Ez évben ünnepeljük a több névváltozáson átment Újszászi Városi Vasutas Sport Egyesület (ÚVVSE) fennállásának 90 éves évfordulóját. Településünkön szép hagyományai vannak a sportéletnek. Több szakosztály is működik. Eredményesen versenyző sportolóink öregbítik Újszász hírnevét. 

Ökölvívó szakosztályunk soha nem lévén, így bokszolóval sem dicsekedhetünk. Faragó István az első olyan ökölvívó, aki ugyan nem településünk színeiben öklözött, de elért eredményeinek, sikereinek szálai szülőhelyéhez kötődnek. Jó reklámhordozó volt, mindenki tudta származásának helyét, és hogy naponta vonattal ingázik Újszász és szolnoki munkahelye között. 

Nézzük, mit tudunk Faragó Istvánról, az első újszászi születésű ökölvívóról? Faragó Mihály és Farkas Erzsébet gyermekeként látta meg a napvilágot Újszászon, 1931. 09. 09-én. Elemi iskoláit szülőhelyén végezte. A Szolnoki Járműjavító Üzemi Vállalat Tanonc Iskolájába került, majd idővel szakmunkásképző iskolát végzett, ahol technikusi képesítést szerzett. A normatechnológus szakmát tekintette magáénak. Ökölvívó edzői (1957) és játékvezetői (1959) képesítést szerzett. Az 1950-es évek elején a nagy múltú, 1922-ben alakult Szolnoki MÁV SE Ökölvívó Szakosztályában kezdett el bokszolni. Hamar igazolt versenyző lett. Munka– és sportterületen egyaránt szorgalmas volt. Hosszú munkaviszonya alatt végig a MÁV állományában dolgozott, sportolt. 

Faragó István

1957. 10. 20-án kötött házasságot Újszászon a szolnoki születésű (1938. 09. 18.) Zvekán Máriával. Boldog házasságban éltek. Szolnokon telepedtek le. Két gyermekük született, Mária (1958) és István (1965). Az utódok viszik a Faragó vérvonalat. 

Faragó István ökölvívó nevével 1955-ben találkozunk először, amikor is a jobbára fiatalokból álló MÁV ökölvívói (Király, Fehérvári, Farkas, Ecsédi, Váli, Faragó, Guba, Tímár, Horváth, Dobos, Nagy) Északi Területi Csapatbajnokságot nyertek. 1956: Kecskeméten rendezett Területi Bajnokságon harmadik helyezést, Salgótarjánban rendezett Területi Csapatbajnokságon kiütéses (KO) győzelmet aratott. 1957: Vidéki Csapatbajnokságon újabb kiütéses győzelemmel nyert. Ezek után nem volt meglepetés, hogy behívták a Magyar Vasutas Válogatott keretbe. Úgy emlékszem, kezdetben könnyűsúlyban (57-60 kg), később kisváltósúlyban (60-64 kg) szerepelt. Megadatott neki, hogy nagy ökölvívó „ágyúkkal” bunyózhatott. Elég csak megemlíteni Miriszlay Endre (Cica), Mihályi István (Pikszis) és Dobos Miklós nevét. Miriszlay Endre az egyetlen olyan szolnoki ökölvívó, aki Európa-bajnok és háromszoros magyar bajnok volt. 34 alkalommal lépett kötelek közé válogatottként. Dobos Miklós válogatott ökölvívót, olimpiai kerettagot láttam, amikor a Szigligeti Színház színpadán felállított szorítóban (1957. szeptember) a Szolnoki MÁV – Debreceni Vasutas bajnoki ökölvívó mérkőzés előtt, Papp László, háromszoros olimpiai bajnokkal bemutató mérkőzést játszott. Nem sok hiányzott, hogy az olimpikont egy megrendítő ütéssel padlóra küldje. Lehet, ezzel függ össze, hogy 1958 februárjában megismétlődött kettejük összecsapása. 

A MÁV SE ökölvívói hazai mérkőzéseiket rendre az ószolnoki vasúti átjáró mellett levő MÁV Millennium Művelődési Otthonban vívták teltház előtt. Ott voltam szurkolóként nemegyszer. Láttam „bunyózni” Faragó Istvánt. Volt olyan mérkőzése, amikor pontozásos győzelemre állt ellenfele. Jókor érkezett a biztatás: „Pityuka! A csecsekezedet használd!” Ugyanis Faragó István balkezes, szurkolók nyelvén: „csecsekezű” ökölvívó volt. Mondanom sem kell, szót fogadott, és balkezes felütéseivel javára fordította a mérkőzést. 

Faragó István ökölvívó állásban

Faragó István nagyon szerény emberként élt. Újszászon alig tudták, hogy jeles ökölvívó. Akkor hallatott magáról, amikor az 1950-es évek derekán ökölvívó bemutató mérkőzést szervezett szülőhelyén, a Bajcsy-Zsilinszky úton levő, közelmúltban lebontott „Kompárt” épületben. A színpadon felállított közel 5x5 méteres szorítóban (ringben) Miriszlay Endre és Mihály István, többszörös válogatott összecsapása nagy élményt jelentett. Mindannyiunk örömére, Faragó István is kötelek közé lépett. Nagy tapssal fogadtuk. Láthattuk a „csecsekezének” erejét, a váltakozó alapállását hogyan alkalmazza. A bemutató felkeltette az újszászi fiatalok ökölvívás iránti érdeklődését. Egy ideig edzések is folytak Faragó István vezetésével a „Kompártban”. Néhányszor én is részt vettem az edzéseken. Jó ritmusú, érdekes edzések voltak. Először az alapelemeket kellett elsajátítani, utána lehetett egymás között „kesztyűzni”. Hamar abbahagytam a bokszot, mert már korábban, általános iskola elvégzése után (1950) elköteleztem magam a futball mellett. Voltak olyan fiatalok közöttünk, akik igen reménykeltően bokszoltak. Ezek között volt Barna Gyula is. Kár, hogy nem folytatta tovább. Máig érthetetlen előttem, miért nem talált Újszászon talajra az ökölvívás. 

Faragó István néhányszor ökölvívó mérkőzéseket is vezetett. Ezen a területen azonban nem állandósította magát. 

A Faragó fivérek elkötelezett hívei voltak az ökölvívó sportnak. Ugyanis Faragó Mihály (Budapest, 1927. 12. 03. – Szolnok, 2004. 04. 18.) a MÁV Járműjavító Üzemi Vállalat dolgozójaként, 1957-től a MÁV SE ökölvívó szakosztály intézőjeként működött. Nemcsak az intézői feladatok ellátásában jeleskedett, kitűnő kapcsolatot tartott Dávid Lászlóval, minden idők legjobb MÁV ökölvívó vezető edzőjével, amit jól hasznosított a csapat javára. 

Faragó István viszonylag korán, 68. életévében, 1999. 04. 20-án örökre megpihent. 

Köszönöm Faragó István özvegyének a kiegészítő információkat, Molnár Illés közreműködésével a fényképeket. Újszász lakossága nevében bátorkodom kijelenteni, Újszász első ökölvívójáról nem feledkezünk meg. 

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára