Fehér Majzik Sarolta nyugalmazott tanárnőt meseíróként ismerhetik leginkább az újszásziak, bár legutóbb felnőtteknek szóló könyvvel jelentkezett. Ám az irodalomhoz a családot sokkal régebbi kapcsolat fűzi: Mikszáth Kálmán nagyapja figuráját örökítette meg egyik regényében.

– Tegeződjünk! Én is voltam ám újságíró a Pest Megyei Hírlapnál – fogadott bennünket a 88. életévét taposó Sárika, akiről az is kiderült, hogy számos antológiában és lapokban megjelent novellája mellett az Új Néplap 2009-ben kiadott Nagy mesekönyvében is szerepelt írása. – Legkedvesebb novellám a „Nagyapám bekerült a magyar irodalomba” című. Ebben mesélem el a közismert íróval kapcsolatos régi családi történetet. Nagyapám, tarcsai Majzik Károly és a közismert magyar író, Mikszáth Kálmán, ha a sors úgy hozta, hogy összetalálkoztak, szívesen kártyáztak együtt. Nemcsak a kártyajátékban, hanem tréfacsinálásban is igyekeztek egymást legyőzni. Egy alkalommal nem tudták eldönteni, ki győzött, ki veszített a játékban, ezért nagy haraggal váltak el. Mikszáth mérgében vitriolba mártott tollal beleírta nagyapámat a Szent Péter esernyője című regényébe. Természetesen utána a kibékülés sem maradt el. Ez a novellám többek között megjelent az Újszászi Híradóban is, majd fölkerült a Magyar Kártyagyár honlapján összegyűjtött kártyásokról szóló történetek közé, Mikszáth, Jókai és más nagy írók művei mellé – mesélte Sárika. Mégsem ezzel a történettel szembesülve döntötte el, hogy ő is írásra adja a fejét. Mint mondja, gyermekkora óta írónak készült, de felnőttként annyi tennivalója akadt, hogy sokáig háttérbe szorult ez irányú törekvése.

– Írói hajlamaimat édesanyámtól örökölhettem. ő mondta ki, hogy nekem írónak vagy dramaturgnak kellene lennem, mivel nagyon szépen tudtam mesélni és fogalmazási készségemmel gyerekként én is hamar kitűntem iskolatársaim közül – idézte fel a kezdeteket Sárika, akinek első meséje egy karácsonyi antológiában látott napvilágot 1997-ben, első önálló mesés kötete pedig 2005-ben jelent meg. – Két gyerekemnek is nagyon sokat meséltem, később az öt unokámnak is, sőt a „Kalandozások Sanyi manóval” című könyvben megírt történetet a Fehér unokákkal közösen alakítgattuk, míg elnyerte végleges formáját. Sárika a modern kor vívmányaitól sem zárkózott el, egyik meséje egy rózsaszínű macskáról és a számítógépről szól. Újabban az idősebb korosztályt is szeretné megszólítani írásaival. Idei, legutóbbi kötete az egyik unokája esküvőjére és az ő 88. születésnapjára jelent meg. A „Szerelmek az ostrom idején 1944-1945” című könyv Sárika élményeit alapul véve a pálya- és párválasztás időszakát élő fiatalok sorsán keresztül jeleníti meg a háborús időszak eseményeit.

– Azt vallom, a dolgokat el kell fogadni úgy, ahogy vannak, nem az a fontos, hogy kritizáljunk. Azt viszont nem szeretem, ha valaki helytelen magyarsággal ír, magyartanárként is számomra nagyon fontos a nyelv tisztasága. A magyar népmeséket tartom követendő példának, mindig van benne valamilyen tanítás. Az irodalmon keresztül is tanítani kell az embereket, de nem szájbarágós, unalmas módon. A gyerekeknek pedig kell a romantika! – vallja Sárika. – Legutóbbi könyvem főszereplőjének szavaival élve: meg kell lelkünkben őrizni a hit, a bizalom és a szeretet lángjait.

Abonyi születésű vagyok, csak 1995-ben költöztem Újszászra, miután meghalt a férjem – árulta el az írónő. – János fiam él Újszászon a családjával, így esett erre a településre a választásom. Szeretek itt lakni. Sárika 2003-ban a helyileg meghirdetett irodalmi pályázaton elnyerte az Újszász írója címet. Abony kulturális életében jelentős szerepet töltött be, így tavaly megkapta az Abonyiak Abonyért díjat.

Könyvei: A virággal forgó házikó (2003), Kalandozások Sanyi Manóval (2004), Az öt fiú (2005), A rózsaszínű macska és a számítógép (2008), A rózsák közti úton (2011), Szerelmek az ostrom idején (2014).

Kovács Berta
Új Néplap 2014. november 7.

 

Fehér Majzik Sarolta
(Fotó: Mészáros János)

 

A Nosza Mami, a Senora tánccsoportok, valamint a Százszorszép Népdalkör nagyszabású, igen magas színvonalú szórakoztató estével lepte meg Újszász lakosságát október 25-én, illetve az újszászi lakosok közül azokat, akik rendszeresen eljárnak a helyi rendezvényekre.

Most aztán olyan különleges produkciókat láthattak, melyek méltán emlékezetesek lesznek számukra. Csak egy példát említek, a homok animációt, amit még Újszászon egyszer sem láthattak. De volt ott vendégváró vetítés Újszász régi életéből, az ismerősök fiatalkori képeivel, finomabbnál finomabb pogácsák, melyet a rendezők, a Zagyvaparti Idősek Otthona konyhásai, a piactéri pékség dolgozói sütöttek. Rengeteg tombolatárgy gyűlt össze. Mindezekért, és a szereplőknek – akik ellenszolgáltatás nélkül eljöttek, s fellépésükkel megtiszteltek bennünket – műsorukért köszönetet mondunk.

Nagyon sajnáljuk, hogy nem vettek részt többen a hangulatos esten, nem értékelték annyira a fellépők igyekezetét, a szervezők nem kis munkáját, hogy eljöjjenek megnézni, meghallgatni a szereplőket. Finom pogácsát enni. Köszönet Molnár Péter polgármesternek és Nagy Zsolt képviselőnek, hogy ők ott voltak, s elismerésük újabb lendületet ad a további rendezvényszervezéshez. Talán máskor azok is eljönnek, akik szerint „Újszászon semmi nem történik, nincs szórakozási lehetőség”. Ha pedig ismét csak azok jönnek, akik szoktak, akkor is megéri, megérdemlik a jó szórakozást, s újból szeretettel várjuk őket.

Nosza Mamik

 

Az október 25-én megrendezett pogácsa partin részt vettem. A terembe érkezéskor szinte meglepődtem a szívélyes fogadtatáson. Különböző ízesített pogácsákat kínálgattak, és ásványvíz fogyasztására volt lehetőség.

A változatos műsorszámok színesítették az estét. Kiemelkedő hangulatát az estnek a meghívott vendégek adták. Ez a műsoros este valamennyi résztvevőnek élménydús szórakozást nyújtott, amit úgy érzem, illik megköszönni. Ezúton is köszönjük!

Nagyon sajnálom, hogy a közönség nem megfelelő létszámmal volt jelen.

Úgy tudom, hogy a szervezők mindent megtettek, szórólapos és személyes meghívásokkal igyekeztek hívogatni.

Magam és az est résztvevői nevében kívánok a lelkes szervező csapatnak további ötletes, és ilyen színvonalas rendezvényszervezést. Hátha legközelebb nagyobb lesz az érdeklődés.

Az elkövetkező időszakra nagyon jó egészséget, munkájukhoz sok-sok sikert kívánok minden kedves fellépőnek és szervezőnek.

V. J.-né

 

 

 

Tiszakürt 2014. június 28.

A dalos embert Isten küldte, hogy dala víg és szomorú legyen, a kemény szív attól meglágyuljon és minket a mennybe vigyen.”

A 8. alkalommal megrendezett Nyárköszöntő Kórustalálkozón részt vett az újszászi Kvint-kör. A fellépés előtt Barta Imréné köszöntötte a megjelenteket, és mutatta be a kórust:

„Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntök minden jelenlévőt, kórustagokat, megjelent érdeklődőt! Engedjék meg, hogy külön megköszönjem Kovácsné Ibolya igazgató asszonynak és Muzsik Tamás tiszteletesnek, hogy már 8. alkalommal megszervezték és adtak helyt a Nyárköszöntő kórustalálkozónak!

Bemutatkozásunkat Isak Newton szavaival kezdeném: „Az emberek túl sok falat építenek és túl kevés hidat.” Úgy gondolom, ez a rendezvény hidakat épít a házigazdák és a résztvevők között. Talán ez a legnagyobb értéke a mai napnak. Szívesen vesszük évről évre a meghívást. Örömmel és izgatottan készülünk ezekre az alkalmakra. Ez az együttlét jó alkalom arra, hogy önbizalmat és erőt merítsünk a további munkánkhoz.

Kórusunk, a Kvint-kör 8 éve alakult, először Operabarátok köre néven. Városi ünnepeken, templomi koncerteken, kórustalálkozókon lépünk fel. Hetente egyszer készülünk ezekre az alkalmakra. A fellépéseken kívül, zenei koncertekre, kórushangversenyekre is igyekszünk gyakran eljutni. A kórus tagjai: volt és jelenlegi pedagógusok, óvónők, van közöttünk könyvtáros, mentálhigiénés, vállalkozó, kereskedelmi dolgozó. Számunkra is érvényesek Kodály Zoltán szavai: „A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal.”

Szeretném bemutatni vezetőnket, egyben karmesterünket: Bakó Jánosné Zsoldos Erzsébetet, ő fogja össze, bátorítja, nagy-nagy türelemmel kórusunkat. Fogadják szeretettel műsorunkat!

Elsőként egy XVIII. századi szerző Menegali művét énekeljük: Jesu, Salvator mundi címmel, ezt követi egy német zeneszerző Michael Praetorius: In dulci jubilo műve, majd Verdi: Don Carlos című operájából a Búcsú a hazától című kórusmű, Mozart: Alkonyóra című művét Radó Lili fordításával énekeljük, ezt egy újabb Mozart mű: a Bűvös csengettyű követi, műsorunk zárásaként fogadjanak el egy Kurjantóst Bárdos Lajostól.

Kívánom minden résztvevőnek, hogy még sokáig leljék boldogságukat abban, amit szeretnek, dalolhassanak a maguk és mások örömére!”

Kvint-kör
Újszász

 

A tiszakürti református templomban

 

A tiszakürti művelődési ház leköszönő igazgatója, Kovácsné Ibolya és Bakó Jánosné kórusvezető

 

A Nosza Mami tánccsoport egyik sikeres fellépése során újabb meghívást kapott amelynek székhelye Nagyatád volt.

Itt került megrendezésre a 25. Solar fesztivál, a Szépkorúak Művészeti Találkozója, amelynek időpontja június 1. volt. A nagy távolság miatt (háromszori vonat átszállás, kb. 7 óra utazás) a tánccsoport 3 napot tölthetett ezen a csodálatos helyen, amelynek részese lehetett a Senora tánccsoport is.

Május 30-án a kora reggeli órákban indultunk Újszászról, és délután 3 órára érkeztünk meg, ahol már a vasútállomáson nagy szeretettel fogadtak bennünket. Csomagjainkat autóbusszal elszállították a Hotel Solar -ba, a város szívébe, évszázados fákkal ölelt park és gyógyfürdő szomszédságába, mi pedig kellemes sétával tekinthettük meg Nagyatád nevezetességeit, az utcák, parkok tisztaságát.

 

Kirándulás Kaszópusztára

 

Nagyatád Magyarország egyik legbájosabb települése. Széles, tiszta utcáival, rendezett parkjaival és virágok ezreivel vívta ki az ide látogatók csodálatát. Így volt ez velünk is! Kiemelt vonzereje a gyógyfürdő, amely kiváló gyógyvízzel, fedett és kültéri medencékkel várja a látogatókat.

Június 1-jén a szálloda mellett lévő Európai Uniós támogatással épült gyönyörű művelődési házban kezdődött a találkozó, amit Schmuck Andor, a Szépkorúak Társaságának tiszteletbeli elnöke nyitott meg. Nagyon sok fellépő volt, népdalkörök, énekkarok, néptánccsoportok, versmondók. A színvonalas műsorszámokat a még nem szereplő, és már leszereplők is nagy tisztelettel nézték, tapsoltak, gratuláltak egymásnak.

Bennünket, újszásziakat külön köszöntöttek, mivel mi voltunk a legtávolabbról érkező fellépők.

A Nosza Mamik a „huszáros” és az Újszász dalára koreografált pom-pon-os táncukkal, mi Senora-k pedig „zászlós” táncunkkal örvendeztettük meg a nagyközönséget, nem is akármilyen sikerrel, ugyanis Barabás Tiborné, a Tisztelet Társaság elnöknője meghívta tánccsoportjainkat budapesti rendezvényeikre, mert ezeket a táncokat tartotta a legszínvonalasabbnak.

Mind a két tánccsoport szívvel-lélekkel készült az itthoni próbák során, hogy Újszász hírneve öregbítésének mi is részesei lehessünk.

A kicsit elhúzódó fellépések között a szervezők tombolahúzással próbálták lázba hozni a szereplőket. Mi is vittünk, illetve felajánlottunk tombola tárgyakat. A szerencse is mellénk szegődött, mert majdnem mindenki nyert valami kis emléktárgyat!

A fesztivál zárásaként bált rendeztek, ahol mindenki kedvére mulathatott.

Ezen a napon még arra is volt lehetőségünk, hogy a gyógyfürdőben pancsolhassunk.

Június 2-án, hazautazásunk előtt még tettünk egy kis kiruccanást Kaszópusztára és a Baláta tóhoz, mely a 90-es évek óta természetvédelmi terület. Kis vonattal utaztunk, ahol Horváth Ferenc erdész volt segítségünkre, aki ízes beszédével avatott be bennünket az erdő, a láp, az ott élő állatok világába. A hosszú séta és vonatozás után a tájegység jellegzetes, egyszerű ételével a langalló-val (kenyértészta sóval, köménymaggal, tejföllel megkenve.) kínáltak bennünket.

A délutáni órákban indultunk haza, teli sok-sok élménnyel.

Köszönjük a Nosza Mami tánccsoportnak, külön dr. Szóró Magdolna és Gyüre Rozika szervezőknek, hogy szabadidejüket is feláldozva megszervezték ezt a csodálatos három napot.

Kimondhatatlanul jól éreztük magunkat, rengeteg élményben volt részünk! Sokat emlegettük az itthon maradottakat, akik betegség vagy vizsga miatt hiányoztak a csoportból, de talán e néhány sor olvasásakor egy pár percre ők is úgy érezhetik, mintha velünk lettek volna.

SENORA tánccsoport

 

Április 26-án kora reggel a Nosza Mamik és a Szenorák útnak indultak Szerbiába, ott is Palics városába. A szíves fogadtatás után városnézésre kalauzolt bennünket Nagy Katalin polgármester asszony. Megcsodálhattuk a város szép parkjait, épületeit, tavát, s az ottani emberek szívélyességét, kedvességét.

Vasárnap hivatalosak voltunk a Palics melletti Hajdújárásba, ahol mind a két tánccsoport szerepelt, a helyi és a környező települések kórusaival együtt. A zászlós táncunk után megajándékoztuk a palicsi, hajdújárási és a ludasi települések egy-egy kórusát zászlóinkkal, melyet meghatódva vettek át.

Közös énekléssel, beszélgetéssel ért véget a rendezvény, hiszen nekünk indulnunk kellett haza.

Köszönjük a vendéglátást és a szívélyes fogadatást mindkét település szervezőinek, segítőinek, s reméljük, hogy mi is viszonozhatjuk ezt hamarosan itt, Újszászon.

NoszaMamik
Szenorák

 

Zászlóátadás

 

Szívélyes vendéglátás

 

Az újszászi temetőben 2014. január 8-án került végső nyugvóhelyére Csiki Pál nótaénekes - előadóművész. Miklós János plébános és Nagy Kálmánné kántornő a katolikus egyházi szertartás szerint vett búcsút a halottól.

Ezután a pályatárs, Almási Klára búcsúzott el tőle a művésztársak és az önkormányzat nevében.

„Van dalos madárja minden ágnak:
A rigófütty, gerlicék búgása,
S csattogány-dal szépen összevágnak.” (Petőfi S.)

... és van dalosa minden falunak, városnak.

Kedves Művésztársam!

Gazdag, dolgos éveket hagytál magad mögött. A kör bezárult.

Nagy énekes egyéniség voltál, szép hanggal, kiváló énektechnikai tudással, széles, sokszínű repertoárral. Mindezekhez páratlan szorgalom, precizitás társult, és előadásmódodhoz tartozó őszinte, tiszta érzelmek, szenvedély és muzikalitás ötvöződött.

Kiváló adottságaid és képzettséged révén a színpad és éneklés alázatos szolgájaként több ezer embert ajándékoztál meg művészeteddel, nyújtottál vigaszt, javítottad kedélyállapotukat évtizedeken át, hozzájárulva ezzel az ünnepek szépségéhez, az emberek lelkének emelkedettségéhez.

Egy igaz hű katolikus voltál, aki a karácsonyi éjféli szentmiséről soha nem maradt volna el. Művészeted bölcsője a katolikus hitből alkotódott. Minden színpadi fellépésnél egy kis csodát kell teremteni, amely fényt hoz az emberek életébe.

Az Országos Filharmóniától kapott művészeti működési engedéllyel jól sáfárkodtál. Fáradhatatlanul szervezted a műsorokat, és nagyszerű művészcsoportokat hoztál létre. Segítetted a kezdő művészek kibontakozását. Színpadi külsődet mindig pedáns, rendkívül dekoratív megjelenés jellemezte. Külföldön is nagy sikerrel mutattad be és vitted hírül a magyar zene szépségét, gyöngyszemeit. Kifogástalan, hiteles tolmácsolásban szólaltattad meg a magyar nóták, operett részletek, népdalok, virágénekek legszebbjeit.

Húsz évig vezetted a Százszorszép Népdalkört, amely eredményes fellépések hosszú sorát adta, és országos arany minősítéseket szerzett.

Kitüntetéseid jelzik életutad elismerését: a 2005 szeptemberében kapott Pro Urbe Újszász díj és a 2007 márciusában adományozott Magyar Köztársaság Érdemkeresztjének bronz fokozata.

Elhivatottságod példa értékű volt. Ezernél is többször szólt a vastaps és a Vissza! Vissza! - kiáltás, amely ismétlésre hívott. A függöny most végleg legördült.

Tisztelettel és nagy kegyelettel búcsúzom minden művész kollégád és zenésztársad nevében, akik közül sokan eljöttek ebben a korai órában, hogy elkísérjenek utolsó utadra. Búcsúzom a Százszorszép Népdalkör hűséges tagjai és a művelődési ház igazgatónője nevében, akikkel oly sok órát töltöttél. Tisztelettel és megbecsüléssel búcsúzom polgármester úr és Újszász Város Önkormányzata nevében. Elbúcsúzom valamennyi itt megjelent művészetpártoló és kegyeletét leróni kívánó polgár nevében.

A szabad művészet különlegesen szép pályáját jártad végig, amelyhez komoly elkötelezettség, önkontroll és kitartás szükségeltetett. Méltó társad és segítőd volt ebben töretlen hittel Margó, akinek gondoskodása mesébe illő. Csak ritka feleségek képesek a hitvesi szeretet önfeláldozó, mindenre kiterjedő segítő figyelmére, amely nagyban hozzájárult előadóművészeted kiteljesedéséhez és folytonosságához. Csiki Pálné Margitka igazi művészfeleség volt. Most tőle kíván köszönettel elbúcsúzni az együtt töltött évekért férje, Csiki Pál, utolsó dalával: „...mert akinek bánata van, minden reggel könnyes szemmel ébred...”

Búcsúbeszéde közben Almási Klára két dalt énekelt el: az Ave Mariát, és a Megkötöm lovamat… címűeket.

Ezután a sírhoz Csiki Pál hamvait a jászladányi népi zenekar Rácz Aladár vezetésével kedvenc nótáját („Száz szál piros rózsát küldöttem tenéked…) játszva kísérte el. A sírnál elhangzott a Székely himnusz, hisz Csiki Pál Székelyföldön született, és a János vitézből az Egy rózsaszál szebben beszél… kezdetű dal, melynek utolsó sora: „nyugszik a csöndes temetőben, szemét lezárta a halál”.

A Százszorszép Népdalkör Kodály Esti dalával vett búcsút vezetőjétől: „adjon Isten jó éjszakát”.

F. Sz. Zs.

 

Csiki Pál és Szalai András prímás
(Fotó: Fehér Judit)

 

Újszász 2016©