„Érezzék egy kézfogásból rólad,
hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy
s tekintetük elhitesse véled
szép dolgokért élsz és érdemes élned”
(Váci Mihály)

A másokon való gondoskodás az ember természetes tulajdonságai közé tartozik. A történelem folyamán mindig is voltak olyanok, akik felkarolták, segítették, támogatták azokat az embereket, akik önállóan már nem voltak képesek életfeltételeik biztosítására. A másokon való segítés akkor teljes körű, ha a gondoskodás és a gondozás (az elmélet és a gyakorlat) egymást kiegészítő, egymástól elválaszthatatlan tevékenységgé válik. A gondoskodás alapvető teendőit a szocializáció során megtanulhatja az ember, ahhoz azonban, hogy ez a tevékenység szakmává váljon, tanulásra, az ismeretek gyarapítására van szükség.

A Szolnoki Kistérség Többcélú Társulása Zagyva menti Integrált Központja tagintézményének, az Idősek Nappali Ellátásának elsősorban az idős emberek testi, lelki, szociális állapotának megőrzése illetve javítása, a gondozásra szorulók szükségleteihez igazodó segítségnyújtás a feladata.

Tagintézmény-vezetőként kötelességemnek érzem, hogy a településünkön élő valamennyi idős, segítségre szoruló emberhez eljusson az információ a szociális szolgáltatásokról, és mindent megtegyünk azért, hogy senki ne szenvedjen hiányt az alapvető szükségletek kielégítésében.

A szociális alapellátások körébe tartozik az étkeztetés, a házi segítségnyújtás, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, az idősek klubja. Étkeztetés keretében napi egyszeri meleg ételt biztosítunk azok részére, akik koruk, egészségi állapotuk miatt erről gondoskodni nem tudnak.

Házi segítségnyújtás során a gondozó az igénylő lakásán nyújt segítséget a napi tevékenységek ellátásában. Beszerzi az alapvető élelmiszereket, alapápolási feladatokat végez, együttműködik a háziorvosokkal és szociális intézményekkel, kapcsolatot tart az ellátott hozzátartozóival. Segítségre van az ügyek intézésében és az egyéni bánásmód eszközeivel olyan lelki egyensúly megteremtésére, megőrzésére törekszik az idős embereknél, mely képessé teszi őket a megváltozott egészségi állapotuknak, veszteségeiknek a feldolgozásában.

A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás biztonságot ad azoknak az embereknek, akik ragaszkodnak saját környezetükhöz, de egészségi állapotuk miatt bármikor segítségre szorulhatnak.

Az idősek klubja lehetőséget biztosít a napközbeni tartózkodásra, étkezésre, társas kapcsolatokra, az elmagányosodás megelőzésére, a tétlenséggel járó káros hatások kivédésére.

A következőkben személy szerint mutatkozik be a tagintézményünknél dolgozó minden gondozó:

 

Borsosné Krenák Mária vagyok. Születésem óta Újszászon élek, három gyermeket nevelek férjemmel. 2003-ban végeztem el a házi segítségnyújtó tanfolyamot, és GYET mellett, napi négy órában dolgozom. Gondozottaimmal jó a kapcsolatom. Szeretem az idős embereket bölcsességükért, tapasztaltságukért. Igény szerint segítem őket a mindennapjaikban. A kölcsönös bizalom, az egymás iránti tisztelet és szeretet teszi teljessé számomra ezt a munkát, és még sokáig szeretnék ebben a munkakörben dolgozni és másokat segíteni.

 

Csikós Lajosné Vachal Etelka a nevem. Édesanyámmal és lányommal élek. Élelmiszer eladóként kezdtem dolgozni, de a munkahelyem megszűnése után más területen kaptam lehetőséget. 2003-ban kerültem az „ÖNO”-ba. Munka mellett tanultam, szociális gondozó és ápoló képesítést szereztem. Kilencedik éve mindennap megtapasztalom az idősek szeretetét, és mosolygásuk, kedves szavuk megerősít abban, hogy jó és szép szakmát választottam.

 

Farsang Róbertné Jarábik Tündének hívnak. Egy felnőtt és két kiskorú gyermekem van. Postaforgalmi szakközépiskolát végeztem, és 1993-2007-ig az újszászi Postahivatalban dolgoztam. 2008-ban kerültem az Idősek Nappali Ellátásához gondozónőként. A munkaköröm betöltéséhez szükség volt a szakképesítés megszerzésére, melyet szociális gondozó és szervező szakon 2011-ben fejeztem be. Gondozottaim ellátása mellett irodai adminisztrációs feladatokat is végzek. Munkámat nagyon szeretem. Napi feladataim változatosak, a nénik, bácsik hálás mosolya és a megbecsülés miatt úgy érzem, érdemes volt pályát változtatnom.

 

Forika Attila vagyok. Erdélyben, Szászrégenben születtem. A gyulafehérvári Hittudományi Egyetem teológia szakán végeztem tanulmányaimat. Egy kilencéves kisfiam van. Isten akaratából két és fél éve Újszászon telepedtünk le, és szociális gondozóként dolgozom. Közel húsz éve tevékenykedek a szociális szférában. Dolgoztam pszichiátrián lelki gondozóként, foglalkoztam hajléktalanokkal és árvákkal. Önkéntesként besegítettem feleségemmel az idősek és mozgássérültek ápolásába, gondozásába. Hivatásom, hogy testileg, lelkileg, szellemileg segítséget nyújtsak az idős rászorultaknak. Így szeretném szolgálni Istent és az embereket teljes szívemből, erőmből és lelkemből.

 

Kaszonyi Alexandra a nevem. A fiatal generációhoz tartozom a magam huszonhárom évével. Mégis az idősekkel való foglalkozást választottam életpályámul. Szociális gondozó és ápoló szakképesítésem van. A gyakorlati tudást tanulmányaim során idősotthonokban szereztem meg. Az Idősek Nappali Ellátása első munkahelyem, ahol a tapasztaltabb kollégák befogadtak maguk közé. Munkám során sok ellátottal kerültem kapcsolatba, és a visszajelzések szerint meg vannak velem és a munkámmal elégedve. A továbbiakban is teljes odaadással végzem feladataimat, mert szeretek segíteni, és idősekkel foglalkozni.

 

Lévai Ferencné Hegedűs Mária a nevem. Két felnőtt gyermekem és egy kis unokám van. Érettségi után titkárnőként és bérelszámolóként dolgoztam. Sajnos, engem sem került el a rendszerváltás negatív hatása, a munkahelyem megszűnt. Átképzésen szereztem szociális gondozó és ápoló szakképesítést. Kilencedik éve foglalkozom idős emberekkel. A mai napig nem bántam meg, hogy ezt a szakmát választottam. Nagy szeretettel gondozom az időseket, kölcsönös a tisztelet és megbecsülés közöttünk.

 

Lukács Istvánné Juhász Mária vagyok, Újszászon születtem. Két felnőtt gyermekem van, és két unoka büszke nagymamája vagyok. Az általános iskola és a varrónői tanfolyam befejezése után az újszászi Vegyesipari KTSZ-hez kerültem dolgozni. A varrás csak hobbiként maradt meg az életemben, mert nem találtam meg benne a számításomat. Fiatalon arra az elhatározásra jutottam, hogy egyszer idősekkel akarok foglalkozni. Ez a lehetőség 1998-ban megadatott a számomra, és azóta is gondozónőként segítem a „szép” korban lévőket. Mindennap örömmel fogadnak, amikor ajtót nyitok rájuk, segítem és meghallgatom őket. Igyekszem empátiával, segítő beszélgetéssel, odafordulással, simogatással mindenkihez megtalálni a hozzá vezető utat. Munkám és a családom kitölti az életemet!

 

Papp Sándorné Mucza Klára az Idősek Nappali Ellátásának tagintézmény-vezetője vagyok. Házasságban élek, két felnőtt gyermekünk van. Közalkalmazotti munkaviszonyom az érettségi után kezdődött, a szolnoki Gyermekvárosban képesítés nélküli nevelőként kezdtem el dolgozni. Gyermekeim megszületése után hosszú évekig az ő nevelésük, sportpályafutásuk segítése adott számomra feladatot. 2004-től a Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálatnál a nehéz helyzetbe került, problémákkal küzdő családok életminőségén, gondjain próbáltam segíteni. Felsőfokú tanulmányomat szociális munka szakon végeztem. 2008-ban kaptam a megbízatást a tagintézmény vezetésére. Kollégáimmal együtt azon dolgozunk, hogy a településen élő idősek alapvető szükségletein túl az önmegvalósítás szükségletében is segítségükre legyünk. Munkám során a továbbiakban is Albert Schweitzer gondolatait tartom magamra és kollégáimra nézve kötelező érvényűnek: „Felelősek vagyunk mindenért, amit az emberekkel, az embereknek és az emberekért cselekszünk.”

 

Szalainé Szabó Ildikó, két gyermekes édesanya vagyok. Nagyszüleim, szüleim is vasutasok voltak, ezért – követve a tradíciókat –, én is ott kezdtem el dolgozni pénztárosként. 2008-ban kerültem a szociális ellátórendszerhez. Emberekkel foglalkozni nehéz, de hálás feladat. Negyedik éve dolgozom egy jó csapatban, mely erőt ad a napi feladatok elvégzéséhez. Az én gondozottaim a kertvárosban élnek, és nagyon kedvelem őket. Igyekszem a legmesszebbmenőkig megoldani a rám bízott feladatokat, és a segítségükre lenni. Jól esik, amikor szabadság idő után azzal fogadnak, „megjött a mi lányunk”. Kedvességük, szeretetük visz előre nap mint nap.

 

Vágó Károlyné Patkós Róza a nevem. Házasságkötésem után Mezőtúrról kerültem Újszászra. Egy egyetemista és egy középiskolába készülő fiam van. Először az óvodában, majd a Gyermekjóléti Szolgálatnál dolgoztam. Mivel szociális végzettségem nem volt, ezért megszereztem a szociális gondozó és szervező emelt szintű szakképesítést. Ez a képzés lehetőséget adott arra, hogy az Idősek Nappali Ellátásában klubvezetőként dolgozhassak. Szívesen tevékenykedem ebben a munkakörben, mert nap mint nap megtapasztalom azt az érzést, hogy szeretnek. Az idős emberek ezzel fejezik ki hálájukat a velük való törődésért, foglalkozásért.

 

Várjuk mindazok jelentkezését, akik bármelyik ellátásunk után érdeklődnek, vagy azt igénybe szeretnék venni! Telefonszámaink: 367-017; 30/816-1711.

Papp Sándorné
tagintézmény-vezető

 

 

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.