Nehéz időszakon van túl labdarúgó-szakosztályunk, melyről a télen egészen rémisztő híreket lehetett hallani. A kilátástalannak tűnő helyzeten mindenképpen változtatni kellett, ami hosszú egyeztetések után sikerült is. A szakosztály vezetését Farkas István vette át, akit a Jászkisér elleni edzőmérkőzés után invitáltam egy kis beszélgetésre.

Szurmai Tibor: Bár sokan ismerik Önt, mégis kezdjük egy kis bemutatkozással. Pl.: Mivel foglalkozik a civil életben? Korábban sportolt-e valamit, és milyen szinten? Milyen sportokat kedvel a labdarúgáson kívül?
Farkas István: Engem Újszászon a teremlabdarúgó bajnokságokban részt vevő csapatok és szurkolói ismernek elsősorban. A Reálspedíció több mint 10 éve indult, eleinte a 35 év alattiak bajnokságában, majd később a szenior bajnokságban, illetve néhány éve mindkét megmérettetésben. Legutóbb szenior csapatunk megnyerte a bajnokságot, és a Szenior Újszász Kupát is. A 40 év alattiak versengésében csapatunk a dobogóra tudott kerülni (3. helyezés). 1967-ben születtem, tősgyökeres újszászinak vallom magam. Az általános és középiskola elvégzése után a győri Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola következett, melynek sikeres elvégzése után Szolnokra kerültem a Jászkun Volánhoz. 1991 óta a Reálspedíció Kft. alapítójaként dolgozom a teherfuvarozás, szállítmányozás területén. Munkám Szolnokhoz köt, de a sport mindig is Újszászon tartott. Versenyszerűen az Újszászi VVSE-ben futballoztam néhány évet a serdülő és az ifi csapatban. 16-17 éves koromban úgy döntöttem, hogy nem folytatom a versenyszerű sportolást. Az aktív, sportos életet azonban soha nem hagytam abba, rendszeresen fallabdázom, futok, kerékpározom és tekézem, de kipróbáltam már a síeléstől a vadvízi evezésig számtalan sportot. Mostanság az ifi és a felnőtt labdarúgó csapat edzésein is aktívan részt veszek.

Farkas István

Sz.T.: Sportszerető emberként gondolt-e arra, hogy egyszer sportvezetőként fog tevékenykedni?
F. I.: Álszerénynek tűnne, ha azt mondanám, hogy nem, ezért férfiasan be kell vallanom, hogy már évek óta foglalkoztat ez az új kihívás. A lehetőséget nem én kerestem, az talált meg engem. A labdarúgó-szakosztály vezetése nem az első sportvezetői feladatom, már évek óta tagja vagyok az ÚVVSE elnökségének, illetve néhány évvel ezelőtt Felügyelő Bizottsági tag voltam a JNK-Szolnok megyei Labdarúgó Szövetségben.

Sz. T.: Ha jól tudom, többször felkérték már a szakosztály vezetésére, ami korábban nem valósult meg, most viszont igen. Mi áll döntésének hátterében?
F. I.: Nagyon nehezen álltam kötélnek, elfoglaltságom nehezen egyeztethető össze ezzel a feladattal. A helyi labdarúgásban a helyzet tarthatatlanná vált, az utóbbi időben már nemcsak a felnőtt futballisták igazoltak más klubokba, hanem az ifjúsági játékosok is. Sportszerető emberként a nagy múlttal rendelkező labdarúgás stabilitását feladatomnak éreztem.

Sz. T.: Mik voltak az elsődleges és legfontosabb feladatok, miután biztossá vált, hogy elvállalja a tisztséget?
F. I.: Nagyon sürgősen kellet intézkedni. Nem egészen egy hónap állt rendelkezésre, hogy a csapatot ne engedjük „szétszaladni” - a szomszéd települések csapatai tárt karokkal várták játékosainkat -, illetve a minimális célkitűzésünk elérése érdekében (megyei I. bennmaradás) néhány új játékossal megerősíteni a keretet, nem utolsósorban elkezdeni a felkészülést a tavaszi szezonra. Személyesen beszéltem a régi játékosokkal, nemcsak a felnőtt, hanem az ifi kerettel is. Biztosítottam őket arról, hogy szerény lehetőségeinket maximálisan kihasználva, az ígéreteinket betartva egy családi, baráti hangulatú szakosztályt fogunk megvalósítani. A szűkös anyagiakat figyelembe véve alakítottuk ki a csapat költségvetését. Az utánpótlás is létszámgondokkal küzdött az elmúlt évben, ami szintén megoldásra várt. A szakosztály, a TAO-s pályázatnak köszönhetően rendelkezik egy utánpótlásra (U13-U19) fordítható kerettel, melynek felhasználása szigorú előírások szerint történhet, ennek a kidolgozása is égető feladat volt.

Sz. T.: Hogyan néz ki jelenleg a szakosztály vezetése, kik a segítői, kikre támaszkodhat?
F. I.: A szakosztály vezetésére a hagyományokkal szakítva jómagamon kívül csak két embert kértem fel, akik véleményem szerint időt és energiát nem kímélve szolgálni fogják a klubot. Ifj. Szilvási Ferenc lesz felelős az utánpótlás csapatokért, ezek koordinálását illetve a TAO-s források jogszerű felhasználását, elszámolását végzi. Molnár Illés a szakosztály technikai feladataiért vállalt felelősséget a piciktől egészen a legnagyobbakig. Jómagam a felnőtt csapat gardírozását vállaltam magamra a szakosztály vezetése, irányítása mellett.

Sz. T.: Milyen tervei, céljai vannak rövidebb, esetleg hosszabb távra?
F. I.: Elsődleges célunk rövid távon nem lehet más, minthogy a megyei I. osztályú tagságunkat megőrizzük, az utánpótlás csapatok sikeres versenyeztetése mellett. Hosszabb távon a lehetőségeket kihasználva, a sporttelep újítgatását, szépítését tűztem ki célul, ezzel vonzó körülményt teremtve a sportolásra vágyó gyerekeknek, felnőtteknek és nem utolsósorban a szurkolóknak.

Sz. T.: Milyen változások történtek a csapatoknál, a legkisebbektől egészen a felnőttekig? Kik irányítják majd a szakmai munkát? Érkeztek-e új játékosok, vannak-e távozók?
F. I.: A szakmai munkát azokra bíztam, akik vállalták az áldozatos munkát a szűkös anyagi körülmények ellenére is. A felnőtt csapat edzője Földi Miklós, az U19 csapaté Vasas László, az U16 Antal Elemér, az U13 Pomázi János lett. A legkisebbekkel Antal Elemér foglakozik. A csapattól csak Rézsó Tamás távozott munkahelyi elfoglaltsága miatt. Közel 20 emberrel beszéltünk a csapatok megerősítése érdekében, erőfeszítéseinket siker koronázta. A felnőtt kerethez sikerült csábítanunk Sípos Zsoltot, Ágoston Kristófot (Tápiógyörgyéről), Lengyel Andrást (Tiszasasról), Molnár Andrást (Jánoshidáról). Az ifi csapat edzésein közel jelenleg 20 játékos kergeti a labdát.

Sz. T.: Bár jókora késéssel kezdtük el a közös munkát, összességében elégedett-e az eddig látottakkal, tapasztaltakkal, esetleg rosszabbra számított?
F. I.: Nem szeretek előre inni a medve bőrére, de bízom benne, hogy az elvégzett munka meghozza a remélt eredményt. A hangulatot illetően már érezhető változást tapasztalok. Mind az edzők, mind a játékosok, mind a segítők egy cél érdekében dolgoznak, egymást segítve, biztatva teszik dolgukat. A hazai mérkőzések után egy szerény vacsorával szeretnénk megköszönni a felnőtt és az ifi csapat tagjainak hozzáállását, ehhez kérem a magánszemélyek és a vállalkozások segítségét. (TÁMOGATÓI JEGYEK vásárolhatók a sporttelep büféjében.)

Sz. T.: Bízzunk a sikeres folytatásban! Köszönöm a beszélgetést.

ÚVVSE Támogatói Bérlet

ÚVVSE Kiemelt Támogatói Bérlet