Október 1-jén immár kilencedik alkalommal ünnepeltük meg városunkban a Zene Világnapját. Éveken keresztül a gimnázium adott otthont ennek a szép eseménynek, az idén azonban a művelődési ház nagytermében ünnepeltünk. Ünnepeltünk, mert ez a nap valóban ünnep. Ilyenkor tudatosul bennünk igazán, hogy a zene tartalmasabbá teszi életünket, és megannyi szépséggel ajándékoz meg bennünket. Az iskolások színvonalas énekes, hangszeres és táncos produkcióit az érdeklődő hallgatóság lelkes tapssal jutalmazta.

Az óvodásokkal is készültünk erre a napra, hiszen évek óta mi is fellépünk egy kis műsorral ilyenkor. Az idén olyan népi énekes játékokat adtunk elő, amelyeket már nagyszüleink, dédszüleink is játszhattak sok-sok évtizeddel ezelőtt. Az akkori gyerekek is minden lényegeset megtudtak és átéltek az életből, ráadásul mindezt ki is tudták fejezni ezekkel a játékokkal. A régmúlt idők dalos játékai számunkra nem csupán értékek, hanem ma is játszhatóak és élvezhetőek. Jó ezeket újra fölfedezni magunknak, és közkinccsé tenni. A gyerekek is örömmel tanulták meg őket, és nagy izgalommal adták elő a színpadon, a nézőtéren ülő népes és lelkes közönséget látva. Számomra azonban a legnagyobb örömet az jelenti, amikor hallom, hogy napközben újra és újra előkerülnek ezek a dalok, mert a gyerekek maguktól, kedvtelésből énekelgetik.

Írásomat egy Petrovics Emiltől származó idézettel szeretném zárni:

„A zene nemcsak az esztétikai kultúra iránt tesz fogékonnyá. Arányt sugall és mértéket. Megkönnyíti, harmonikusabbá teszi az életet.”

Ulviczki Dóra

 

Képtár

 

Újszász 2016©