Ünnepeink sorában mindjárt az újév kezdetének közelében ott található a Magyar Kultúra Napja. Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnuszt, ezért 1989, vagyis már 26 éve ezen a napon, január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját.
Kölcsey Himnusza összefogja a magyarság lelki, kulturális és vallási értékeit, és egyúttal a kulturális egységet is jelképezi.
A magyar kultúra mindannyiunké, azoké, akik művelik, tisztelik és érvényre juttatják, ez a nap az értékteremtés és megőrzés napja, tehát kötelességünk róla megemlékezni és tovább éltetni.
Ezen a napon különböző rendezvények emlékeztetnek minket hagyományainkra, azokra az értékekre, amelyeket kötelességünk megőrizni.
A magunk eszközeivel mi is szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy ezek az értékek fennmaradjanak, tovább éljenek, élményt nyújtsanak.
Mi Szabóné Stenczner Anikó: Fénybe zárt pillanat című fotókiállításának megnyitójával emlékeztünk erre a jeles napra.
A megemlékezés kezdeteként Szacskó Levente 7. osztályos tanuló csodálatos előadásában egy szép népdalt, Boros Andrea 11. osztályos tanuló előadásában pedig Kölcsey Ferenc Himnuszát hallgathatta meg a szép számú érdeklődő.
A fotókiállítást Csidér Bálint, a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetség alelnöke nyitotta meg. Felhívta a jelenlévők figyelmét Anikó női látásmódjára, a titokra, a rejtelemre, mely a makró képeken tükröződik. A kiállított képek megállásra, gondolkodásra késztetnek bennünket. A természet szeretete, az apró csodák köszönnek vissza a képekről.
Végezetül álljon itt Anikó vallomása magáról és családjáról:
„Szabóné Stenczner Anikó vagyok, a gyerekkoromat a fiam születéséig Újszászon töltöttem. Ezután a kis családommal Szolnokra költöztünk.
A fiam, Péter jelenleg az apja nyomdokaiba lépve a Corvinus egyetemre jár, mérnöki szakra.
A természet szeretetét szüleimtől örököltem, akik biológusok voltak, és a tudást nagyon nagy szeretettel adták át nekem, a férjemnek és nagyon sok tanítványuknak. Sajnos korai haláluk miatt Péter fiam ebből nagyon keveset kapott.
A januárban megrendezett fotókiállításra Bartáné Katika kért fel, vezényelte le, ami véleményem szerint nagyon jól sikerült. Köszönöm szépen ezúton is mindenkinek, aki tiszteletét tette, vagy utólag a fotóimat a művelődési házban megnézte.
Fényképezgetni mindig is szerettem, a technika fejlődése újabb kihívást tett elém, amit sikeresen vettem. Nem könnyű olyan képet készíteni, ami kicsit több mint tucat kép. A fényképezést fanatikusan lehet csak jól végezni, de férjem horgászatával ez teljesen összeegyeztethető. Mindketten hajnalban kelünk, ekkor a legszebbek a fények és legjobban kapnak a halak.
Kedvenc témám a makró fotózás, pici témák megjelenítése, úgy, ahogyan ritkán látjuk. Minden fotóba kell egy kis esztétika, egy kis izgalom.
Nagyon remélem, jövőre is a kultúra napján egy újabb sorozattal lehetőséget kapok a kiállításra.”
Barta Imréné
Levél
Oszlopok