Fotó: Fehér Judit

 

Baranyi Gábor Benő rendezésében rövidesen elkészül a Csomagtartó című kisjátékfilm. Októberben utolsó forgatási napjához ér a produkció, melyet néhány hetes utómunkálat fog követni.

A főszerepekben Csukás Marci (Zimmer Feri 2), Tóth Ildikó (Rokonok) és Huszár Zsolt (Intim fejlövés) látható, a forgatókönyvet Gönye László jegyzi, a film operatőre Szőke Dániel.

A történet egy családról – apáról, anyáról és kisiskolás korú gyerekükről – szól, akik látszólag boldogan élik mindennapjaikat, ám egy váratlan fordulat egészen más megvilágításba helyezi számunkra a családban uralkodó viszonyokat. A film sokszor a thriller eszköztárával dolgozik, ugyanakkor az ábrázolásmódtól nem áll távol a groteszk látásmód sem. Bár a teljes film még nem készült el, egy trailer már elérhető a világhálón.

 

 

Egy nagyon jó csapat állt össze a forgatásra, aminek nagyon örülök – mondta el Baranyi Gábor Benő.
Mindenki a filmhez kellő alázattal és kitartóan dolgozott, álmomban sem reméltem volna, hogy ilyen remek stábom lesz. – teszi hozzá a rendező.
A forgatókönyv írójával, Gönye Lászlóval jelenleg is dolgozunk a következő kisjátékfilmen, aminek a forgatását jövőre szeretném elkezdeni ugyanezzel a csapattal. Hogy sikerül-e újabb lehetőséget kapnunk, az a Csomagtartó fogadtatásától függ, úgyhogy több szempontból is mérföldkő ez az életemben.

A film közeli elkészültének örömét sajnos beárnyékolja a tény, hogy a Csomagtartó Huszár Zsolt egyik utolsó filmje. A kivételes színész néhány hete tragikus körülmények között hunyt el.

Baranyi Gábor Benő korábbi kisfilmjei honlapunkon is megtekinthetők.

 

 

Megjelent a nemrég 85. születésnapját ünneplő Fehér Majzik Sarolta új könyve A rózsák közti úton címmel. A regény több mint egy évszázad történéseit foglalja magába egy család sorsán keresztül. Két századforduló, két világháború - és minden, ami közte volt - követhető nyomon az oldalakon: szerelmek, kalandok, megpróbáltatások. Nem történelmi regény, nem szolgál valódi adatokkal, de sok a valóság alapja.

Jó szívvel ajánlom azoknak, akik ebben a korszakban nőttek fel, de azoknak a fiataloknak is, akik nemcsak a történelemkönyvekből szeretnének ismereteket szerezni a huszadik század eseményeiről.

A borító és a hátlap Simon János festőművész munkája. Kapható a könyvtárban.

F. Sz. Zs.

 

 

 

A Sparkling Diamonds Tánccsoport táncosai ismét nagyszerű időszakot tudhatnak maguk mögött. A tavalyi karácsonyi gálaműsortól kezdve egy féléves megállás nélküli táncban volt részünk.

A szilvesztert Jászalsószentgyörgyön töltöttük, ahol a műsorban kiemelt helyen vehettünk részt. Kitettünk magunkért, és ezt vendéglátóink bőséges vacsorával és remek hangulattal viszonozták nekünk.

Februárban két helyen tartottak igényt színvonalas koreográfiáinkra. 4-én Szolnokon az Aba Novák Kulturális Központban az Építészeti, Faipari és Környezetgazdálkodási Szakközép- és Szakiskola által szervezett szalagavatóra voltunk hivatalosak, ahol legújabb koreográfiáinkat tekinthették meg a vendégek. Bátran kijelenthetjük, hogy a várt siker nem maradt el. Február 19-én a Széchenyi István Gimnáziumban rendezett jótékonysági estre hívtak meg bennünket. Bár itt az időjárás nem kedvezett nekünk, a hangulat egyáltalán nem volt fagyos.

Március 5-én Újszászon láthatott minket a közönség, az immár hagyományosan megrendezett Farsangi Kavalkádon, ahol a Budapesten 2010 decemberében bronzérmet nyert Latin party című koreográfiánkat mutattuk be, nyári hangulatot csempészve a farsangi álarcok közé.

Május 1-jén Tápiószele szabadtéri rendezvényén mutatkoztunk be, ahová visszavárnak bennünket több rendezvényre is.

Nálunk már hagyománnyá vált, hogy a nyáron pihentetjük tánctudásunkat, ezért az idén is, mint tavaly, sok felkérést kellett visszautasítani. Szeptembertől azonban újra „beköltözünk” a táncterem négy fala közé. (Legközelebb szeptember 17-én, Újszász Város napjának ünnepi műsorában láthat minket a közönség.)

A csoport tagjai immár felnőttként tekintenek a táncra, ami sajnos már csak hobbiként tartozhat sokunk életébe. Éppen ezért nem tehetjük meg, hogy teljes figyelmet és annyi időt szenteljünk kedvencünknek, mint eddig. Ezen felbuzdulva, és hogy elért céljaink ne vesszenek kárba, utánpótlást szervezünk magunk után, remélve, hogy ha mi már nem, majd ők továbbviszik a csoport nevét és a színvonalat, melyet képvisel.

A hely szűke miatt létszámkorláttal kell élnünk, ezért felvételit hirdetünk, ahol a legjobb képességű gyermekek a Sparkling Diamonds táncosai lehetnek. Utánpótlást szervezünk 6-tól 10 éves korig, illetve 11-től 16 éves korig.

A jelentkezőket 2011. szeptember 18-án 15 órakor a hosszú iskolában várjuk. Reméljük, minél többen élnek a lehetőséggel.

(Több információ a csoportról:
www.sparklingdiamonds.eoldal.hu).

Tukacs Ágnes

 

Szent István királyunk éves ünnepének előestéjén immáron sokadik alkalommal, a városi ünnepség után koncert várta a megemlékezőket a katolikus templomban.

A Szolnoki Szimfonikus Zenekar vonós szekciójából alakult vonósegyüttes népszerű és méltán közkedvelt, a szerenádok műfajában íródott zeneművekkel varázsolta el az érdeklődőket. A szerzők között köszönthettük Mozartot, Csajkovszkijt, Grieget, sőt a nagyszerű magyar zeneszerzőt, Weiner Leót is.

Különös élményt nyújtott, ahogyan a vonósegyüttes a templom adta hangzásbeli viszonyokhoz illeszkedett.

Sokszor gondolkodom azon, milyen nagy szerencsém van, hogy képes vagyok hallani. A fizikusok azt mondják, csak ott van hang, ahol van közvetítő közeg. A mi bolygónk megadja nekünk ezt a pompás érzékelést. Főiskolai mestereim is gyakran emlékeztettek: tiszteljétek, hogy a Földön van muzsika!

No és micsoda kiváltság, hogy a hangok, a zene érzékelésével változni képes a lelkünk, a hangulatunk!

Emlékszem, milyen varázslatos pillanat volt, amikor megismerkedtem 5 éves koromban a zongorával. Anyukám az általános iskola alsó tagozatának épületében korrepetált néhány gyermeket, s engem átengedett a szomszédos terembe, ahol ott állt a nagy, fekete csoda: a zongora. A klaviatúra közepén volt egy sárgult billentyű – először ebből kiindulva próbáltam dallamokat kanyarítani; majd találtam két fekete billentyűt, melyeket egyszerre megszólaltatva gyönyörű harmónia úszott a levegőben. A mai napig érzem, ahogyan akkor összeszorult a gyomrom ettől a „többszólamúságtól”, s ahogyan titkos szövetség kötődött a ZENE és köztem.

 

A Szolnoki Szimfonikus Zenekar vonósegyüttese
(Fotó: Fehér Judit)

 

Ilyen egyszeri pillanat volt az is, amikor az augusztus 19-i koncert kezdéseként felcsendültek Mozart „Kis éji zene” c. művének első taktusai.

A vonós hangszerek együttzenélése egyébként is lenyűgöző! Egy hegedűn, brácsán vagy csellón nincs a húrokon semmilyen jelzés, hogy az adott hangmagasságot hol keresse a muzsikus. Csak a belső hallására hagyatkozhat, hogy a helyes dallamot megtalálja hangszerén. A vonós kamaraegyüttesben zenélő művészek egymáshoz illeszkedőn, alkalmazkodón formálják a helyes zeneíveket! Bizony, ez több évtized kitartó munkájának, gyakorlásának eredménye!

Ezért is szomorított el, hogy igen kevesen voltunk kíváncsiak az idei koncertre.

Bizony, manapság a médiákban szereplő, a figyelmünket csupán deviáns magaviseletükkel magukra vonzó ún. „celebek” népszerűbbek, mint a 20-30 év során művészi alkotásokat produkáló művészek.

De gondoljunk csak bele: a kisgyermekek is igen nagy kedvvel képesek – a szó negatív értelmében vett – „bohóckodással” mulattatni felnőtt környezetüket, felrúgva a már megtanult viselkedési normákat. Teszik ezt mindaddig, míg a felnőtt – talán pillanatnyi mosoly után – megálljt parancsol, s visszatereli a rábízott emberpalántát a helyes irányba.

Kedves Újszásziak!

Legyünk mi is felelős felnőttek, s tegyük le szavazatunkat a magyar kultúra értékei mellett: az augusztus 19-i koncerthez hasonló rendezvényeken jelenlétünkkel fejezzük ki, hogy mi ezt választjuk, ez ad megtisztulást, ez köt össze bennünket, s ezt akarjuk örökül hagyni az utódainknak!

Mert:

„Hiszem, hogy az álmok valóra válnak.
Hiszem, hogy a jótett jót tesz a világnak.
Hiszem, hogy az ÉLET a legfőbb ÉRTÉK,
S hiszem, hogy az érték mindig MÉRTÉK!” (Simon E.)

Simon Erika
a Szolnoki Szigligeti Színház
ének-korrepetitora

 

Újszász 2016©