöntés után a nénik adták át ajándékaikat, majd poénos formában egy szerény tízóraira invitálták a klub férfi tagjait, kollégánkat és gépkocsivezetőnket.

 

Apák napja az ÖNO-ban

 

A kedvezőtlen időjárás miatt több programunk elmaradt, vagy időben elcsúszott. S mivel nem telhet el nyár fürdés nélkül, július közepén Jászberényt vettük célba.

Rendeztünk szellemi vetélkedőket, főztünk kukoricát, több alkalommal pucoltunk zöldbabot, sóskát, előkészítve ezzel a zöldségek otthoni tárolását.

 

Jászberényi fürdőzés

 

Már hagyománnyá vált, hogy az államalapítás ünnepét összekötjük az új kenyér ünnepével. Szokás szerint, a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyeret felszeleteljük, majd zsíros kenyérként, paprikával, paradicsommal javítva, a fejedelmi ételt elfogyasztjuk.

Egy-egy szál virággal, verssel köszöntöttük a harmadik negyedévben névnapjukat ünneplőket, de nem feledkeztünk meg azokról sem, akik a fenti időszakban születésnapjukat tartották.

Egyik vállalkozó szellemű klubtagunk lakásán házibulit szerveztünk. Köszönjük Hallgat Lászlónak a zenét, amivel jókedvre derített mindnyájunkat.

 

Zöldbab pucolás

 

Nemrégiben nyárbúcsúztató kerti partit rendeztünk. Mindenki azt sütögetett, amit otthonról hozott. A sikerre való tekintettel hamarosan újra megismételjük a kerti partit.

Feltett szándékunk a szövés tudományának elsajátítása. Az alapanyag szaggatása, sodrása már kiválóan megy, a szövés elkezdésekor már elbizonytalanodás mutatkozott. Kérésünkre Szabó Pál Antalné,a helyi Díszítőművészeti Szakkör vezetője nyújtott segítséget, akinek támogatását köszönjük. Pillanatnyilag tehát szövögetni próbálunk, illetve őszi teremdekorációt készítünk.

A közeljövőben szeretnénk eljutni az Abonyi Vadasparkba, és novemberben Tápiószentmártonba, a Hurkatöltő Fesztiválra. Bármelyik programra szeretettel várom minden érdeklődő jelentkezését. További információért keressenek minket az alábbi elérhetőségeken:

5052. Újszász, Akácfa út 90.

Tel.: 06-56/367-017.

Vágó Károlyné
szociális gondozó

Újszász 2016©