Szeptember elsején mutatták be a budapesti Toldi moziban Baranyi Gábor Benő, újszászi származású kisjátékfilm rendező új rövidfilmjét, a Csomagtartót. A film egy lelkes csapat másfél éves munkájának a terméke. A főbb szerepekben Csukás Márton (Zimmer Feri 2), Tóth Ildikó (Rokonok) és a tavaly szeptemberben tragikus körülmények között elhunyt Huszár Zsolt (Intim fejlövés) látható. A forgatókönyvet Gönye László (Három lépésben) jegyzi, az operatőr Szőke Dániel (Kispálfilm) volt.

Részlet a filmből

A film nehéz körülmények között, állami támogatás nélkül készült el, az alkotók önzetlen elhivatottságának segítségével. A film rendezője fontosnak tartotta, hogy a Toldi moziban tartott premieren más, alacsony költségvetésű, szerelemből született, igényesen kivitelezett kisjátékfilmek is bemutatásra kerüljenek. A vetítések után kerekasztal beszélgetés következett a filmek rendezőivel Géczy Dávid kisjátékfilm rendező moderálásával, melyhez Muhi András producer is csatlakozott. Megtudhattunk érdekes információkat a filmek elkészítésének körülményeiről, többek között azt is, hogy a Csomagtartó költségvetését a rendező paradicsomszedéssel, raktári munkával és takarítással teremtette elő Angliában, vagy hogy egy másik kisfilm azzal a feltétellel kapott támogatást, hogy a színészeknek hivatalosan nem volt szabad fizetést adni.

A teltházas filmbemutató színvonalán az önzetlen felajánlásoknak köszönhetően felkínált bor és pogácsa, valamint a közönségtalálkozó után következő Tom Select koncert is sokat emelt. A Csomagtartó a későbbiekben filmfesztiválokon lesz látható (legközelebb a budapesti Uránia moziban, a Faludi Amatőrfilm Fesztiválon). Az alkotók a film versenyeztetése idején, vagyis az elkövetkező egy évben nem tervezik a Csomagtartó interneten való megjelenését, mert ez az egyes fesztiválokról való kizárással járhat.

xxx

A fentieket megtudva, kíváncsi lettem az ifjú tehetségre (mindössze 25 éves), akit felületesen személyesen is ismerek. Most az internet segítségével megtudakoltam, milyen út vezetett idáig.

Baranyi Gábor Benő (BGB):

– Gyerekkorom óta megvan bennem az a vágy, hogy filmeket vagy rajzfilmeket találjak ki és készítsek el. Olyan 4 éves lehettem, mikor az első vígjáték jelenet eszembe jutott. Elmeséltem anyámnak, aki azt mondta, hogy ez egyáltalán nem vicces, legközelebb találjak ki valami olyat, ami másoknak is tetszik. Nem tudom, hogy van-e ennek az esetnek valami köze ahhoz, hogy azóta is nagyon fontos nekem, hogy minél precízebb filmeket készítsek. Olyanokat, amikből egy jelenetet sem lehet kivágni, s amikbe minél nehezebb belekötni. Óvodás koromban inkább rajzfilmeket szerettem volna készíteni. A Frédi és Bénit látva az a meggyőződésem volt, hogy ezek kartonból kivágott figurák, amiket valaki mozgat, miközben forog a kamera. Mindenféle kartondobozt szétvagdostam, és rajzoltam rájuk. Külön megrajzoltam és kivágtam minden egyes tárgyat, hogy lehessen őket külön mozgatni. Bár kamerám nem volt, úgy fogtam fel, hogy érdemes ezeket elkészítenem, hogy ha felnőtt leszek, akkor kéznél legyenek, és minél előbb elkezdődhessen a forgatás. Rajzoltam képregényeket is, amiket valójában filmterveknek szántam, valamint jegyzettömbök oldalaira rövid, pörgethető mozgóképeket. Apám egy időben rajzfilmrajzolást tanult a Pannónia Stúdióban. Elvitte megmutatni a rajzaimat, s ott azt mondták, a rajzfilmről érdemesebb lenne a rajz irányába vennem az utat. Én a film irányába mentem.

Beszélgetés a filmről

– Szülei mindketten vonzódnak a művészetekhez. Édesanyja, Kaló Hajnalka kézműveskedik, édesapja, Baranyi Kálmán fest. A hajlamot bizonyára tőlük örökölte. Mennyiben támogatták, támogatják a törekvéseit?

BGB: – A szüleim azt akarták, hogy legyen egy normális, kenyérkereső szakmám, s abból éljek meg. Így lettem rendszergazda, de egy percig sem dolgoztam a szakmában. Nem örültek annak, hogy állandóan álmodoztam. Mostanra békéltek csak meg vele, mióta látják, hogy operatőr-vágóként is meg tudok élni.

– Mik voltak a kezdő lépések?

BGB: – Mikor az újszászi általános iskolában elkezdtem a tanulmányaimat, már tudtam írni és olvasni. Hétévesen kezdtem el nagyobb terjedelemben lejegyezni a filmötleteimet. Ezek néhány gépelt oldal terjedelmű filmnovellák voltak, még meg is vannak valahol. Mikor kamerához jutottam, szintén az általános iskolában, akkor sok rövidfilmet is készítettem otthon, egyedül, amik viszont már nincsenek meg. Néha sikerült bevonnom egy-két családtagot, barátot is. Ezek a kísérletek főként az addigi filmes ismeretanyagomon nyugodtak, vagyis jórészt az amerikai kommersz filmek voltak az alapjai, amikkel kapcsolatban volt ellenérzésem is. Nem tetszett nekem, hogy túlságosan kiszámíthatók, és mindig happy end a végük, ezért egyre inkább elmentem abba az irányba, hogy sok éles fordulat legyen a történetekben, a végük pedig legyen szomorú. Most kezdek csak ezekből a negatív kicsengésű befejezésekből kinőni. Aztán Nyíregyházára kerültem a Zrínyi Ilona Gimnáziumba. Itt már nem csupán olyan filmeket szerettem volna készíteni, amik szórakoztatják az embereket, hanem el szerettem volna sajátítani a filmnyelvi eszközök használatát és el akartam gondolkodtatni a nézőket. Néha ezek a kísérletek elmentek egészen elvont irányba, s a hangsúly azon volt, hogy minél több mondanivalót hordozzanak a képek egymáshoz viszonyítva és önmagukban is.

– Néhány rövidfilmjét látva, ezek az elemek megvannak, de én többet is érzek bennük.

BGB: – Az Eszterházy Károly Főiskola mozgókép szaka, és azon belül is az egyik tanárom, Bollók Csaba segített ráállni arra az útra, hogy nagyobb jelentőséget kapjanak az emberi érzelmek a filmjeimben. Egy ügyes dramaturgia, egy szép, következetes operatőri munkával, jó színészekkel mit sem ér, ha nincs benne egy emberi történet, egy igazi dráma.

– Hogyan jött létre a Csomagtartó?

BGB: – Gönye Lacival, aki a Csomagtartó forgatókönyvírója, még 16 éves koromban ismerkedtem össze egy internetes forgatókönyvírói levelezőlistán. Elküldtük egymásnak a könyveinket, de aztán ez annyiban maradt, az e-mail címe meg is szűnt, elvesztettük egymást szem elől. Az iwiw világában bukkantam újra rá, mert az egyik könyve nagyon megfogott, és szívesen csiszoltam volna még rajta az ő közreműködésével. Ebből lett egy sör, aztán még egy és még egy, közös filmtervek sokaságával tarkítva. A Csomagtartó Laci önálló forgatókönyve, amit 2010 tavaszán mutatott meg nekem. Egy idillinek tűnő családról szól, ami valójában belül rohad. Akkoriban végeztem a főiskolán, és annyira le akartam forgatni, hogy a diplomavédés után egyből ki is utaztam Angliába pénzt keresni rá. Heti 6-7 napot dolgoztam, mikor hogy lehetett, s kajára maximum napi 2 fontot költöttem. Rendesen le is fogytam, de csak így jutott elég pénz a filmre félévi kint tartózkodás után. Ez az összeg egyébként nagyrészt a technikára ment el, ugyanis a színészeknek és a stábtagoknak annyira tetszett a könyv, hogy nem fogadtak el a munkájukért honoráriumot.

– Gondolom, vannak további tervei.

BGB: – Jelenleg a következő filmünkre készülünk, ami elég jó visszajelzéseket kapott két filmgyártó cégtől is. Ezt már szeretném normális költségvetéssel leforgatni, amiben a stábtagok rendesen meg vannak fizetve. A Csomagtartónak volt egy jó premierje a Toldi moziban, onnan is jó visszajelzések érkeztek, úgyhogy remélem, az elkövetkező egy évben jól fog a film szerepelni a fesztiválokon is, ahová benevezem. Hogy mikorra jön össze a következő film költségvetése, az nagyban függ attól is, hogy a Csomagtartó a nézők és a szakma előtt mennyire lesz sikeres. Úgy gondolom, a film nem minden nézőnek elégíti ki az ízlését, de megtalálta a közönségét, és akiknek tetszik, azoknak ez egy kifejezetten emlékezetes alkotás.

Lejegyezte:

F.Sz.Zs.

Köszönet

Szeptember elsején a budapesti Toldi moziban sikeresen lezajlott a Csomagtartó című kisjátékfilm premierje. Hálásan köszönöm az újszászi Szász Vendégháznak, a zagyvarékasi Papp Pékségnek, Batthyányi Józsefnének, Krassóiné Gyüre Rozáliának, Balogh Reginának, Fehér Jánosnak, Fehérné Szekeres Zsuzsannának, Dézsényi Lászlónak, Kaló Hajnalkának, Baranyi Kálmánnak, a Nosza Mami Tánccsoportnak, az Aranyifjak Nyugdíjas Klubnak, Szőke Dánielnek, Polgár Móninak, a Magyarhangyának, Horváth Andrásnak, a Toldi mozi dolgozóinak, valamint a kerekasztal beszélgetés meghívott vendégeinek, hogy önzetlen segítségükkel hozzájárultak a bemutató létrejöttéhez és színvonalának emeléséhez.

Baranyi Gábor Benő