December 3-án szombaton sikeresen megtartottuk azt a jótékonysági rendezvényt, melyet a Vasutasok a Csángómagyarokért Baráti Kör, és a KEMCSE közös szervezésében készítettünk elő.

Tekintettel arra, hogy szinte mindent sikerült ingyen megszereznünk a cél érdekében, a rendezvény teljes bevételét a Trunki magyar oktatás javára tudjuk fordítani. 345.000 Ft-ot sikerült így összegyűjtenünk.

{vsig}nemzetkozi_kapcsolatok/hirek/2011_12_12_jotekonysagirendezveny|sets=1{/vsig}

Első nap, december 2. péntek:

A csapat vonata csaknem 18 órával az otthonról történt elindulást követően, reggel 6:56-kor gördült be a Szolnoki vasútállomásra. 6 trunki lány és 3 trunki fiú, valamint Istók Felix - VIII Szeret menti Népdalvetélkedő 5-8 osztályos kategóriájának győztese és a csoportot kísérő Szőcs Lajos Levente trunki magyartanár érkezett hozzánk, hogy műsorukkal ízelítőt nyújtsanak az érdeklődők számára a csángó kultúrából. A csapathoz Magyarországon csatlakozott Hegyeli Attila, az MCSMSZ ügyvezetője.

Amíg a gyerekek felfrissültek és megreggelizek, addig a felnőttekre feladat várt, hiszen abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy fogadott bennünket Szolnok város polgármestere Szalay Ferenc úr, aki így első kézből tájékozódhatott a Moldvai magyar nyelv oktatásának aktualitásairól. A megbeszélés végén az esetleges együttműködés lehetőségeiről is szó esett Szolnok és Trunk között, ami reményeink szerint a jövőben egy gyümölcsöző kapcsolat kezdete lehet.

Délelőtt 11 órakor lelkes közönség fogadott bennünket Újszászon - a művelődési házban nagy sikerrel tartottuk meg a másnapi rendezvény főpróbáját, amit közel 300 vendég élvezhetett végig. Sikerünket a műsort követően felhangzott vastapson kívül az is bizonyította, hogy Bogárné Simon Klára igazgatónő utasítása alapján valamennyi osztályban csángó tematikus napot fognak tartani az osztályfőnökök ezen a héten, így ismertetve meg az Újszászi diákokat a magyar nemzet ezen rendkívüli népcsoportjának történelmével.

A helyi általános iskolában láttak bennünket vendégül egy finom ebédre a műsort követően, majd végiglátogattuk az oktatási intézményt, és kaptunk egy bő óra „géphasználati jogot” is a helyi informatika laborban, amit a gyerekek maradéktalanul az otthoniaknak való üzenésre, és Facebook bejegyzéseik frissítésére használtak fel.

Délután egy rövid városnézést követőn lábtoll-labda bemutatón vettünk részt. Újszász a magyar lábtoll-labdázás fellegvára, így igazán kár lett volna kihagynunk azt az oktatással összekötött rögtönzött edzést, amit Fehér János, a szakosztály elnöke tartott számunkra. A gyerekek kivétel nélkül élvezték az újfajta játékot, és a program végén az élményen túl mindahányan egy Újszász címeres pólóval, és egy valódi versenylabdával is gazdagabbak lettek.

Este táncházzal, majd „diszkotékával”, tini-diszkóval kényeztettek bennünket az újszásziak, ahol a mulatozás végére jó pár összetört ifjú szív bizonyította a trunki csángó gyerekek kapcsolatteremtő képességét. A számtalan azóta született Facebook- bejegyzésen túl egy röpke emléknél biztosan mélyebb nyomot hagyott az az őszinte figyelem és bizalom csángó gyermekeinkben, ami az itteniek felől nyilvánult meg irányunkban.

Második nap, december 3. szombat:

Pihentető alvás után ébredve, izgatottan vártuk a délutáni rendezvény kezdetét. Vonattal utaztunk Pestre, ahol a Kerepesi út 3. sz alatti MÁV székházban egy órával a rendezvény kezdete előtt vártuk szeretettel a trunki keresztszülőket, egy rendhagyó keresztszülő- találkozóra. Volt, aki itt találkozhatott először személyesen keresztgyerekével, és az első bizonytalan szóváltás, az első ölelés biztosan egy életre szóló élmény maradt mindenkinek.

Délutáni rendezvényünket Orbán Borbála és Kovács Krisztián ízig-vérig profi produkciója nyitotta meg, majd fellépésünkre erősítésnek érkezett hozzánk a Szász Csilla vezette 18 fős Lujzikalagori gyerekcsapat. Ők énekelt és mondott csángó imádságokkal készültek az előadásra. Ez úton is szeretnénk megköszönni Csillának a profi előadásmódú és megindító műsort, mely a kemény munka és tiszta szív kombinációjának tökéletes ötvözésével emelte az est színvonalát.

A műsor folyamán népdalokat énekeltek gyermekeink, és előadták azt a betlehemes játékot, melyet 1930 augusztusában jegyeztek fel Trunkon. A darab külön érdekessége volt, hogy az azt 1930-ban Trunkon járt néprajzosoknak elmesélő Pánczél János két dédunokája, Niko és Claudia is a fellépők között volt található.

Fellépésünk végét vastaps kísérte, és nagyon nehéz volt elbúcsúznunk a sok-sok szerető támogatótól, akik részvételükkel is kifejezték segítő szándékukat a csángóföldi magyar nyelv oktatásának ügye iránt.

Harmadik nap, december 4. vasárnap:

Délelőtt Szolnok belvárosában tettünk egy rövid városnéző sétát, majd Szatmáry Imre úr, a Zagyva cukrászda vezetőjének jóvoltából különlegesen finom cukrászsüteményeket kóstolhattunk meg, és délután még bowlingozni is elmehettünk, ahol a fiúk és a lányok külön csapatokban mérhették össze ügyességüket.

Utolsó nap, december 5. hétfő:

A hétfő reggeli hazaindulást szomorú búcsúzkodás előzte meg, hiszen túlságosan gyorsan repült el ez az élményekben bővelkedő három nap. Reméljük, hogy az összegyűjtött pénznek is köszönhetően a nyáron ismét Magyarországon köszönthetjük majd a trunki gyermekeket, akik többsége először mozdulva ki szűkebb hazájából, most személyesen is megtapasztalhatta magyarországi „rokonainak” odaadó, és őszinte szeretetét.

Dobozi Róbert,
trunki falugazda

Forrás: http://www.csango.ro/index.php?page=tr_jotekonysag