Talán még egy újszászi sem járt a távoli Malajziában. Augusztusban négy újszászi részesült abban a szerencsében, hogy a Malajziai Sepaktakraw Szövetség meghívásra közel kéthetet tölthetett az egzotikus ázsiai országban, és megismerkedhetett az ősi maláj sportág, a szepaktakraw új strand változatával. Még javában a nemzetközi lábtoll-labda verseny foglalt le minket, amikor meghívó levelet kaptunk az Első Nemzetközi Strand Sepaktakraw versenyre, a Malajziai Sepaktakraw Szövetség rendezésében. Nekem jutott a feladat, hogy részvételünket megszervezzem. A szűkös időkeret ellenére, azt hiszem, minden a legjobban sikerült. Ötfős delegációnk augusztus 16-án kora reggel indult, hogy a több mint 9000 km-re lévő Kuala Lumpurba 17-én időben megérkezzünk. Az utunk még repülőgéppel is több, mint 14 órába tellett. Ezúton is szeretném megköszönni szüleim és csapattársaim szüleinek segítségét, akik a repülőjegy megvásárlásában támogattak bennünket, nélkülük nem történhetett volna meg sikeres bemutatkozásunk a sportág ősatyjai előtt. De erről majd később. A repülőtársaság hibájából a negyedik játékosunk, Veres Tamás sajnos nem jöhetett velünk, így négyen érkeztünk, az átszállásokkal együtt egy teljes napig tartó utazás után Malajzia fővárosába, ahol a helyi szövetség küldöttei várták a Magyarországot képviselő csapatot, melynek tagjai: Baki Orsolya csapatvezető és a játékosok: Ézsiás Tamás, Ézsiás Tibor, Tóth Gábor. Itt szeretnék köszönetet mondani dr. Baky Endrének, aki az egységes megjelenésünket biztosító mezekkel támogatta utazásunkat. A verseny helyszínéül szolgáló Kuantanba busszal szállítottak minket a szervezők. A 300 kilométernyi út során bőven volt időnk az eszmecserére a francia, valamint a kanadai versenyzőkkel, és váltottunk néhány szót a Sri Lanka szigetéről érkezett játékosokkal is. A szállásra késő este érkeztünk, és a gyors eligazítás után mindenki nyugovóra tért. A megbeszélésen egészült ki csapatunk a kanadai Shawn Dyan személyével, így elindulhattunk a versenyen. Másnap délelőtt kissé fáradtan játszottuk első mérkőzésünket a malajziai Pinang szigetének válogatottja ellen. A mérkőzést 7:21-re elveszítettük, amiben közrejátszott az a 6 óra időeltolódás, mely hazánk és Malajzia között van, a 30 fok fölötti hőmérséklet, valamint a 80% körüli páratartalom. Ezekre nem igazán tudtunk fölkészülni. Amire itthon is készülhettünk volna, az a strand sepaktakraw nehézségei: a szembe tűző nap, a szálló homok. Második mérkőzésünket a Pahang tartományi válogatott ellen már jobb formában játszottuk, a végeredmény 15-21 lett. Bár a malájoknak is ez volt az első strand sepaktakraw versenyük, azért a sportágban szerzett tapasztalatukkal nem tudtuk felvenni a versenyt. Aznap az utolsó mérkőzésünket Negeri Sembilan csapata ellen játszottuk. Nyertünk! 21-18 arányban vertünk meg egy maláj csapatot! Megszoktuk a napsütést, a homokot, és az időeltolódáshoz is alkalmazkodtunk. A mérkőzésen fergeteges hangulat uralkodott, érdekes módon a malájok is nekünk szurkoltak. Ettől kezdve elismertek minket. A vacsora után rövid értekezletre került sor a labdával és a pontozással kapcsolatban, megállapodtunk a két szettes 21 pontos mérkőzésekben. A verseny második napja sorsdöntő volt. Az utolsó csoportmérkőzésünkre került sor Kedah válogatottja ellen. A játék hangulata az előző napi győztes meccsre emlékeztetett. És a biztatás hatására nagyon szép játékkal 18-21-es végeredménnyel majdnem bejutottunk a legjobb nyolc közé. Ezzel a verseny számunkra véget ért, csakúgy, mint, a többi nemzet csapatának. A negyeddöntőkben csak maláj csapatok vettek részt. Csoportunk erősségét jelzi, hogy innen az első 3 csapat jutott tovább. Aznap kezdődött az idegen nemzetek kupája, maláj résztvevők nélkül, amit a szervezők a helyszínen találtak ki nekünk, hogy a további napokon is játszhassunk. A különszámot Kanada csapata elleni győzelemmel kezdtük 21-9, 21-11-es végeredménnyel. A következő ellenfél Sri Lanka válogatottja volt. Az ő játékuk nagyon szokatlan volt számunkra, mivel a lábukat alig használták a labda továbbítására, szinte csak a fejükkel játszottak. Szoros három szettben kaptunk ki tőlük 21-15, 19-21, 14-15-re. A vacsora előtt újabb értekezletet tartottak a szervezők, mivel a malájok hosszúnak találták a 21 pontos szetteket, így azokat 15 pontosra csökkentették, ezzel megszülettek a strand változat végleges szabályai. Az est folyamán a szervezők egy kínai étterembe hívták meg a külföldi versenyzőket, ahol a csapatvezetők és a játékosok is átvehették a szövetség és a Gajah Emas sportszergyártó cég ajándékait. A harmadik napon a finálékra került sor, a verseny főtábláján és a nemzetek kupáján is. A döntőket mi kezdtük a francia csapat ellen. Diadalunk nem sokon múlott. A meccset 12-15, 15-9, 15-14 végeredménnyel nyertük. A Nemzetközi Strand Sepaktakraw versenyt a maláj csapatok közül legjobbnak bizonyuló Trengganu válogatottja nyerte. Az idegen nemzetek kupájában pedig hazánk végzett az élen. A részvételért járó oklevelet és a győzelmünkért járó 30 000 Ft-ot büszkén vehette át csapatunk. Igen meglepődtünk a jutalmazáson, hiszen előzetesen azt írták, hogy a verseny a FIFA közbeszólása miatt elmarad, mégis rendeztek egy bajnokságot, talán önmaguk kipróbálása végett is. A délután folyamán visszaindultunk Kuala Lumpurba, ahol két napot töltöttünk a maláj szövetség vendégségében. Ez idő alatt rohanva ugyan, de nagyrészt végignéztük a főváros nevezetességeit, a Petronas ikertornyokban is jártunk, ami a világ harmadik legmagasabb épülete. Megnéztük a Lake Gardens-et, ami olyan, mint Pesten a Városliget, csak trópusi kivitelben. Látogatást tettünk a Batu Caves, templomban, mely a helyi hindu vallás központja. A maláj szövetség betartotta előzetes ígéretét, és kifizette repülőjegyeink árát, valamint a szállásunkat és az étkezésünket. Repülőgépünk hazafelé csak 26-án indult, ezért jutott idő egy híres sziget, Langkawi meglátogatására is. Igazi paradicsomban landolt a repülőgép. Helyi idegenvezetőnk egy olyan taxisofőr volt, aki fiatalon a maláj sepaktakraw válogatottban játszott. Aznapi programunk egy csónaktúra volt a Kilim folyón. Ennek során felkerestük a Denevér-barlangot, meglátogattunk egy halfarmot, hajóztunk a mangrove erdőkben, valamint megetettük a sziget névadó halászsasait. Ezután egy barátságos edzőmérkőzést játszottunk a sziget csapata ellen. Másnap felkerestük a víz alatti világot, felvonóval fölmentünk a sziget legmagasabb csúcsára, és tettünk egy sétát a madárparadicsomban. A vacsorára idegenvezetőnk családjánál került sor, ahol megkóstolhattuk tradicionális rántottgyümölcs táljukat. Az utolsó napot strandolással töltöttük, valamint szétnéztünk és bevásároltunk a sziget legnagyobb városában, Kuahban. A sziget Malajzia legolcsóbb területe, mivel a kormány adómentességet biztosított az idegenforgalom fellendülése érdekében. Este komppal keltünk át a szárazföldre, ahonnan busszal indultunk vissza Kuala Lumpurba. Az utolsó ajándékok megvásárlása után, 16 órakor emelkedett levegőbe gépünk a gyönyörű ország legnagyobb repteréről. Még ki sem pihentem az út fáradalmait, máris nekiláttam szervezni az októberben esedékes újabb malajziai látogatásunkat, amikor az igazi világversenyre kerül sor, 16 ország részvételével. Remélem sikerül majd megmutatni tudásunkat a többi ázsiai nemzet előtt is. De előtte Franciaországban kell bizonyítani, mennyit fejlődtünk a sepaktakraw őshazájában tett látogatásunk során. Ézsiás Tamás |