2017 június 3-án a Szász Étteremben tartották 60 éves osztálytalálkozójukat az Újszászi Általános Iskolában 1957-ben végzett diákok. A találkozón részt vett Babos János tanár úr és felesége is. Mivel két évvel ezelőtt volt az első találkozónk, ezért már csak azokkal kellett megismerkednünk, akik akkor nem tudtak részt venni.

 

 

Bevezetésül megemlékeztünk arról, hogy ez az évfolyam egészen különleges történelmi eseményeket élt át közösen. Mindannyian akkor születtünk, amikor már tartott a II. világháború, és a front akkor érte el a falut, amikor kétévesek voltunk. Természetesen erről személyes emlékeink nincsenek, de eleget hallottunk róla. Amikor elkezdtük az iskolát 1949-ben, a fiú osztály a Hosszú Iskola utolsó termébe járt, a lány osztály az első terembe. Az osztályterem falán az ajtó felett középen kereszt volt. Az I. félévben az órákat mindennap úgy kezdtük, hogy imádkoztunk. A második félévben a kereszt helyére az akkori címer került, és az imádság helyett az „Ej, haj száll az ének, zeng az ének...” dalt énekeltük vidáman. Hétévesek voltunk, sok mindent nem értettünk akkor még. 1956-ban voltunk VIII. osztályosok. Októberben kitört a forradalom, és megszűnt az alkotmánytan és az orosz oktatás. Azonban Gallai Antal igazgató úr azt javasolta nagyon bölcsen, hogy mi a nyolcadikosok ne hagyjuk abba az orosz tanulást, mert már három éve tanuljuk az oroszt, és ne vesszen el a tudásunk, a többi osztály azonban abbahagyhatja. Így is lett, ráadásul két hónapon belül közölték velünk, hogy nem is forradalom volt, hanem ellenforradalom, amit elég nehezen értettünk, de tudomásul vettük. Ilyen viharos időket éltünk át az életünk első 14-15 évében úgy, hogy az a 60 év, ami ezután következett, már túl nagy meglepetéseket nem tartogathatott. Az is hozzá tartozik a visszaemlékezéshez, hogy a találkozón jelen lévő Babos János tanár úr akkor kezdte pályafutását, amikor mi nyolcadikosok voltunk.

Ilyen történelmi visszatekintés után jó volt hallgatni azoknak az az osztálytársaknak a beszámolóját sorsuk alakulásáról, akik két évvel ezelőtt nem tudtak eljönni. Külön köszönettel tartozunk Kovács Marikának (Takács Sándorné), aki saját versének felolvasásával lepett meg bennünket. Babos tanár úrnak és kedves feleségének – Katinak – egy virággal és egy üveg itallal köszöntük meg azt, hogy megtiszteltek bennünket jelenlétükkel. Ezt követően a lányok és a fiúk egymás között elevenítették fel emlékeiket az együtt töltött évekről. Régi fényképek kerültek elő és a tablókép, amit nagy figyelemmel nézegetett mindenki, érzékelve, hogy az elmúlt 60 év nem múlt el nyomtalanul.

Szomorúan vettük számba és emlékeztünk meg azokról, akik már nincsenek közöttünk. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy néhányan egészségi okok, vagy fontos családi program miatt maradtak távol. Barta Jóska, Dóka Pista, Czifra Laci, Földi Pista és Kecskés Laci alapos indokkal mentette ki magát. Kis Marika is jelezte, hogy nem tud részt venni családi okok miatt. De elégedetten állapítottuk meg, hogy a lány osztályból tizenketten, a fiúk közül kilencen viszonylag jó egészségben és vidáman töltötték el ezt a néhány órát, és megállapodtak abban is – teljes egyetértésben- hogy ezen túl minden évben június első szombatján találkozunk. Nagyon jó volt együtt lenni, és ez különösen azoknak fontos, akik már nem újszászi lakosok. Az elszármazottak kötődése mindig is megmaradt szülőfalujukhoz, és ahogy telnek az évek, ez egyre erősebb lesz.

A találkozó résztvevői:

Lányok: Bakó Anna (Hájos Rezsőné), Bata Mária (Seres Bernátné), Borsos Julianna (Papp Istvánné), Deák Erzsébet (Nagy Jánosné), Földi Erzsébet (Barta Józsefné), Földi Erzsébet (Takács Gáborné), Földi Mária (Szurmai Istvánné), Kovács Klára (Zakar Györgyné), Kovács Mária (Takács Sándorné), Kovács Mária Magdolna (Molnár Károlyné), Milus Katalin (Katona Ervinné), Seres Ágnes (Bujdosó Lászlóné)

Fiúk: Deák József, Kovács György, Kovács István, Kovács József, Lieszkovszki Imre, Nagy Pál, Szilvási Sándor, Szívós László, Táncos Mihály

Szilvási Sándor 

 

Újszász 2016©